– Győztünk – mondja a Koma. Sőt, mutatja. Jobb keze ujjaival a Churchill féle V-betût formálja. Victory!Mosolyog, talán kacag.Önkéntesnek jelentkezett a frontra.– Mi ez? – kérdi tőle Vadmalac.A koma ingén talált egy vörös foltot.– Mi lenne? Vér. Friss vér, éppen a mûtőből jövet. Bal karját a robbanás levitte, a csonkot amputálták. Forrás: szerző FB-oldala

Vadmalac úgy érezte, eggyé válik a természettel.A víz ugyan hüvös volt, de azt is szerette. A pázsiton ludak legeltek, válogatás nélkül szartak a zöldre, de nem zavarta. Mintha az egész a lelkébe költözött volna, még a jobb sarokban a képbe beúszó hajó is.“Befér az is?”“Be.”Ekkor viszont megcsípte valami a derekát.Odanéz, egy vöröshangya, nahát!– Ja, tik […]

Felcsillan a koma szeme: rajtakapta valami huncutságon a barátját.– Nem rigók azok, hanem verebek – mondja.Mondja és kacag. Sőt, hahotázik, mintha valaki csiklandozná az oldalát.”Verebek – gondolja Vadmalac. – Azt mondtam, hogy rigók, s közben verebek. Hát nem kétlábú mindenik?”Legyint, barátja felé fordul, arcán a ránc kisimul.– Nevetsz – mondja – addig jó, amíg nevetni […]

– Egy golyó van a fejemben – mondta Vadmalac.Malacka azt hitte, tréfál a társa, de azért magához húzta a fejét, és megvizsgálta.– Hol van, semmit sem látok.– A gondolataim közt – válaszolja erre Vadmalac, s néznek egymásra, nem tudják, kacagjanak-e vagy sírjanak. Forrás: szerző FB-oldala

Hívták, ússzon velük együtt, de nem, Vadmalac a parton sütkérezett.”Engem a Jóisten nem halnak teremtett.”No de azért ebédre sült pisztrángot rendelt. S míg a citromot csavarta rá, ezen elmélkedett:“A hal nem eszik vadmalacot, ne féljek tőle.”A gondolat fennakadt a lelkén. Akkor most a sült pisztrángot hogyan egye meg? Forrás: szerző FB-oldala

Látta a tévében, hogy a láma rokonainak, a guanak=k csordáit az Andokban évente egyszer befogják, hogy lenyírják a szőrüket. Úgy történik a dolog, hogy kerítéseket állítanak fel, emberi láncolatot alkotva zárt helyre szorítják a csordát, azután egyenként elkapják, a földre fektetik, majd ott megnyírják az állatokat.– Azt lehetne – kérdi a Koma a mentorától –, […]

Vadmalac aznap szem és szív volt. Semmi más. Egy tágra nyílt pupilla, ahová a világ szörnyűségei befértek, s egy nagy szív, mely végig szenvedett. Különös lény, nem?Könnyezni viszont nem tudott, mert a látottaktól könnycsatornája megsérült. Forrás: szerző FB-oldala

Kiáll a tornácra Vadmalac, mert valami különöset vett észre bentről. Komája szórt maga elé – mintha vetne – valami fehér port.– Mit csinálasz? – kérdi tőle meglepetten.– Irtom. Méreggel a gazt…– …a mocskot. A gazt, a mocskot – Ezt már ketten mondták, kórusban.– Évek óta teszed – folytatja Vadmalac a dumát –, mégis egyre több […]

Elszállt valami a fejük fölött.– Galamb? – kérdi Vadmalac.– Vagy egy rakéta? – füzi a komája tovább a sort. – Bomba. Atom… Putyin, ugye, nem nyugszik. -Gondoltad volna – teszi fel Vadmalac a kérdést. – Mert annyi minden volt már az életünkben. Gagarin, ufók…– Egy velociraptor – kockáztatja meg Kismalac.– Velo, igen – zárja le […]

Azt nem tudom, hogy mikor lesz a világvége, de a hangulat már megvan hozzá! jd Forrás: szerző FB-oldala

A komát szokatlan hangzavar fogadta. ”Adjon Isten”-nel köszönt, majd zavarában közölte, hogy Vadmalaccal szeretne beszélni. Fölösleges volt ezt mondania, hiszen naponta megfordult abban a lakásban. Malacka még tovább fokozta a koma zavarát azzal, hogy úgy szólt hozzá, mintha az valóban idegen lenne– A férjem gyakorol.A gyakorlás abból állt a szomszéd szobában, hogy Vadmalac hol az […]

Belátta, igazuk van azoknak, akik óvatosságra intik.– Húzd meg magad! – szólt a szomszédja.– Olyan időket élünk?– Lesz még cifrább is!Úgyhogy Vadmalac behúzódott a nappali sarkába, beült a fonott karosszékbe, moccanatlan töltött órákat.”Levegőt vennem talán mégis szabad” – gondolta.Komája jött, szólt hozzá, majd megkérdezte, hogy beteg-e, egy idő után viszont vette a kalapját, és eltűnt.Vadmalac […]

A koma belesápadt Vadmalac igazába. Mert érezte, hogy úgy van, ahogy mentora hiszi. Ő még kikelve magából magyarázta, hol tértek el “azok” a törvénytől, mire Vadmalac nyugodtan, él nélkül közölte vele, hogy azok a törvények írva vannak, de a valóságban az íratlanok érvényesülnek.– Akkor melyik a valóság? Kettő van belőle?– Kezdesz megokosodni, komám, bíztatta meg […]

