Nyolcvankilencben szinte…Mikor még keményen fagyott, szinte…Pista bácsi egyik este már be is vitt a nyomda előterébe,szolgálatos volt, a reggeli lapszámot ő felügyelte.

(1) A héten közelebb jötta négy fals átlényegült a szekrényektartalma.Az első két naponkönnyű nyári ruha voltam,póló és rövid nadrág,

Széppé tetta széttépett blúzés nem húz holmiúri holmi.

(szomorú barátok vigasztalására) Letarolták kertedet a sáskák,Siserahad: kujonok és kurvák, Beszélhettél, de kinek, kinek?Nem fájt a kínod senkinek.

Para Olga A Csillag és a Lant című kötetére versmaratonon vettem résztsírva vigasztaltak soroka hosszútávfutó magánya tanul némán sírni ha fut

„Fagyos lett a szívem, kemény, mint a kő,menekülj, amíg nem késő!”Nyugodj békében, Kóbor János! Forrás: szerző FB-oldala

A lány leült a kútnálés szép volt, mint a kút,melynek mélysége lentrőlfel, az arcára hullt,

Baranyi Ferenc Tótágas kötetéhez A köpenynek a visszája, ó már megint a színe látszik,ahogy épp egy másik zenekar burjánzik,a napraforgó ilyen, mint az ember,a gyűlölettel tartható fenn a kétpártrendszer.

eljátszadozotttompa haikuivalmíg jött egy bökvers Budapest, 2021. XII. 7.

emlékeim ősi imolák takarják,süllyednek le, tova mind, semmim sem maradt a föld felett. jönnek majd összekulcsolt kezekkel szikrázó legendákegyre jönnek és jönnek –

Hadnagy Jóskához Megszülettél a kereszt alattárnyékolt volt sztaniol tekerte körbe a fényt visszaverte Játszott egymással a fény s az árnyéka satírozottban férfi válla villantkereszt volt rajtate elnevezted sorsnak

KI LÁTHAT A VÉGZET ÍRÁSÁBA? Sírod felett fényesen szikráznak az alföldi éjben a hideg csillagok.Ki láthatna a végzet írásába?Mindent hiszek, semmit sem tudhatok.

a napi gondok sárkányrepülőjezuhan és szarva nyelve vanrémálom a sárkányrepülőhasználhatatlan Budapest, 2021. XII. 4–5.

Csönd lesz a sorsodFekete függöny az ablakonKönny fehér arconSohasem boldogNyírfanövésű hajadon

kukában kenyérvallásos kenyérdarabisten szomorú Budapest, 2021. XII. 5

közeleg december örökké megszólítjön a birsalmasajt sárga csillagzataujjnyi színes gyurmák rőtbarnává válnaks a topáz golyóstoll szép zódiákusaelvonja figyelmem várakozást gerjeszt Szigetszentmiklós, 2021. XI. 23.

versemmel erről íroknem kell kitaláljammit súgnak a széllapokkiterül előttem onlájn

úgy szerettem volnaha egyszer beülhetek a csizmábaa szépen kisuvikszolt sötétbeott békén hagynak és én semzavarok senkit

leviszem a műanyagotleviszem a papírtköszönök a tőszomszédnakanyja öregurat csutakol svájcban

olyan voltál,mint egy álom édes menekülés magamtól

szüleink és nagyszüleink emlékére tudod-e milyen színeket álmodik a szív milyen színű a szerelema gyermekkornak mikor vége már

nem tudom meddig lehetsz földközelben miután vetted a kalapod, itt hagyva mindentde nekem első partnerem voltál színpadonmikor megérkeztem Sepsiszentgyörgyremég nem tudtam mi fán terem a színházés hányszor volt még alkalmunkegyütt játszani azon a kopott, recsegő deszkán

sütőtök és karácsony közöttközépenéppen cseperegülünktoporgunkmalmozunkösszecsomagolvaköltözünk hazanaplómba japánul beíromsigetoszentomikurosi karabudapeszuto made Szigetszentmiklós, 2021. XI. 28.

ha le is hulla sötét éjjels vigasz nélkülbolyong fent a holdvárni kell mégreggelig a fényre

Nem nyikkan már kapu,mint összezárt, fehér ajak,merev minden zsalu. Benn, a homlok cellájában,megtorpant vélésekés pórázos félelmek –