Egymás szemébe néztünk mielőtt felhúztak,érdemrendeket láttunk fityegniavítt zubbonyokon.Két halott profil – nevetséges,de mi voltunk azok.

könnyű hab a felhőa kávédomb tetejénkidugja fejét a napvilágos foltot hagy

Ó te vadidegen központozásezúttal ismét magadra hagylakmert olyan otthonosan forgolódsz bennemmint aki kényszerű kérdőjeleimmaradékán tengeti napjaitVesszőfutások jel- és testbeszédenéhány visszafogott gyámoltalan sejtésrongyos mellények szerteszét tépettkőkerítések ajtók ablakokdögletes bomlást sejtető vérképletszomszédos világok akusztikájaEzek az egységek bolyonganak folytonmint kopár hitvallás – jóban és rosszban

talán ma verset íroktalán ma verset írokmert itt ülök magambaneljött a szilveszternem sírokszínes tűzijátékot nem vároknyitott ablakban többé nem állokpezsgőspohárral a kézben, énekelvenekem az év vége, eleje, közepeannyimintha minden nap kicsitmeg kellene halnicsak a gőz száll felés a varjak a szürke égenaz idő elolvadt, eltűnt, szétesett.egyedül vagyok már régen. 2010-01-04 A Vonal alatt c. ciklusból […]

Te kardigánba bújtál, én zakót kaptam. Szerettem az inget, nagyon,nyakkendőt kötöttem, de hamar kinőttem, még fiatalon.

álmomban rajzolom hogy álmodomhogy fénymásoló géppel sokszorosítomdombornyomású svéd képregényekdombornyomású magyar másolatátfőnököm feje antihősmit akar hátMEGMONDTAM SREKSZER mondjatehát sokszorSREKSZER Budapest, 2021. IX. 20.

Nem tudom, hol van,az utat hozzá nem ismerem,mert csak éjjel járok arra,s ha belegondolok, jóformán ő, a ház toppan mindig eléms a hold hunyorgó lámpásavillan öreg ablak-szemén.Lényegében nem is ház,csak amolyan gerenda-tákolmány,mely mohos kalaptetővels folyton-tárt ajtóval vár –arról ismerek rá,hogy mögötte jobbról, vén fenyő álls a szél ha belekap télenlombjáról ezüst csillagpor száll és valami […]

Azért volt valami egész különleges ajándék számomra abban a rettenetes könyvheti napban, mikor a kezdődő láztól szinte ködben támolyogva néztem végig a standokat s az egyiknél felfedeztem az Üveghegy Kiadó nevét. A sátor alatt Véghelyi Balázs rendezgetett s mikor kiderült kinek dedikálja a könyvét, mosolygósra derült kisfiús képe. Először találkoztunk, meglepett mennyire fiatal. A könyvét […]

​ Tegnap a temetőbenEste jó, este jótemetőbe menniNéhol kutya ugatNem jön szembe senkiNyújtóznak halottak,Frissek, megnyugodtakHulló virágoknakÖrülnek, vihognakArcon tapogatnakSürögnek-forognakLelkek pislákolnak. 2009-11-27mert mindenkit megsiratunk egyszeraki elmegyvagy aki nem jön el 2009-11-30 űzöm a szellemi fénytavatatlanul 2009-12-31————————————————————-A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György

100 ÉV VERSEI TRIANONTÓL NAPJAINKIG, 1920–2020 Kárpátaljai költők antológiája INTERMIX KIADÓ Ungvár–Budapest 2021

Nyár 1.Apróvirágos ruhát vett fel a rét, hozzá gyöngysort – kis patak,most is hordja kedvenc fűzfakendőjét,darázsként zsonganak bennem a szavak. Cellofánlepel a folyó hosszán,egy kidőlt fa unottan könyököl benne,úgy hajol rá, mint pultra a kantinoslány,akiben az egész év most őbenne pihenne.

