A népek tovább vándorolnak. A kezdeti nehézkes, gyalogos vándorlástól a lovas helyváltoztatásig, a nyájakkal együtt vándorlástól a civilizációs migrációig, az új világok meghódításától a vonattal, gépkocsival, repülőgéppel utazásig az emberek megállás nélkül vándoroltak. Amit keresnek, azt nehéz megtalálni, úgy tűnik, Eldorádó nem egy lakott vidék, nincsen földrajza, csupán egy szájról szájra terjedő mennyország. Forrás: Arta […]

A sokaságnak a számszerűség vagy az intuíció miatt van mindig igaza? A tömeg intelligenciát teremt vagy annak a letéteményese? A tömeg nem hiányzik az energia egyetlen képletéből, de a társadaloméból sem, csakhogy a társadalmi egyenlet nehezen, beláthatatlanul és csak nagy időtávban megoldható.

A sértegetés és a tréfa nem rokonértelmű szavak. Egyesek tudatában örökéletű a félreértés, és sose fognak rájönni, miért sértenek másokat a rossz vicceik. Nem veszik észre (vagy úgy tesznek), hogy a tréfa megnevettet, a sértegetéstől pedig a fogunkat csikorgatjuk. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. […]

A tömbházak között kéményseprő lépdel. Csöppet sem hasonlít ahhoz, akit gyermekkoromból ismerek. Túlságosan tiszta – és talán fölösleges is. Hirtelen a régmúlt idők ablakosa jut eszembe. Stein halála óta nem láttam ablakost. Csak a koldus nem tűnik el. Sőt, feltűnik… Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. […]

Nyurga nádszálak susognak az őszi szárazságban, egy tó helyén, amit valósággal magukba szívtak; s felszántatlan, elvadult mezőn galambraj szemelget elhullott magvak után; a vadász elsüti a fegyverét; a megtizedelt madárraj helyén – tollúfelhő. A nád között dúslombú fűzfa hárfaként zeng a szélben. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. […]

A harmónia nem más, mint a káosz kagylójában rejtőző gyöngyszem. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

„az etikát nem lehet kenyérre kenni” (oz)

Több mint öt órán át álltam sorba (egymás hegyén-hátán) narancsért, az Orient üzlet háta mögött, mínusz 15 fokos fagyban. Személyenként egy kilót adtak. Mikor félig átfagyva valahogy hazavergődtem, Linda kijelentette, hogy nem szereti, mert nem tudja, hogyan kell megenni. Ehhez képest a rám törő tüdőgyulladás csak ráadás volt. Forrás: Arta de a evita necazul / […]

A gyóntatószék nem a legbiztosabb hely ahhoz, hogy kiöntsed a lelked, egy átölelt fatörzs kérgében jobban meg lehet bízni. Akárcsak a fűszálban vagy a tovaúszó felhőben. Legyen az bármi, csak élő ember feje nem. A faragott arc akár a fa. Ugyanolyan hallgatag. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. […]

A költők azt hiszik, hogy ha verset írnak, elűzik a magányosságot. Pedig valami annál is tartósabb falat emelnek maguk köré. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Ma már mindenki tudja, hogy Bolyainak igaza volt: egyenes vonal nem létezik, csak a konvenciója. Bármilyen pont lehet középpont vagy indulhat belőle görbe. Következésképpen, bármelyik ember egy-egy kör középpontjában, egy-egy rendszer közepében állhat.

Naponta többször is megszakad a villanyáram. Este egy gyertyát veszünk körül. A ránktelepedő csend megreccsen. Belereccsen a szív is, a szavak meghúzzák magukat. Összepréselt kiáltás. Az üvöltés annyira tömény, hogy meg sem születik, világra se jön, elveszíti a hangját. Iszonyú hallgatás nyílik bennünk akár egy fekete lyuk. Beszippant a saját hallgatásunk. Megsemmisít. Elembertelenít. Forrás: Arta […]

Bárhogy is próbálkozna vele, a kutya ugatásából sosem lesz ének. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. Fordította Cseke Gábor]

A szél mesék százait írja és újraírja a búzamezőben, a tisztás füvén, a gazos legelőn, a zsivajgó erdőben, ezeregy tavaszi, nyári, őszi, téli mesét, egy mindenható nyelven susognak a bokrok, az ember is megérti, meg a nyúl, a róka, a solyom is, megérti a folyó, s mindenik más-más nyelven válaszol és minden további nélkül megérti […]

