A mai napon – április elsején – igyekszünk a bolond nap jellegéhez illő, képtelenséggel kacérkodó műveket közölni. Ha nem sikerülne, az se baj – de legalább megpróbáltuk! * Káfé főnix

Előzetesként tovább szemelgetünk az Első versem összeállításhoz eddig beérkezett válaszokból: Kristó Tibor (Csíkszereda) Kettős rondó (első versemről) ha tudnám én azt mikor állomáson vagy buszon írtam az első versem s vajon hol rejtegettem

A Bookline Könyvesblogján olvashattuk: „Életének 86. évében elhunyt Magyarország első, és eddig egyetlen Nobel-díjas írója, Kertész Imre.” És így tovább. Ahogy szokás. Életének sikeresnek mondható korszaka, a Sorstalanság világhírűvé válásával járó belső vívódásairól sok mindent elárul 2001-2003-as, őszintén kitárulkozó naplója, a 2014-ben a Magvetőnél megjelent Mentés másként. Nekrológ gyanánt abból idézünk:

Tisztelt leendő partnerünk… A digitális technológiák és a világhálózat elterjedésének köszönhetően eljött az a kor, amelyben mindenki egyenlő eséllyel férhet hozzá a kultúra és a tudomány alkotásaihoz, valamint a tanuláshoz és kutatáshoz szükséges dokumentumokhoz. A Magyar Elektronikus Könyvtár kezdeményezés az internet hazai megjelenésével szinte egy időben, 1994-ben indult, azzal a céllal, hogy létrehozza az ország […]

Előzetesként tovább szemelgetünk az Első versem összeállításhoz eddig beérkezett válaszokból: Fekete Vince (Csíkszereda) Nekem igazából nincs első versem, hanem csak első verseim vannak. Jó, vannak valamik, amiket negyedikes-ötödikes koromban vetettem papírra, az egyik egy elbeszélő költemény, és a Marosvásárhelyi Népi Együttes, onnan is Széllyes Sándor volt az ihletője, aki akkoriban valami humoros (népi) történetet adott […]

Előzetesként tovább szemelgetünk az Első versem összeállításhoz eddig beérkezett válaszokból: Kenéz Ferenc (Budapest): Az első vers világa, bizony, a világ első verse. Így érzi, így éli meg a szerzője, ha kellőképpen fiatal a lírai világ „újrateremtéséhez”. Magam is így voltam vele.

Engem nem tudott megingatni senki – így szól a nád – mert én egyénileg legyezgettem a zavaros vizet, hogy zavartalan tudjon elpihenni.

Előzetesként tovább szemelgetünk az Első versem összeállításhoz eddig beérkezett válaszokból: Albert-Lőrincz Márton (Marosvásárhely) Ötödikes voltam, már túl a Petőfi-bűvöleten, már megérintett a balladavilág és a Toldi meg a János Vitéz, versélmények, amelyekben nővéreim hangos verstanulása révén részesültem. Édesanyám is gyönyörűen énekelte a János vitéz dalbetéteit, még a polgáriban tanulta meg, el is szerepelte egy falusi iskolai ünnepen. És a […]

Elhunyt Lendvay Éva költő, műfordító, kritikus – aki az utóbbi több mint egy évtizedben a bukaresti zsidó hitközség által működtetett Amalia és Moses Rosen főrabbi nevét viselő öregek otthonában élt – adta hirül az elsők között a bukaresti rádió magyar adása. Betegsége miatt tolókocsiba kényszerült, ám az aktív életről mégsem mondott le: Lendvay Éva, éveken […]

Előzetesként tovább szemelgetünk az Első versem összeállításhoz eddig beérkezett válaszokból: Láng Orosolya (Budapest): Miután az osztályfőnököm elolvasta a neki is odaadott verset, megállított az iskola kapualjában, és kissé aggodalmaskodva megkérdezte, hogy valóban vannak-e a leírtakhoz fogható tapasztalataim. Zavartan feleltem, hogy nincsenek, ez csak egy Beatles-szám szabad fordítása.

Előzetesként tovább szemelgetünk az Első versem összeállításhoz eddig beérkezett válaszokból: Balázs Imre József (Kolozsvár) 1987-ben jelent meg versem a kolozsvári Napsugár c. gyereklapban, 11 éves voltam akkor. azt a naiv komikumot, ami a versben volt, a szerkesztők nyilván vették, és jókat nevethettek rajta…

1976. február 10-éhez köthető a CHHR – Committee for Human Rights in Rumania – a HHRF elődjének – megalakulása. Aznap este, a New York-i Első Református Egyház alagsorában tartott gyűlésen dőlt el eme rögtönzött bizottság neve és jellege, amely élén Bázsa Csaba, Brogyányi Jenő, Hámos László, Harkó Zoltán és Veress Bulcsú álltak.

Előzetesként szemelgetünk az Első versem  összeállításhoz beérkezett válaszokból: Demeter Mária (Sepsiszentgyörgy) Eszmélő gyerekként éreztem, én nagyon kicsi vagyok és a világ hatalmas és rejtélyes. Fürkésztem az eget, a felhők átváltozásait, követtem a hangyák útját… A nagy titok számomra a halál volt. Környezetemben haltak meg, többek közt kis játszótársam is. A költők halhatatlanok – tudtam meg […]

Erdélyi hármasoltár c. regénytrilógiája könyveiben háromszáz év és egy Darótról (Tordáról) elszármazott élet pár esztendejét „szinkronizálja” válo­gatott írói eszköztárral és remek szer­kesztéssel a Kolozsvárról 1989 nyarán családostól Budapestre áttelepült író­társ.

Ötven év a betűtáblán – e cím alatt emlékezett meg szerzői estjén Czegő Zoltán költő első versközlésének fél évszázados jubileumára. A 2016. február 25-én lezajlott eseményen a Sepsiszentgyörgyön élő költő elmondta:

Ajándékot hozott a posta: Ion Dumbravă A fehér őrház (Cantonul alb) című kétnyelvű verseskönyvét. Nem történt elírás, ugyanis a címlapon éppúgy mint a kötet lapjain előbb a magyar változatot olvashatjuk és csak utána az eredeti román szöveget, jel arra, hogy a szerkesztő elsősorban a magyar olvasónak szánja a kötetet.

Fennállásának 10. évét töltötte 2015/4-es számának megjelenésével a kolozsvári ME.DOK folyóirat (közérthetőbben: Média-Történet-Kommunikáció, kiadja a Kolozsvári Kommunikáció- és Médiakutató Intézet).