000

B. Tomos Hajnal: A porszem kényszere

Mert írni kell
az esti rosszullétről,
a volt és lesz közti
ernyedt gyűrődésről, Tovább »

moziba mentünk
bakelitlemezünkről
megfeledkeztünk
forgott csak forgott végig
árampazarlás
kopás

Budapest, 2022. III. 21.

*Kezdő francia nyelvlemezt hallgattunk 1967 karácsonya és szilvesztere közt. Ekkor megnéztük a Százegy kiskutyát. A lemez nem állt le…

Ó, édes bolondgomba
Veszett kis galóca
Megmérgezted szívem nyáron
Érted élek halok e világon Tovább »

Megöregedett / Il vieillissait

Azt mondta magában:
Sosem öregednék meg,
Ha az idő keretein kívül élhetném az életemet.
Lássuk csak hamarjában,
Az az idő mi a csuda lehet? Tovább »

A költészet az a
csávó ott a mindennapok peremén, aki
nekimegy az oszlopnak,
és felkiált, hogy
milyen szépek a
vonuló madarak. Aki Tovább »

Az RTL Klubon megkezdődött Volodimir Zelenszkij főszereplésével a “Nép szolgája” sorozat a tanárról, aki Ukrajna elnöke lett. A napi híradásokban pedig naponta szerepel Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, az orosz invázió elleni harc vezetője. És elmondható, hogy mindkét esetben mellette áll a felesége, Olena Zelenszkij. A sorozat egyik írója Olena, aki férje harcában is részt vesz, saját szenvedélyes üzeneteit osztja meg 2,6 millió követőjével.

A Zelenszkij-filmsorozat hátteréről  az ujhet.com portálon

 …vendégségbe, látogatóba vagy vizitába, teljesen mindegy, hogyan nevezzük, a lényeg, hogy itt legyél nálam vendégségben, látogatóban vagy vizitában, hogy megpupolyázzuk eredendő örömünket a találkozás örömével.

Ha bejelentkeznél, készülnék. Non-plus-ultrát sütnék vagy barackot, a poharakat újramosnám, és újrafényesíteném. A sálakat ráncba szedném, hogy ne heverésszenek az ágyon egymásba gabalyodva. Tovább »

mikor még nem volt háború
a megszületett költők alatt
nőtt ki a fű, és nem maradt
keserű íz a szájban attól:
egyszer más is a fűbe harap Tovább »

ajánlom neked, Vasile

Nevetésed
egy robbanó vízesés
hozz nekem boldogságot

Hajnali teavíz forr már,
Nappal közeleg, domboldal didereg,
Munkásnép rengeteg,
Az én szívem egyre megy. Tovább »

pörögnek bennem
évszámok boldogságok
tőmondatai
zöld mohacsomók között
kék piros aranyhalak

Budapest, 2022. III. 20.

A Rózsavölgyi Szalon új bemutatója

Ujj Mészáros Károly rendező:
„Lucy Kirkwood darabja voltaképpen egy szerelmi háromszög és az atomenergia »robbanékony elegye«. Három fizikus, nukleáris mérnök – Hazel, Rose, Bill – bonyolult magánéleti kapcsolata bomlik ki a darabban, akik úgy élnek együtt a régi, negyven évvel ezelőtti sérelmeikkel, hibáikkal, megkérdőjelezett döntéseikkel, mintha még mindig gyerekek volnának. Miközben mindennek a hátterében egy környezeti katasztrófa zajlik. Izgalmas, klasszul megírt, érzelemdús, megrázó, ugyanakkor humoros is a darab.
Egri Márta, Kiss Mari, Hegedűs D. Géza olyan régóta ismerik egymást, mint a Gyerekek karakterei. De így, hárman eddig még nem játszottak együtt. Elképesztően nagy élmény velük dolgozni, egészen különleges az, hogy mennyi türelem, mennyi odafigyelés, mennyi jóféle energia van a próbákon. Nagyon-nagyon jó hangulatú ez a próbafolyamat. Úgy érzem, erős, szívet melengető, szép előadás lesz rengeteg emberséggel.”

