– Képzeld el – mondta egy vasárnap délután a Koma a mentorának –, hogy amit mi most fénynek tartunk, az sötétség lenne, hogy a nap bakacsin bolygó, és fekete sugárral árasztaná el az univerzumot.Kivárt, figyelte a hatást, amit szavai keltenek. De Vadmalac arca rezzenetlen maradt.A Koma folytatta:– Az evangelisták nem azt írnák, hogy: a fény […]

Kicsit nehéz megfogalmazni.Mert ébren volt, de az volt az érzése, mintha álmot látna…Az időt próbálta megfogni…Az idő ebben az ébren-álmában olyan volt, mint egy bokor vagy törpe fűzfa. Szóval több ága volt, s ő azokat összefogta.Megfogni olyan értelemben, hogy annak gyökere volt, s ő belekapaszkodott a fába.Belé. Mert Vadmalac Bükkből származik.És általában úszik az árral, […]

Nézi, Vadmalac, nézi, Komája mit csinál. Szokta érteni a szavait, sőt, a mozdulatait, mondhatni, fél mozdulatból értik egymást.Ám ezúttal…A Koma egy cirokseprűvel jár körbe, s mintha valamiből sok lenne, a ház előtti terecske közepére gyűjti össze, mit is…

Különös érzése támadt: kontúrja van a testének. Annak a ”belsőnek”: ahogyan elképzelte, ahogyan látta magát. A képnek, ami magáról élt. Behunyt szemmel amit érzett.Mintha egy vonat húzna be az állomásra, s a szerelvény ő maga. Azért volt furcsa, mert addig ő maga volt az állomás. Belé érkeztek a vonatok, benne járkáltak az utasok ő volt […]

A Koma az órájára pillantott. Az lógott bal karján. A hangja viszont feszült:– Akkor most? – Nyugi, nyugi! – válaszolta Vadmalac. – Mi most – megnyomta a szót – most várakozunk. – Vár…– dúdolni kezdett: – Erős várunk nekünk…

…Vadmalac egy szuvenír-csészéből itta: olyan helyen turistáskodtak Malackával, ahol fekete meg fehér juhok népesítették be a domboldalt. ”Ilyenek vagyunk mi is: fehérek vagy feketék” – gondolta Vadmalac, illetve közölte Malackával is a tényt, hogy a világ fehér meg fekete. Miután Malacka figyelmesen végighallgatta az okfejtést, közbevetette, hogy látott ő már barna szűrűeket is. Megzavarta Vadmalac […]

A Koma kérdezett:– Mi a csalódás?Vadmalac a naptárra pillantott, hogy nem április elsejét írnak-e, de a Koma komoly hangjából rájött, hogy nem tréfa a kérdés.Hogy is magyarázza meg neki…– Ha egyet ígérsz, és mást csinálsz. Ha én téged leküldlek, vásárolj nekünk a sarki boltban egy kenyeret, s te a kapott pénzt eliszod, akkor én csalódom […]

Vadmalac azon töprengett, hogy neki kötél vagy golyó járna…Félt mind a kettőtől. Egyrészt egy filozofikus félelem tartotta fogva, hogy valami véget ér. Valami, aminek nem szabad.Másrészt a fizikai fájdalomtól őrült meg.“Feláldoznád az életed?”, kérdezte ekkor a Komája.“Hát ha muszáj.” Forrás: Lenolaj.hu

Kedvenc fotelében terpeszkedett, az ablakon keresztül a kis juhart bámulta, az a könnyű légmozgástól épp himbálózott.Nem forgott a fotelben, Vadmalac még a fejét sem fordította.”Ha teljesen mozdulatlan maradok – mondta magának –, az Idő nem vesz észre. Elsuhan mellettem, ergo nem öregszem.”Ehhez is tartotta magát, még csak nem is pislogott.”De ha kicsordul a könnyem?”Na ez […]

…Vadmalac egy szuvenír-csészéből itta: olyan helyen turistáskodtak Malackával, ahol fekete meg fehér juhok népesítették be a domboldalt. ”Ilyenek vagyunk mi is: fehérek vagy feketék” – gondolta Vadmalac, illetve közölte Malackával is a tényt, hogy a világ fehér meg fekete. Miután Malacka figyelmesen végighallgatta az okfejtést, közbevetette, hogy látott ő már barna szűrűeket is. Megzavarta Vadmalac […]

Valami ketyegett neki újabban – előbb fekve hallotta meg: ”tek-tek-tek”, majd állva is, bár két lábon hosszabbnak bizonyult a másodperc.”Miért?”, megfejthetetlen kérdés Vadmalac számára.Az is, hogy ”mi ketyeg”. Átvitt minden időmérő szerkezetet a konyhába, csak az atomórát hagyta meg, ”tek-tek-tek” mégis…

Nézte Vadmalac, hogy a szeme esett ki. “Hogy az a gezemüze állat, szúnyog vagy mi lenne.” ”Hogy került viszont be a két ablaküveg közé?” ”Petéről – mondja a komája. – Beszületett oda. Tudok olyanról, aki munkatáborba – Vadmalac csak bámulja némán – született be.” ”Európai?” ”Koreai, mindegy, ember.” Vadmalac nem tudja megállni, hogy be ne […]

Ülök meztelenül a tenger felé fordított Reményik-fotelben, azaz abban a karosszékben, amely a Reményik Sándoré volt. A tengerben, a parthoz közel, meztelen emberek száguldanak balról jobbra. Budapest, 2021. IX. 4.

