Roham előtt Berci bátyó heteken át figyelte a gyümölcsfái körül legyeskedő méheket: hogyan fényképezhetné le a munka hevétől zsongó bogarakat, minél közelebbről? A technikát már kikísérletezte. A szükséges eszközöket összeeszkábálta, kipróbálta, tökéletesítette. Lepkékkel kezdte. Szárított, felgombostűzött pillangót helyezett egy cserép virágra, kecc. A közelkép sikerült, de a lepkéről ordított, hogy csak díszlet.

Alkony Ma is eltelt egy nap. Nem olyan régen még reggel volt. Amolyan igazi nyári, amikor harmattól csatakos a sarjú. A munka bevégezve. A szekér megrakva. Az ember végiggondol az eltelt időn: nincs egy épkézláb gondolatja. Jó lenne most egy cigaretta. Csak úgy fújni a füstöt. És mélyen leszívni az első három slukkot. Majd a […]

Rajtaütés Még abban az időben történt,amikor munkából jövet, dudorászva nyitottam ki lakásom ajtaját. Egy napon meztelen női angyalt találtam a házastársi ágyban. Oly nagy hévvel vetette magát a földi élvezetekbe, hogy még habfehér szárnyát is a szétszórt ruhák közé hajította. Amikor meglátott, kapkodva öltözködni kezdett, és bocsánatomért esedezett. Megnyugtattam. Öltözzék csak fel olyan gonddal, mint […]

Interjú Európával Higgye el, egészen mindennapi lány voltam .Szoknyám nem volt sem túl rövid, sem bokáig érő ,cipőm a szokásos adidasz-utánzat. Mégis befogtak egy reggel,munkába menet.  Szüleim csak késő este kapták fel a fejüket, hogy mi a franc, miért nem hozom már a friss kenyeret. Nekik már a Főnök válaszolt, mint ahogy a rendelésekre is. […]

Segédek A klasszikus halál mindig eljött a pontos időben, a maga divatjamúlt kapucnijával, kaszájával és ráérősen, de biztosan elvégezte a munkáját. Ahogy mondani szokták: halálpontosan. De ma már őt sem hagyják békén. Mindenféle leleményes találmánnyal és talált leleménnyel próbálnak neki besegíteni. Van úgy, hogy meg is előzik ,mert manapság ugye nincs idő holmi kicsorbult kaszákkal […]

A marosvásárhelyi rádió magyar adásának stúdiójába kávéfőző gépet vásároltak, hogy a szolgálatos szerkesztők helyben lazíthassanak, frissülhessenek. A reggeli beszélgetőműsorban napokon át folyt az ötletbörze: a hallgatók tippek egész özönét telefonálták, sms-ezték be arról, hogyan is kereszteljék a stúdió új tagját, aki tevékenysége első pillanatától igen serénynek és hasznosnak bizonyult.

Ingoványos talaj. Érzed ugye, hogy mozog a talaj? Kiáltanék, mindhiába, csak a fogyó perceit élő lelkek adnak le egy-egy jelzést, hogy süpped és mozog a talaj. Meddig várunk? A csupaszra vetkőzött fákon a varjak is vészt jeleznek. Kárognak. Nyugalomra int a gyarapodó erőm. Moha alá fekszem, öniróniámat kint felejtem. Forrás: Vár-Lak

Felszáll a fehér hajú asszony. Négyszáz szakácskönyve van. — A hekk és a busa ugyanaz? — kérdem. — Nem. A hekk az hekk, a busa az busa. Budapest, 2015. X. 5.

Bal oldalamon fekszem a busz hátsó ablakánál betakarva. Kinézek. Követ minket egy másik autóbusz. Apám áll benne elöl, néhány ismerőse között. Éppen csak intünk egymásnak. Budapest, 2015. X. 4.

Vadmalac előbb nem hitte, hogy vörös lesz a Hold, azért mégis maga köré gyűjtötte a családják, barátait, együtt várakoztak. S hát bekövetkezett: vörös lett a Hold. „Majdnem olyan, mint az alvadt vér”, ez volt az első reakciója. Komája feltette újra a kérdését: „Itt a világvége?” De a kérdést Vadmalac meg sem hallotta, így filozofált tovább: […]

A takarítónő bosszúja Mindent megértek: a kinti latyakot, esőt és hóolvadást, a főnökök dioptriáit, meg a titkárnők rigolyáit. Évekig tűrtem a kilöttyent kávét s a koszos pincsik nyomait, de most már vége. Nincs rend és fegyelem, nincs emberi társadalom, ha koszos a padló. A kénsavat meg a szórófejes palackot már beszereztem. Most lássam, ki merészel […]

Esteledik, de megreked a hőség; gesztenyehullási kánikula. Eszembe jut egy gyász és lázas leszek tőle. Pénzt adok egy koldusasszonynak. Gyorsan lisztet is kunyerál: egy kiló lisztet. Eszembe jut a nagyjából velem egyidősen elhunyt nagynéném, aki azt mondta, hogy ha ételt kérnek, sosem szabad megtagadni. Visszafordulok.

