fényes fekete zizegős lepelbe feszesen tekerve fekszenek tetemek

Valamikor réges-rég, sodródtam az idővel, Magvakat vetettem, és találkoztam tündérrel. Az élet nagy színpadára értem, nem pihentem, A díszlet valódi, erre korán ráébredtem.

nem érdekel eljátszom én a szerepemet ha kell

most még írhatok ma ráharaptam egy robustára s újfajta gyógyszert kezdtem meg ma múlt nyarak fogyó langymelege hevíti át a költés perceit

Hegyek helyett fodros felhők karcolják a dermedt eget, Fehér paplanba csavart álmok, cirógatják a szelet. Kicsavart vágyak záporoznak, s néha gyilkos jégeső, Lelki virágok, testi gyümölcsök véreznek, már késő.

P. T. B-nak Egy falevél. Jött keletről s lett kerted üzenete. Szavaid titkos jeléből kérdés érint: hiszel-e

Szükséglethálókon ébredtél. Megfigyeléseid filmkockáiból gondolati folyosót alkottál magadnak. Végigmentél rajta.

Ült jobbkézt Térey 2000 előtt, útban Debrecenbe.

Albert-Lőrincz Márton: (Galopp) Öreg fiatalság, fiatal öregség: disszonáns korok galoppja

a megébredések cikkelyei háromszögű sajtok az éjben fekete éjben színes sajtok színes gondjaim fájó képei

csak úgy indulj ha valahol nagy szükség volna rád mintha már elkésett volna minden indulás

Apám dorgál, nem vár, a forró kövön valaki jár, Anyám haja hűvös fűzfa, betakar, zokog a nyár. Szeme kéklő égbe merült vadkacsa, még vigasztal, Kemencés éjben, égő fészerben, a dal marasztal.

ugye akkor is szerettél amikor fák voltunk vagy füvek ugye jó volt madárnak lenned

Kedves Galilei! Neked most füstbe kell menned, elnézést a, belátom, szerencsétlen szójátékért.

a hegy sem a csuszamlást ünnepli a virág sem a hervadást a papír sem azt, hogy kettétépték

Egy életre őrizd az első mondatot Találomra nyitottál bele egy könyvbe, Megtalál az első gondolat, ott dadog füledben varázsa. – Ne olvassál tovább!

ÜVEGGOLYÓ tegnap megvettem a tökéletességet a mindenséget magamnak

1. habszivacs-szobrot zúz bennem forgácsokká három évtized

Valaki belép az első ajtón, kinyitja a második ablakot, majd átsétál az utolsó szobába. Történetesen éppen ott lángolok,

(lapszéljegyzet a Sárgaház folyosója c. naplóból) ösztönösen került mindent ami mértani és kiszámítható

A határozott határozatlanság ingyen van. De ha megtartod, drága válaszutak nélkül hagy.

néha elnézem a tömeget mikor csak tágra nyílt merev tekintetek vannak és az ökölbe szorult kezek

gőzölgő fénykép gomolyog fel a pára s agyamból arra vetítek

Jönnek a békések, az égre néznek, elöl vonul legény és lobogó, s telitüdő, s kórusban száll az ének: minket biztosan lát a Fennvaló!

Az emlék vissza-vissza tér: a sziklára font fenyőgyökér. Tovadobbanó lópaták dobajában az ifjúság,