Az éjszaka hullott vékony hó olyan, mintha a metsző szél által megtépdesett szőttes lenne. Linda születésének éjjelén befagyott a tömbház bejáratánál a fűtővezeték. A világegyetem többé ilyen körülményeket nem képes produkálni. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. Fordította Cseke Gábor]

Boldog vagyok, úgy érzem, mintha hang lennék egy hangsorból, lényegszerűbb már nem is lehetnék. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. Fordította Cseke Gábor]

Valamit elkezdeni, valamibe beavatkozni egyben kockázatot is jelent, s később már nem tudsz leállni. Ezért nagyon fontos tudnod, hogy mit akarsz és mekkora árat vagy hajlandó fizetni érte. Néha jóval túlléped a lehetőségeidet és életfogytiglani kamat lesz a vége. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. Cseke […]

Teremtőm, micsoda fura érzés kerít hatalmába! Sors-vágóhídon élünk és arra várunk, hogy levágjanak. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. Cseke Gábor fordítása]

Fürjfohászban surran a halál. Térdre ereszkedem. Nyitva a horizont,  egymásba olvad ég a földdel. Sehol hegy, sehol forma, csak szín és szín, benne lüktet ég és föld zenéje. Alattam tátong a mélység. Dacolhatok, panaszkodhatok…, egyre megy. A mélység peremén forgolódom, naponta mozdítom, naponta cipelem az ácsolt fakeresztet. A súly nehéz, de nem reménytelen. Megjelennek a […]

Az örömet csöndben élem meg, békés mozdulatokkal, mintha titokzatos, már-már ezoterikus valami lenne. Csak a szenvedés ébreszti föl bennem a szavak rajzását, csak a szenvedés képtelen hallgatni. Csak őt kell felöklendezni, legyűrni, messzire űzni. Csak vele együtt élni lehetetlen. Csak ő az, aki magára akarja vonni a figyelmet, hangoskodni, üvölteni kényszerít. Forrás: Arta de a […]

A város a vidék ferlé fordul, de nem azért, hogy bölcsőjét keresse benne, hanem betevő falatért, olyan dolgokért, amiket korábban bőséggel adott. Sanyarú időkben a gyomor fittyet hány a hagyománynak. Talán nem is létezik egyéb, mint a teli bendő hagyománya. Egy üres boltban minden megsokszorozódik, a visszafojtott üvöltés is hangosabb. Megborzadok a gondolattól, hogy mindenki […]

– Szóval,egy interjút akarsz kérni tőlem…- mondotta a Jóisten. – Ha van időd rá…- válaszoltam. A Jóisten mosolygott. – Az én időm a végtelenség…Milyen kérdéseket szeretnél feltenni?

Amikor Vadmalac a munkából hazafele tartott, Malackát a kapuban találta. „Valami baj van?”, kérdezte. Nézett széjjel, semmi a ház körül, a Kismalackák, mint szoktak, az erdőben bóklásztak, hallotta a hangjukat. Malacka Dél felé nézett, s felfele, mire Vadmalac is kémlelni kezdte az eget, ekkor Malacka megszólalt: „Várom a fecsiket.”

Túlélők Sokat, sokszor vásároltál belőlük. Piros selyemblúzt a fekete szövetszoknyához, barna csikos pulóvert a zöld nadrághoz és a vajszínű mellényhez, aztán kalapot, táskát, kiskabátot, rövidnadrágot, piros cipőt és esernyőt. De csak egy öltözetre valót viszel magaddal. A többiek felsorakoznak mint egy árvíz túlélői a parton és összekacsintanak mögötted.

Amilyen jó érzés a múlt egy boldog szögletét (jelen) átéléssé kinagyítani, olyan elviselhetetlen, amikor a jelen elhomályosul és meggyengül, mintha csak emlékeznénk rá, (mármint a jelenre). Kezdő ivók érezhetnek hasonlót egy féldeci tömény után, de a búskomorság bizonyos fajtájánál bármely ital, kábító- vagy ajzószer nélkül is beáll ez az emlékszerűen homályos, mégis jelenidejű önfigyelés. Azt […]