hiányzol vágyaimközé emelleküres a helyedmellettemmég nem jöttem ráhogy miérthiányzolnekem

olykor igazán irigylem ezt a münchhausenthogy hajánál fogva saját magátde hát karácsony jönilyenkor bizonyára történik valami jóelmúlik a torokszorulásvagy a hazugságok koraés a sivatag közepén egyszercsakbugyogni kezd mindaz amireegész életedben vártál

Karácsony jön, száll az angyal,Csillagrajok az ághegyen.Szitál a hold, fényporát szórja.Távolban énekszó: Betlehem.

Heródes’idők járnak itt. Hó nem Lepheti az újabb év piszkait, Bár ismét gyilkolni tervezünk holnapot, az Angyal mosolyog, s legyint.

karácsony előttkong a színház bordójakhaki tűzoltópiros sisakjavirít magyarul beszélalatta a tiszt Budapest, 2021. XII. 22.

kis Jézusha most születnéllenne aki beengedne

Amikor porondra lépnek a cirkusz csillagai,áramszünetet jelent a bohóc,elcsellengenek a manézs lakói,a kupola alatt bealkonyul.

Gépiesen veszed a lépcsőket –két tömött szatyrodban minden,ami ilyenkor szükséges,plusz néhány extra.Karácsony jön,még sütnöd kell valamit, takarítani,felhívni a mamát –lassan asztalhoz gyűl a család,tányérok, bögrék kocognak,egyszerre mesélne mindenki,aztán a puha ágy, hűs lazaság,s melletted a jól ismert,egyenletes szuszogás.

Szinte semmivé lettemKarácsony árnyékában,bukásra állok, csillagom hulló,anyaországom árvaház.

aszott ázottdermedt fagyottkényszeredettlegfeljebbegyetlen értéka tieda mosolyod

feltámadás ha létezikés hozzám is elérkezikmegkérem várjon még legyenegy estém és egy reggelemvégiggondolni hogy mi voltjó rossz mennyi fény mennyi folt

1964. XII. 6. Hárman, fiúk— egy paplan alatt —vetettünk összekét szovjet Pinocchiót. Budapest, 2021. XII. 11.

Elférne még a szobámbanEgy ágy és egy lámpaSárga fénye ráesneA lepedőre s párnára

Egyre elevenebbek álmaim statisztái,csak jönnek-mennek, fontoskodnak,valami furcsa forgatókönyv szerints én, a főhőskulisszák mögül nézem őket,mert lehet, hogy épp a holnapi napomat játsszák,csak én nem értem,

Elrejtem magam,félig… az ablak mögött.

valahonnan mintha a múltbólszállnának alá az utakvan aki lefelé igyekszikmás meg éppen a hegyre tart jövő-menő szándékok árnyahull a fénnyel a földre lepercünkön ott az örök mozgása találkozás szelleme

Bujkáló érzelemMeg se nevezd ma márKis fészkén megülőTollát vesztett madárVágyod az ég kékjétMielőtt elrepülszMár sose felfeléLefelé menekülszHív a föld, hív a rögHűlő emlékezetSzép-kegyes égi kézTörli el a neved. Budapest, 2021, dec.21.

– Azok az idők elmúltak már, drágám! –Mondta az ősz ezer szín fátylán.– Nem vagy a régi, itt-ott fehér a hajad.Visszavágtam: – Fehér leszel te is hamar!Kacagott, majd tovalebbent némán,Csak álltam szinte bénán,És néztem, ahogy a szél előlFalevélsereg menekül.Távolból az ősz még visszaintett:– Töröld szemedből színeimet!

Addig tiszteld a törvényt,amíg korlátoz önkényt,amíg hatalmat gátols gazságot nem palástol.

Ócskavasak közt kószálok,kimustrált roncsok telepén.Akárha letünt korok kiásott síremlékei hevernek szanaszét lámpavasak, kibelezett frizsiderek, fületlen fazekaks valamikor sokat sikált inoxbögrék:

akváriumban sárga olajabban kis ingaóra száll le s felverklizenére Budapest, 2021. XII. 21.

rajz a havon / desen pe zăpadă ha szeretnél szerelmed behavazna.hózivataros csillagszerelem.a sarki éjszakában. csókodtól párállna lélegzetemsimogatásaid szánnyomokathagynának maguk után.

Hogy a mogyoró pontosan mikor érik,arról bölcsen hallgat a vekker.Ne nézd az órát!A pontos időt bemondja minden rádió.Félek:e nagy sietésbensoha nem tartjuk megezt a percet. Forrás: Jöttem, hogy lássalak. MEK

(30 év, decemberi országlás) az igazság itt is megfordulta magátjött látott s ment továbbsemmit nem hallottegy jelet bár vagy egy kósza kiáltást

A kávéház zsaluja lehúzvas egyáltalánminden beltér, félhomály,halk zene zárolva.