Vadmalac hőmérőt kapott születésnapjára. Forgatja csülkében az ajándékot, magához inti a komáját, kérdi tőle: – Hát az hány fok, hogy a higanyszál egyik oldalán egy 3-as áll, a másikon pedig 0? A Koma biztos abban, hogy mentora tréfál, ezért ezt válaszolja: – Az bizony nyárfok. Mire beront a melegből Kismalac, és szól az apjához: – […]

A Koma nyugtalanul nézett körül a Vadmalacék lakásában, majdnem azt mondhatták a vendéglátói, hogy ideges volt. – Le kellene ragasztani a réseket, s ne nagyon szellőztessetek – nyögte ki végül. – No – lepődött meg Vadmalac, és miért? – A gyűlölet ellen, ne tudjon bejönni a lakásba.

Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját: ”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?” ”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.”

Vadmalac kívülről látta önmagát. Kívülről és felülről. Egy sivatagi kép ragadt a retinájára, mintha Texasban történne mindez, közeledve a földhöz a kuckója, azaz texasi farmja rajzolódott ki. Vadmalac felállt a favágó tönk tetejére a farm közepén, ott szónokolt. Kiknek, a szöcskéknek.

Alaposan felöntött a Koma a garatra, Vadmalacnak a hátán kellett hazacipelnie. ”Vizsgáztatta” útközben: – Nahát, te szent aztán nem vagy… Ebben egyhangúlag megegyeztek. – Iván? A Komát a rosszullét környékezte a kérdés hallatán, mire beleburrogott a Vadmalac sörtéjébe: – Brrr.

Azt mondja: -Tudok úszni és beszélni egyszerre. Mint a sirályok. Magának mondja. Miközben úszik. Amikor kimegy a partra, a többiek elfordulnak tőle. És nem szólnak hozzá. Forrás: szerző FB-oldala

A Koma egész életében azért szenvedett, mert ő túl alacsony. Mondták ezt róla rondábban is, de a Vadmalac család nem bántotta. Próbálkozott a Koma magasított sarkú cipővel, különböző porokkal, mindhiába.

Vadmalac Komája a rádióban hallott valami olyat, hogy ”hideg béke”… Sehogy sem tudta elképzelni, mi az. Hiszen nyár van, huszonnégy fok árnyékban, Genfben talán valamivel hűvösebb… Úgyhogy odaállt Vadmalac elé, és előadta, hogy ő a hideg békét úgy tudja elképzelni, hogy ül két pasas egy kertvendéglőben, és egymásra mosolyognak. De közben hol az egyik, hol […]

A Koma mindenik virágnak örvendett: a kékilonkának, a sárga tyúktaréjnak, gyöngyvirágnak, de a legjobban az alma virágát szerette. Mert kedves, békés virág, bőséget sejtet, sátrat húz a feje fölé. Szirmai megvillannak a napfényben, közben illatoznak.

We­im­ar­ban, ugye, meg­te­kin­ti a tu­ris­ta Goe­the és Schil­ler kettős szobrát. Azt, ame­lyik a városi színház előtt áll, pon­to­san úgy, aho­gyan azt Boér tanárnőtől ta­nul­tuk. Utána, mert a tu­ris­ta is megéhe­zik, a sar­ki önki­szolgáló az irány. Il­let­ve Anyu be­megy vásárol­ni, Apu a Fiúval előtte vára­ko­zik. És bámul.

Vadmalacnak remegett a keze. A mancsa, akarom mondani, de ha pontosabban fogalmaznék, az ujjai mozdultak el a mancsán. A balon, mert a jobbat nem vizsgálta. Szóval, mintha szárazon zongorázna. ”Mi ez? – kérdezte magától. – Üzenet, honnan? Csak nem…?” Ekkor bánta, hogy nem tanult meg zongorázni, bár az anyja küldte volna, ám ő inkább focizott. […]

A Koma fejében összezavarodtak a dolgok. Mentorához fordult, magyarázná meg, hogy nyerhet mindkét egymással szemben álló fél. – Ezt hol hallottad? – kérdezte Vadmalac. Kiderült, a rádióban mondták. Vadmalac leült szembe a Komával, s így szólt hozzá: – Láttad azt a jajveszékelő asszonyt? Férje és három gyermeke meghalt. Őt meg a két leánykát a romok […]