Halálangyal A budai hegyekben vasárnaponként vidám, tarka csoportok éviekéinek, száguldoznak sítalpakon. Piros és kék és fehér és zöld zekékben, a délszaki tájak színpompáját, a nyári rét derűjét varázsolják egy-egy órára az egyhangú fehérségbe. Ebben a rikító színképben megdöbbentő ellentétként hatott az a fiatal lány, aki talpig feketében, hosszú gyászfátyollal siklott le egyik meredek lejtőn. Röpülő […]

Nagypapa nem jól hall A kis Péter panaszkodik édesanyjának, hogy a nagyapa nem felel a kérdéseire. –  Öreg már a nagyapa, nem jól hall – mentegeti a figyelmetlen nagyapát az anya. – Akkor vegyen pápaszemet a fülére – felel a kis Péter. (Pesti Hírlap, 1934. november 23., péntek)

Dupla csövű A körúton fiatalember megy. Mindenki ijedten tér ki előle, s messzire elkerüli, mint a bélpoklost. Pedig kedves arcú, egészséges fiatalembernek látszik. Csakhogy kezében dupla csövű vadászfegyvert visz, s úgy tartja, mintha a következő pillanatban el akarná sütni. A fiatalembernek bizonyára esze ágában sincs ez, minden valószínűség szerint meg sincs töltve a fegyver, de […]

Pont akkor ért a párkány alá, amikor fenntről elindult a tégla. Ki időzíthet ilyen pontosan? Nem kétséges, egyszerű baleset volt. Csak azt nem tudni, angyal vagy démon botlott a párkányba.

A zsibvásáros tér nyitva áll a macskajátékhoz. A beilleszkedést el nem kerülhettem. A tarka élet e rideg terein győzelmi vállalkozás a fennmaradás, és annak túlélése.

Törpe mesterember Öreg nénike botorkál a hepehupás budai utcán. Legalább százesztendős. Egyik kezében görcsös bot, másikkal egy pöttöm kisfiú kezét fogja. Vagyis inkább az az övét. A kisfiú éveit még csak hónapokkal lehet mérni. Ha sokat mondunk, sem lehet több tizennyolc-húsz hónaposnál. Kis zöld vargakötény van előtte, s olyan, mint valami komoly, törpe mesterember.

Kifogták és visszadobták, aztán megint kifogták. Már jól ismerte a horgot ,a botot és a zsinórt is. Azt is tudta, hogy kilyuggatott, vérző állkapoccsal nem tudna sokáig életben maradni. Mégis újra és újra ráharapott a csalira.

— Mondott valamit, Szőlősi úr? — hajolt egy rendőr az aluljáróban fekvő hajléktalan fölé. Budapest, 2015. II. 16.

Cserebere A kisfiúval ingerkedik a vendég. – Add nekem a kutyádat —mondja—, én pedig neked adom érte a gépkocsimat. – Nem adom – felel határozottan a kicsike.

Égő gyufa Egyik másodemeleti lakásban egy nő cigarettára gyújt, majd megfordul, s az égő gyufát hanyag mozdulattal kihajítja a nyitott ablakon. Az égő gyufa röpül lefelé, egyenest egy hajadonfőtt siető Fiatalember feje búbjára, s egy pillanat alatt lángba borítja annak dús, fekete haját. Egy szemközt jövő nő sikítozni kezd, egy szemvillanás alatt lekapja nyári kabátkáját, […]

Apám néha tanácstalanul össze-összeérintgette az ujjbegyeit. Emellett egyetemi tanár volt és családapa. Én néha tanácstalanul össze-összeérintgetem az ujjbegyeimet. Gyűl a kosz, gyűl a szennyes, még modern lámpám is faképnél hagyott. Budapest, 2014. II. 15.

Drámai bejelentés a fotográfiában: világszerte visszaesett a kompakt masinák kereskedelmi forgalma. Méghozzá negyedével! A szakemberek jóslatai még sötétebbek: ha egyéb nem elérik a 40 százalékos csökkenést is! Oka: tökéletesednek az okostelefonok minőségi paraméterei. Csökken a születések és házasságok száma – ergo, kevesebb a fotózási alkalom. Ráadásul a fényképezőgépek további tökéletesítése már nem motiváló tényező. Ami […]

Hintó újratöltve Mostanság gyakran látni Budapest utcáin egy furcsa járművet. Elöl két szép, fekete, hosszú farkú ló van befogva, a bakon zsinóros szürke ruhában, szalagos, pörge kalapban, hetykén ül a kocsis, hátul pedig négy sorban pad az utasok számára. Afféle régi világot idevarázsolni akaró, a boldog háború előtti évek emléktárából előszedett hintó ez, az idegenek […]

Marad a sör Az Erzsébet-híd alatt levő gyógyforrások kútját csinosítgatják, javítgatják. Falusi lányok dolgoznak itt a közeli környékből, kurta, sokráncú szoknyában, varkocsba font hajjal. Nézik a sok embert, akik a nyári hőségben a gyógyforráshoz járulnak egy-egy jókora pohár meleg, rossz szagú vízért, és sehogy se értik.

