Kétarcú Andrássy-úti előkelő bérpalota. Pompás, erkélyes, divatosan kárpitozott lakások. Az oszlopos, boltíves lépcsőházon végig piros neszfogó futószőnyeg vezet. Szárnyas ajtók, esztergályozott rézkilincsek, csönd és úri finomság.

Annak ellenére, hogy egy hétköznapi délután kezdete volt, viszonylag sokan összejöttünk. Lesöpörtük nagykabátjainkról, fejfedőinkről, lecsüszköltük cipőtalpainkról a havat, de Andinak vagy Zsuzsának időnként így is fel kellett mosnia a lucskos kövezetet. Áhítatosan halkan beszélgettünk a feltűnően korán beköszönt „tél” tiszteletére.

Csodák Van Budapesten egy török fagylaltosbolt. A falon Kemal pasa arcképe, a kárpit vörös, a mennyezeten ezüst félholdak. Ebben a török fagylaltosbolt-ban török kávéfagylaltot mérnek. Kértünk belőle. Amint a kezünkbe adták, az ostyatöltésben ámulva láttuk, hogy a pompás kávéízű fagylalt habfehér. Fehérebb, mint a tejszínhab. Kérdésünkre határozottan kijelentették, hogy a hófehér fagylalt rendes, feketére pörkölt […]

Vörösök Olykor érthetelen dolgok történnek. Az ember kimegy reggel az utcára, s valakivel, akit már esztendők óta nem látott, félnapon belül a legkülönbözőbb helyeken háromszor-négyszer is találkozik. Utóbb megesett, hogy egyetlen napon — megszámoltuk – huszonhét vöröshajút láttunk az utcán. Sokszor hónapokig egyetlen se került elénk, de ezen a napon, mintegy közös megállapodás szerint, holmi […]

Féloldalt A konyhába pici, sárga pihés csibe kerül. Alig néhány napos. A szakácsnő szeretettel gondozza, neveli. Ebéd után az öreg szakácsnő, régi szokása szerint, néhány percre szobájába vonul, s lepihen a pamlagra. A kis csibe utánatotyog. A kis csibe már egészen elfelejtette a mamáját. Kitől tanuljon? A szakácsnő az ő mamája. A szakácsnő féloldalt dől […]

Hadd aludjék A helyiérdekű vasúton este fiatal parasztmenyecske jön be a városba. Bokorugrós rokolyát visel, fején tarkán hímzett, legyezős főkötőt. Beül egy sarokba, az ablak mellé, s édesdeden elszunnyad. Vonásai kisimulnak, fejét hátrahajtja, s ebben a lágy szenderben oly festői, hogy amikor a vonat a végállomásra ér, még a kalauz is sajnálja fölébreszteni. — Hadd […]

Határozottan visszautasítom azt a néha felbukkanó rosszindulatú, alattomos, gyalázatos, aljas, alávaló (stb.) megjegyzést, miszerint Orsolya keresztnevű unokám „harmadik nevét”, a Borókát azért kapta („sőt kifejezetten kértem”), mert fiatal koromban az egyik kedvencem a gin (borókával ízesített szeszes ital) volt. Egyik írásomból tudhatják, hogy Kassán (Košicén) miként jártunk a borovičkával (egyik borókapárlat). Ismétlem: ezt a véleményt […]

Kiszemelve Egyik első emeleti lakás nyitott ablakában gyönyörű szép, hosszú szőrű angoramacska ül, kecsesen. Amint a túlsó járdán elhaladunk, érezzük, hogy ránk pillant. A cica a sok járókelő közt észrevett bennünket, külön kiszemelt magának, figyelemre méltatott, s most követ tekintetével. Zavarba jövünk a megtiszteltetéstől. Vajon mit gondol magában ez a cica, mi feltűnőt vett észre […]

Bőgés Az állatkertben, a vadállatok ketreceinek kettős sorfala közt remek kislányt tol ülőkocsiban a dada. A kislány álmos és rettentően bőg. Feszíti magát, ordít, semmi szóra se csitul. A vadállatok elhallgatnak. Kíváncsian a rácshoz futnak, bámulják őt. Csodálkoznak az új kartárson. Az oroszlán pironkodik, zavarában vakaródzni kezd, a tigris a vállát vonogatja, aztán elismerően tekintenek […]

Buzgólkodók Egy kisebbfajta gépkocsi megrekedt az úttesten. Hiába nógatta a vezetője, csak nem akart megindulni. Nem marad más hátra, be kell tolni valamelyik javítóműhelybe. Egy óra volt. Az iskolából jöttek ki a diákok.

Két nő halad az Odengatanon. Az egyiknek párducbőr utánzat nadrágja van, túl lenge, kitérdelt, és valószínűleg soha nem mosták, de a párduc bőrét utánozza, a másiknak a félcipője párducbőr-utánzat. Mennek a Sveavägen felé, beszélgetnek, nyilvánvalóan egymáshoz tartoznak. Párducbőr utánzatok.