Angyal-mese Valamikor volt egy barátom. Rózsaszínű tüll-szárnyaival röpködött körülöttem és naphosszat pajzán viccekkel mulattatott. Egy ideig jól megvoltunk egymással: ha senki sem volt a közelben, nagyokat kacagtunk. Mégis elhagyott. Mikor az utolsó álmomat temettem, észrevétlenül olajra lépett. Azaz valószínű csak felröpült oda, ahonnan jött. Azóta sem hallani egy valamire való viccet.

A belső Sziszüphosz Naponta sokan sertepertélnek körülöttem, megcsodálják az új táskámat, kitartóan és őszintén irigylik (látszólagos) jókedvem, praktikus tippet ajánlanak a szem körüli szarkalábak elsimítására.

Szarka-lelemény Szarkariasztót szereltek a fásszin ablakába. Bagoly, vércse és ölyv hangján rikácsolt szimultán, de csak ha valami elsuhant előtte. A szarkát azonban nem hívnák szarkának, ha egy buta szerkentyű túljárhatna az eszén. Két nap alatt megszokta, hogy mindig a túloldalról szálljon rá a szilvafára. Nem mintha riadós természetű lenne, de teljes begyéből rühellte azt a […]

Egy legelőn hollókat láttam, amint a gombát csemegézték. Vagy csak a bennük lévő nyüveket? Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Dáktör Niku egy angyalt fogadott meg, hogy őrizze a tömbház előtti parkolót. Mert folyton lopkodtak onnan a nagy vagányok, hol egy pótkereket, hol egy kazettás magnót, hol egy szerszámkészletet. Szempillantás alatt eladták a cuccot és elitták az árát a sörkertben, a Favoritnál. Na de most már más tömbháznál ügyködnek.

Meg voltak késve, de nem akart nem-et mondani mégse, hát menet közben készült, ezt álmodta, az interjú. Menet közben és idegen környezetben, bár a riporter az ő nyelvén kérdezett. Ismeretlen helyen, de a radiós a barátja, nem különös? Keresték az állomás épületét, majd az 5-ös peront. Úgy képzelte el, hogy egy nagy 5-öst lát, a […]

Úgy volt vele, mint a távoli villámlással: megpillantotta a kék fényt, látta közeledni, ám a szirénázás hangja eszméletnyi idővel később érkezett. És nőtt, egyre nőtt, feszítette az idegeket. ”Világvége van?”, nézett szét a komája. ”Értünk jönnek?”, kérdezte Vadmalac.

Miért vásárolsz könyveket, miért vágysz újabbakra, nem látod, hogy alig férsz tőlük, maholnap kiszorítanak a lakásodból? Elképzelhető, kitől származnak e szavak. Mit számít az, ha kiszorítanak, a fontos az, hogy biztos helyük legyen, válaszoltam. Még egy házban lakom a könyveimmel, és igaz, hogy egyre szűkebb a helyem, de még mindig annyi, amennyi éppen kell. Forrás: […]

„Fecske!”, kiáltja Vadmalacnak a. tudata, mert kimondani nem meri, amit látott. Töpreng: „Vajon mért maradt itt télire?”

Vadmalac komája nem szokott filozofálni, de a bonyolult napi események megindítottak benne is egy gondolatfolytamatot. Mondja mentorának: „Ha Isten létezik, összefoghatja a világ szenvedését, az mégis energia, és felemelhetné kissé az emberiséget.”

A felebarátai iránti részvéttel az ember némi önsajnálatot is gyakorol. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Balra, fél megállónyira a szállásadónktól, Lágymányosra tartó vasúti felüljáró feszült, a lottó jellegzetes sárga-zöld betűivel: „MEGVETTE MÁR AZ E HETIT?” Ez volt 1978. augusztus 6-án.

Az ember megbocsát, de nem felejt – ez a nagylelkű gőgje. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]