nincsenek titkoküres a fiókkiszedtek mindentbelőleha volt is titokmagával vittes nem hagyottsemmit ottvoltak titkoka fiók még tele voltde most márszekrény sincsamihez a fióktartozott

Jött egy levél, amelyben értesítettek, hogy íróságomat felfedezték.Milyen levél? Ki írta volna a címeresek közül?

Egy rozmaringlevéla Minotaurusz hajábanHozta a reménytHogy a csalódás labirintusábanMegküzdhetekÉrtedVeledNélküled

Forrás: Szép történetek,idézetek,versek!

most kellenehogy elbújtassalak magad elől legfőképpenhogy ne érezzne gondolkodjne féljhogy ölelő karjaimleválasszák a külvilágtolakodásáthogy adjakegy kis megnyugvástcsendetamiben lélegzethez juthatsz Forrás: szerző FB-oldala

A színek félholdjaMagasan a fejünk fölött ívelveA napsütés reményt hoz nekünk.

Megmarad-e – s meddig marad meg – épenmozdulatod, őrzi-e mágnesszalaghangod, CD-lemez suttogott szavakvarázsát örökre, mint a mesékben?

Lombtalan száraz ág LombtalanSzáraz ág,Száraz ág ÉrtékesKukacház,Kukacház.

1958 nyolcszor nyolc évea décsei tornáconnagyapám olvasottmit csinálsz apókérdeztemés tudtam a választolvasok

Édesapámnak Utoljára egy késő októberi napon vettem fel,szakosztályi – öltönyös – előadást tartottam aznap.Meglepő módon belevállasodtam, még a molyettefolt is némi eleganciával símúlt a combomra.

elvihetne a gyomorfekélyhogy ne csapjon le rám mindig az éjhogy ne keressek mindig keresekés mint a gyermek mindig elesek

a nyár árnyékábanlapul az őszahogy mabelélegeztema levegőtolyan voltmint az alma illatabeérés előtt

szép hídról ugrotthátizsákjában nehézkődarabokkal

Csontsovány lett a föld.Szakad a rög, óra, percek nélkül.Néha, az élet fonala is – váratlanul.Ma távol voltam, nagyon távol – éssenki ott, az üveghegyen” túl.Az esőért, hívnád a Mágust,a vízcseppek már, mint drágakő.Mosna el, sérelmet, sértést,szívem is könnyű legyen és szabad –a kimondott és kimondatlanoktól. 2022 Augusztus 4. Forrás: szerző FB-oldala

Mint fogmosáskor az ember, kimutatja fogait, villogtatja rothadt agyarait, már nem rejti el beteg-szürke, nikotinsárga ösztöneit,belédharap, megszaggatja nadrágod száráta sunyi eb,

Olyan volt ez a nyár,mint mikor valakikitárja az ablakátés világgá kiáltja:„senki nem juthat sehova” !

1.ha megszúrod az ujjadegy világ szisszen fel bennedha kifakad egy anyamindegyik felsír bennedha kipurcan egy embermindenki vele purcanha imádkozola mi imánk száll fel abbanha nem hiszed, hogy lát őriz, nem tol el, félt, gondoskodikakkor is ölel, figyel

Kiss J. Botondnak Zöldesbarna madarak, fémeszöld légy, sás és suhogó, nagy kákabutyokó, mediterrán csőrű bagoly, huhogó, és nyikorgó csónak, ahol ügyes légy…

huszonöt éve mi volt az a nyármegszépült rövid tébolymég mindenki élt Budapest, 2022. VIII. 2.

hozzád ,Vasile Más a szerelmed.Megölt néhány előző életemet.És újjászülettem, hogy újra megöljenek.

Alakja föltűnt a biciklin, a szokottnál magasabb volt a nyeregben, s nem tehet róla, kövérebb, orrát tömörke ráncokba szedte, mint egy homokbőrű ráncos eb, mopsz vagy molosszus,s nőtt, ahogy közeledett.– Nicsak, hát ti dolgoztok? A kerékpár gyorsított, nőtt a tempó.

Kapaszkodom egy alig talpszélességű sziklaösvényen,meg-megcsúszik lábam, de helyrebillenek,jobbról-balról beláthatatlan sziklamélység,vastagon bodorodó fehér köd előttem, mögöttem,akárha tejben úsznék, csak fejem bukkan ki belőle-négykézlábra ereszkedem, kezemmel próbálom ki az orrom előtti köveket s csak azután lépek-ha megcsúsznék hirtelen, ha pillanatra elszédülnék…..

(a minden mindegy verseiből) Nálunk ma péntek. És nálatok?Milyen kapszulát szopogattok?A hajléktalannak minden sivár.A gazdag beleragad a mézbe.A szegény annyira savanyú,nem mész a közelébe.A boldognak fülig ér a szája, bár foghíjas, és/vagy nincs ruhája.A diszlexiás is vigyorog,neki a jobb bal és a bal jobb.Mindenki másként van begombolva.A párodnak is bal a sorsa.Neked jó, hogy a […]

anyám öreg mint az évszázadkörülötte már özvegy tüsténkedikfelhívomalig beszélfelhívomnyög Budapest, 2022. VII. 30.

Esténként arról faggatózom,vajon mivel maradtam el,mennyi a tartozásom,mikor láthatom végreaz éjszaka bohózatát.