Vadmalac komája tapintott rá a lényegre. Kérdés formájában, de mégis:– Miért van az – kérdezte, – hogy a rossz után rossz jön?Ezen már Vadmalac is gondolkozott. Mégse tudott mást válaszolni, mint hogy:– Ez nem ugyanaz a rossz.De a Koma hajthatalannak bizonyult:– Miért jön rosszra rossz?Vadmalac közben megoldott két számtanpéldát, vette a kalapját, és elindultak – […]

Most is csak féltemben írom e sorokat, helybéli szakképzetlen istenekhez imádkoztam pirinyó életemért, számkivetett, szélfútta kökénybokorhoz fohászkodtam, hittem, hatalma van minden teremtménynek, szóltam sárban heverő leveleknek, vigyázzanak, ha elesem, fejem be ne törjem, hátha még hazaérek, nincs kihez folyamodni, mindenki idegen, aki fent van, azért van ott, hogy ne legyen idelent. Forrás: szerző FB-oldala

Arghezi Nyelvészeti katedrája volt egy görögkeleti székesegyház főoltára mögött, ahol ajkára szorított ujjal, suttogón tanította tökéletes beszédre a szenteket; a szavai súlyosak, mint a kőoszlopok, észrevétlenül fonódnak egymásba, akár egy kovácsolt kapu díszei, és hűvös tömjénillat leng körülöttük; gondolatainak aranykupolája messze ragyog az értelem fényében.

Szkárosi Endrének odaátra Szellőztetéskor a szomszédasszonyok úgy visszhangzanak, mint a kórházfolyosó ápoló- és takarítónői. Pszichiátria. Ez jut eszembe. Ott lett volna a helyed, Endre, nem a fényes fadobozban. Tíz nap, két hét pokla után tavaszi feltöltődés. Grammnyi szenvedésem a nyitott ablaktól bár levont volna valamit giga szenvedésedből. S aztán — felépülve — bár csak bökversbe, […]

Vadmalac a nyulakat nem szerette. Látni se, ha egy-egy felbukkant a lakása közelében, elhajtotta.”Hess!”Jobbat nem tudott, hiába mosolyogtak rajta. Nem tanították meg, hogyan kell, a családban nem volt szokásos a nyulak hajkurászása.Megértették viszont a nyulak – ahogy meglátták a Vadmalac szőrös karját a levegőbe emelkedni, iszkoltak is el.”Olyan vagyok, mint a Napkirály” – mondta büszkén, […]

Mondja a koma, hogy: „akkor talán a Szentlélek megsegít.” Úgy érti, hogy segít meggyászolni az elvesztett hazát.Vadmalac idegesen rászól: – Már megsegített.Nem szokott rápirítani a kebelbarátjára, hogy most mégis, azt a feszült légkör teszi.Az megérti, hogy minden elveszett, hát ezt kérdi:– Akkor vak lenne? Vagy bekötötték a szemét?Kinek, hát a Szentléleknek.Mire Vadmalac:– Vagy ellenség? Forrás: […]

Na képzeld el!, meséli felháborodva Vadmalacnak a komája, azt mondták, hogy ha felmászok a toronyba, kakukktojásra lelek…””És?””Hát fent nem egy rút varjú fogadott?! Úgy megkárogott, majd leestem!”Vadmalac elröhintette magát: ”Hát nem kell olyan naivnak lenni…””Azért azt mind elhittük, te is…!””Mit, te?””Hogyha mi a diktátort elkergetjük, tejben-vajban fürdünk.””Ne bomolj, komám, göröngyös a demokrácia útja!””Még a szemét […]

A kenyérkaréj a járda közelében feküdt az aszfalton. Hogyan került oda, nem tudták, de nem is érdekelte egyiküket sem. Volt viszont illata, Kisegér azonnal kibújt az egérlyukból – a járdaszegély egy helyen hibás –, és közeledett a váratlan elébük pottyant étekhez. Olyan gyorsan araszolt, amilyen gyorsan csak tudott, de azért az aszfalthoz tapadva, hogy észre […]

Vadmalac vörös rózsát tart a kezében. Felemeli a karját, mintha azt szeretné, hogy mások is lássák. A virág honnan van, már nem is emlékszik: talán a munkahelyén ünnepelték, milyen alkalomból? Vagy születésnapjára kapta a családtól? Ő hozta Malackának… De hogy ünnep…?Felemeli tehát, körbenéz, a távolból sziréna hangját hallani.A vörös rózsára pillant, és szomorúan tapasztalja, hogy […]

Malacka torkán nem megy le a falat. Bár van falat, és meglenne hozzá a biztonsága. A viszonylagos. Már nem menekül, már kiszabadult a Pokolból. Ám a férje, és a testvére ott rekedt. Hadkötelesek.”Vajon van-e ételük?” – gondolja.”Vajon jól esik-e nekik a falat?””Élnek még?” Forrás: ujnepszabadsag.com

-Ezt is megértük, Póli!-Mit értünk meg, Józsi?-Most már nem kell, hogy pirostojást fessél, Póli!-Miért nem kell, ha eddig mindig kellett, te, Józsi?-Mert téged már nem öntöz meg senki, Póli!

– Olyan a mi világunk, mint ez a rolló.A Vadmalacék ablakára mutatott, majd játszadozni kezdett a lamellákkal, úgy, hogy a szobában hol a sötét uralkodott el, hol a napfény.– Elhittük, hogy a sötét folyamatosan fogy, ám éppen ellenkezőleg történt.Vadmalac meg Malacka mozgása lelassult, annyira figyeltek. Megbénította őket az, amit a koma mondott.– Egyre inkább lefele […]