Petőfi huszársága A Petőfi-szobor előtt négyéves, göndörfürtű, szöszke kisfiú ácsorog huszársipkában, karddal oldalán, sarkantyúval lábán. Vékony nyakacskáját erőlködve mereszti fölfelé a szoborra. Valamivel nincs kibékülve. Ugyanis kis agyában a huszár és Petőfi összegabalyodott, összekeveredett egymással. – Nincs is csákója – mondja csalódottan. – És kardja sincsen neki. De van bajusza és szakálla – vigasztalja meg […]

Szent Péter esernyője Mennyi furcsa alakot lát az ember egy félórai sétaútján. A festő vázlatkönyvébe rajzolná, a fényképész lefényképezné, az író pár szóval rögzíti meg. A Rákóczi úton falusi atyafi bandukol csizmában. Feje fölé tarka-csíkos, piros esernyőt feszít a szemerkélő eső ellen. Olyant és akkorát, amilyent és amekkorát falusi vásárokon feszítenek ki az árusok árujuk […]

Felemás Az utcán kifogástalanul öltözött úriasszony megy. Prémes télikabátot visel, divatos kalapkát, lábán füstszín selyemharisnya, kezében krokodilbőr kis-táska. De amint tovább nézzük, valamin megütközünk. Egyik lábára fekete lakk, másikra barna antilopbőr cipőt húzott. Megfejthetetlen, hogy miért tette ezt. Fáj talán az egyik lába? Hiszen akkor a másikat is antilopbőr cipőbe bújtathatta volna. Tévedésből húzott föl […]

Nagyon régen, még garzonbéli életünk elején, egy lakótárs elhívott szüretelni. Nemigen ismertünk még senkit itt, de fiatalságunk hamar összehozott. Kora őszi kora reggelen jött a kocsi. Az ősz egyébként olyan volt, mint szokott, nem ecsetelem, ecsetelték már sokan, s nem csak a festők. [Nem tartozik szorosan ide, sőt egyáltalán nem, amit egy festőművész ismerősöm – […]

Pórázon Az utcán öregúr pórázon vezeti kutyáját. Azaz, jobban mondva, kutyája vezeti őt. Elnézzük, hogy húzza-ráncigálja ide-oda, át a másik oldalra és vissza, a fal mellé s a kocsiútra. Az öregúr úgy követi fiatal virgonc kutyáját – ahogy mondani szokás – mint a kutya a gazdáját. (Pesti Hírlap, 1931. március 23, szerda)

Fegyverek Ócska bútorok között különös holmira bukkanunk. Négy hatalmas puskából, fegyvertisztító vascsövekből, puskacsövekből valaki könyvállványt kovácsolt össze. Könyvekkel együtt eladó. A magyar irodalom remekei foglalnak helyet az állványokon. Furcsa dolog így a műveltség szolgálatában látni embergyilkoló fegyvereket. A puskák kitűnő állapotban vannak. Ha valaki golyókat tenne beléjük, s elsütné a ravaszt, a golyók a mennyezetbe […]

Fogynak perceim, csilingel a túlélés. Művelt világ hulladék halmazán döcög velem a szekér. Eszeveszett gond és téboly szürrealisztikus csöndjében a rám rótt szerep sikertelen maradt.

Ki adja oda a pénzt? Az utcán cicomásán öltözött, négyéves kislányt vezet édesanyja. Egyik utcasarkon rongyos koldus nyújtja feléjük tenyerét. Az anya megáll, kinyitja kistáskáját, erszényéből pénzt vesz elő. A kislány kéri, hogy ő adhassa át a pénzt a kéregetőnek. Az anya tiltakozik ez ellen, s kislányát a másik oldalára tolva, sietve maga nyomja a […]

Délszaki virágok Tarka szoknyás falusi lányok guggolva nyírják a gyöpöt. Olyanok most a szép üdezöld pázsiton, piros kék, lila szoknyájukban, mint óriási délszaki virágok. Kár, hogy nincsenek itt állandóan, gyönyörködtetni a szemet. (Pesti Hírlap, 1932. június 1., szerda)

Rablott jószág A községi élelmiszerárusító bódéból kilép egy hajlott hátú, ütött-kopott ember. Hóna alatt hatalmas kenyeret szorongat. Egy egész kenyeret. Most vette. A bódé háta mögül, a másik oldalról egy suhanc lopakodik oda, hátulról kihúzza az ember hóna alól a kenyeret, majd villámgyorsan eltűnik a házak között.

Zoli kiment a táblához kifordított zsebbel. — Benne van a rablája — súgtak össze a fiúk. Budapest, 2014. IX. 9.

Borzalmak kora Egyik mozinkban kínai képeket vetítettek a most kezdődött háborúról. A nézőtéren fiatal kínai bámulta a vásznat. Vajon mit érezhetett az a fiatalember a távoli idegenben, amikor halott testvéreit látta a hordágyon feküdni, s talán apját, anyját, nagyanyját ismerhette föl a menekülők tömegében? Ma a regényes borzalmak korát éljük. (Pesti Hírlap, 1932. február 16., […]

Nyűtt kanapé A körúton két fiatalember rozoga, nyűtt kanapét cepel. Valamikor előkelő fogadószoba ékessége lehetett ez a fakó, színehagyott, szakadozott rojtú bútordarab. A kanapé fekete télikabáttal van borítva, és roppant súlyosnak rémlik. Amikor közelébe érünk, látjuk, hogy a télikabát alatt másik fiatalember alszik édesdeden a déli forgatagban. Boldog, gondtalan fiatalság. Egy percre a béke csínytevő, […]

Honnan tudod? A kelenföldi villamoson fekete ruhás, fejkendős parasztmenyecske jön a városba. Vidékről érkezik, s mert Kelenföldig olcsóbb a vonatjegy, ott száll le. Széjjelteregetett bő szoknyáján ötesztendős fiacskája fészkelődik. A kocsi telisteli van utasokkal. Egyszerre a kisfiú nagyhangon megszólal: – Ha nagy leszek, olyan asszonyt veszek feleségül, mint édesanyám.