Chaplin A napokban láttuk Chaplint egy ferencvárosi mellékutcában. Nem ő volt, de pontosan úgy festett. Ugyanolyan „csónak”-cipőt, harmonikás nadrágot viselt, s fekete szeme, dús, fekete szemöldöke ugyanolyan mulatságos dinnyekalap alól kandikált ki.

Ládában két lyuk A pesti utcán, a korai nagy hőségben megjelent az első fagylaltos kocsi. A három és fél éves Bandíka így meséli el otthon ezt az élményét az édesanyjának. – Sétáltunk nagyanyával az utcán, találkoztunk egy bácsival, az tolt egy kocsit, a kocsin volt egy láda, a ládában volt két lyuk, a lyukban volt […]

Rendelet A villamoson egy újabb rendelet megengedi a kalauzoknak, hogy amennyiben van elegendő hely és nincs dolguk, leülhetnek a kocsiban egy-egy percre. Pihentethetik fáradt, zaklatott tagjaikat.

Kuckót építek, három négyzetméternél nem nagyobbat, ebből kilencvenöt százaléknyi helyet páhollyal töltök ki, az öt százalék kutyaszorítón elfér csupaszra vetkőzött testem. Fölfelé mereng tekintetem, függőlegesből jöhet valami. A kuckó falán gurul az árnyék. Mesél, acsarkodik. Számon kéri időmet, talán meg is vásárolna. Az ajtófélfára írom: „Tied lesz a győzelem, ha mindent a küszöbön kívül hagysz.” […]

Vörös kesztyű Furcsa ember halad a körúton. Fekete szakállas, lábán csizma, két kezén pedig dirib-darab bőrökből összeábdált hatalmas vérvörös kesztyű. Minden ember megnézi. Nők, gyerekek ijedten rebbennek el a közeléből. Ő pedig, ha észreveszi, hogy valaki megijedt, felé tárja a két dermesztő, vérvörös kezet. Olyan, mint valami álombéli rémalak.

Fátyol Egyik budai temetőben egy fejfán gyászfátyol leng. Amikor közelebb megyünk, látjuk, hogy nem csak fátyol, hanem egy egész női gyászkalap, fátyollal együtt, fekete bodor-selyemből. Petőfi verse jut eszünkbe: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, fejfámra sötét lobogóul akaszd”. Lehet, hogy annak, aki a fátyolt a sírra tette, szintén Petőfi verse járt az eszében. (Pesti […]

Mozidráma Két kakastollas csendőr között „gyanús külsejű”, afféle fél-úr lépeget. Világos tavaszi felöltő van rajta, nyúlszőr kalap. Hoimi vidéki úri betörőnek, félkéz-kalmárnak rémlik. Két kezét elöl összefogja, mint aki meg van bilincselve, de rejtegeti. Úgy tesz, mintha csak a maga mulatságára tartaná így kezét.

Fényírás Éjszaka, a sötét utcában csupán a gyászpompa-üzlet világít. Kékes-lilás fénnyel sugárzik bele a sötét éjszakába a kísérteties szó: „Koporsó.” Miért világítják ki éjszakára ezt az üzletet? Talán arra gondolnak, hogy az éjszakai mulatozásból hazajáróknak egyszerre eszükbe jut, hogy nini, el is felejtettem, jó, hogy figyelmeztet ez a fényírás. Holnap reggel első dolgom lesz, és […]

Füstöl a koldus Láttunk egy koldust, aki estefelé, szokott helyen — a földön — ülve, rágyújtott egy cigarettára, s élvezettel füstölt. Először láttunk cigarettázó koldust. Az emberek fejcsóválva mentek el mellette. Vajon miért? Elvégre ő is él, elvégre ő is ember. Neki is joga van egy kis élvezetre, egy kis „könnyelműségre”. Hiába, születésünktől fogva kegyetlenek […]

Farkastanyán A kislányt kivittek az Állatkertbe. Sorra mutogatják neki a különböző szelíd és vad állatokat, a madarakat, majmokat, s föl vezetik a vidra-tó melletti farkastanyához is. A kislány nézte-nézte a farkast, elgondolkozott, majd kis ido múlva így szólt: – Most menjünk a Piroskához. (Pesti Hírlap, 1934. március 14., szerda)

Előttem lép be a könyvtár ajtaján – illedelmes szoktam lenni, nőket előreengedek, ám ez esetben ő a rendes, bevár engem. S hát ahogy bemegyünk, nagy vasrács, lerázza csizmájáról a havat, január van, Stockholm, majd én következem. Ugyanúgy rázza, azaz rúgja neki a lábbelit a szilárdhoz, mint én magam, ha valaki csak hallja, nem is tudja […]