Senki sem küldte, mégis felmászott,kilépett a tető párkányára és várt.Lenn oktondi bogarakként furikáztak az emberek, nem néztek a tetőre,nem rimánkodtak, hogy jöjjön le ,senki sem hívta az egy-egy-kettőt.Furcsamód füléből is elszállt a suttogás,nem bíztatta, hogy vesse alá magát a mélybe,majd az angyalok karjukon hordozzák,hogy meg ne üsse lábát,szét ne zúzza csontját a köveken.S akkor életében […]

lépcsőháza voltrőtbarna-csontszínű sakka rendszerváltáskors a COVID alatt Budapest, 2021. IX. 18

Öngyilkos időHa még élnének Az öngyilkosokMa tennék meg.Nem csillagos éjenNem sugárzó naponNem fogyó hold alattNem tavaszi délben:most novemberben. Köd, eső, ködEsőköd, ködeső,Esik a köd és ködöl az esőHideg télelőHolt idő, nyúlóTöpörödő időMálló, múlóNyúló, hullóCsüngő idő. A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György

Áldott legyen az, aki haszontalannáüdvözül át – akinek sikerülkiiktatnia testalkatrészeit aforgolódó idők csavarrendszeréből. Áldott legyen az utcakő, a fapad:a kötetlenség sáros ereklyéi –az ócska bérlő, az amőbaember,akinek alig-sejtje sem tanulmány. Áldott legyen a gondolattalan,aki a reggelt estig zsebre vágja,ráönti ásító agyát az ágyra,másnap az aszfaltról szedegeti össze. Áldott legyen az, aki sosem válogat,nem pipiskedik, taknyát […]

Tán nem látható a pokol,de mégis itt van valahol. Ahol a láng belénk harap,arcunk helyén kék égdarab.

Mekkora bűn volt felszámolni Lipótelmejavító, lombos, szép mezejét!Párját nem találni sok-sok ezerért.E szívtelenség szülőatyja ki volt? Ki áll bíróság elé majd ezekérta megfáradtakért, kiknek kicsi voltbőrük, bordájuk, melyből lángot csiholta bús feszültség, s a kór(,) kiket elért? Belülről ismerem a lélek odvát,a villámhárítót, mely boldoggá tesz,s ki leszereli, rúg hatalmas öngolt. Sok zilált lélek petíciót […]

A rosszul- és a jóllét közöttNem vagyok rosszul, deJól se. És mindenAzért van körültem, hogyRosszul legyek.Eső, tompa gyomor,Számtani feladványIngerküszöbFejbizserGyógyszerek előérzete.Mocorgó nyugtalanságHemzsegő álmok utánKócos agybanTegnap lemaradt valamiTegnap lemaradtam. A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György

a pillanatmeglátogatnem tudom mittartogattalán hosszú perceketvagy elkallódottemlékeketde az is lehethogy végtelentörténetetaz életemetéletedetnem tudommit tartogats azt sem hogy meddig maradnem szól semmitcsak letelepsziks várja hogyelmondjam titkaim

kezedben az égszívedben a szóa ki nem mondhatóárnyékok közt élszés kimenni félsza napratenyeredbena világapró kis csodákde nem hiszel szemednek mára tettedhelyettedbeszélhiába van kezedben az égés a világha nem halljákhangodats nem látják arcodatelveszel az árnyékokalatt

A hold (Luna) A hold görbevasból van, de ezt nem meri bevallani senki. Valamikor fellógatták az égre, olyan rég, hogy úgy tűnik, ott volt mindig. Csak Gyurka bá, a szerelő emlékszik a kezdetekre, amikor hóttrészeg. Mi ősidőktől ülünk a betonlépcsőn, hallgatjuk Ádit. Ő a legkirályabb, akkora szíve s annyi zsozsója van, hogy nem igaz. Csak […]

1. milyen bőrszínű szájmaszkot visel az a lányhaladunk szembe a mozgólépcsőns látom már száját is mosolyát is Budapest, 2021. IX. 16. 2. te izolálótomboló COVIDbélukává teszed a földgolyót Budapest, 2021. IX. 16.

1. Azt se tudom tulajdonképpen ki is vagy valójábanés – hogy őszinték legyünk –te sem ismersz engem igazán.

Kinőtték, vagy kihízták őket,megcsalt nők hagyták hátra,kik vöröslő szemmel, kapkodva csomagoltak,költözők fölös göncei,vagy divathölgyek alkalmi kellékei voltak,melyeket futó kalandból újakra cseréltek,ajándékok, melyek ledér exre emlékeztetnek,de lehet egy betegről, bolhásról vetették le,vagy éppen egy kihűlő vénségről –hátramaradtak valamely rossz szagú szekrény mélyén,mit sürgősen ki kellett üríteni,felöltők, port lehelő nagykabátok,áporodott parfümök illatát lebbentő estélyik,most mind egyetlen nevező […]

gesztenyével futballozó mókusa szeptemberi temetőbenmilyen tiszteletlenmilyen drága Budapest, 2021. IX. 17.