Ujj Mészáros Károly, Egri Márta, Hegedűs D. Géza, Kiss Mari

Tovább »

Az elsöprő többség nem söpört el egészen,
vár még
a percre, hátha egyszer, mint ő, épp olyanná
válnék.
Az elsöprő többség, akár a lenge lány,
fess lett,
de azért tudja jól, hogy tudom róla régen:
feslett.
Az elsöprő többség szeretne összegyűrni,
többrét.
Reám is bízhatná, mindenki maga ássa
gödrét.

Forrás: szerző FB-oldala

…Ily körülmények között lép fel képviselőnek, szülőföldjén, édes kiskunjai között. Itt sem tagadja meg magát; hízelegni akkor sem tud, amikor a nép kegyeit akarja megnyerni. Képviselőjelölt még nem küldött olyan agitációs iratot szeretett választóinak, amilyennel a költő fordult az övéihez. „Polgártársaim és hazámfiai! Hazámfiai nemcsak mint magyarok, hanem úgyis mint kunok, mert Kis-Kunságban születtem. Úgy hiszem, emlékeztek még arra az alacsony, köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszékeket árendálta; az az én apám. Nem gondolnám, hogy őtet egészen elfelejtették volna, mert hiszen akkor, míg itt lakott, minden becsületes ember szerette őtet közületek, minthogy a becsületes emberek szeretik egymást. De énrám nehezen fogtok emlékezni; én még gyermekkoromban elszakadtam közületek; s azóta csak nagyon ritkán juthattam ahhoz az örömhöz, hogy szülőföldemet meglátogathassam. Ennélfogva nem merném bízvást remélni, hogy köztetek szószólóm akad, magam vagyok kénytelen szószóló lenni magamért.
Igazság szerint nem is magamért, hanem itt értetek szólok, legalább azon jó szándékból, hogy előmozdítsam a javatokat.”
Bemutatkozásul magát gyaluhoz hasonlítja a haza fölépítésének munkájában.
„Magyarország az utóbbi időkben sokat tett, de még korántsem tett eleget arra, hogy boldog és szabad legyen… mert minden nemzetnek ez a két főcélja: boldogság és szabadság. Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt – most már le van vágva és föl van deszkákra fűrészelve, de még nincsen ám meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle – az a dicső asztal, melyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és szabadság…  Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tuskót, és nem esett rajtam csorba.… azt koránt se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Március 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utósókhoz.” A kiskunok nemrég valami Szluha nevű kapitány személyében „ólomszamarat” imádtak, megsüvegelték, csúsztak-másztak előtte. Most ez is orruk alá dörzsöltetik. „Ennyit akartam mondani, atyámfiai, ebből megítélhetik, hogyan érzek és hogyan gondolkodom.” A kiskunok megértették…
„A hivatalos közegeknek” nem kellett sokat buzgólkodniok, túlsok italt sem kellett kiosztaniok ahhoz, hogy a nép majd agyon ne verje a „betolakodót”, aki csak szerencsétlenségére árulta el, hogy annak a hajdani árendásnak, annak a „jött-ment tótnak” a fia. A kormány is, a kaputosok is a református papfit, Nagy Károlyt támogatták, s a költő kiáltványából, ahogy a derék Bankós írja „a communizmus elveit okoskodták ki”. Föl voltak fegyverezve, s könnyen elbántak azzal a párszáz szentmiklósi, fülöpszállási, lacházi jobbággyal, akiket a költő, szerintök, fellázított („Hah, ha lázítottam volna, azóta a szentmiklósi és szabadszállási kaputosok csontjai szétszórva hevernének, és rajtok a kutyák rágódnának.”)

Tovább »

Gebauer Ernő festőművész halálának 60. évfordulóján a 2012-ben megrendezett emlékév szervezésében és lebonyolításában közreműködők, valamint a festőművész tanítványai, munka- és pályatársai, tisztelői koszorúzást és megemlékezést tartanak a művész egykori lakóháza előtt, a 2012-ben felavatott emléktáblánál.

Időpont: 2022. március 24., 17:00.
Helyszín: Pécs, Bessenyei u. 2. (térkép: https://goo.gl/maps/TJvYMNXrHaexnwtq9)
Program: Borsós István tárogatójátéka, Komlós Attila, a „Gebauer Ernő munkássága a sajtó tükrében” c. könyv szerkesztője emlékezik a Mesterre, majd a koszorú elhelyezése.




Gebauer Ernő elsősorban pécsi és dél-dunántúli templomokban készült vallási témájú freskói és seccói révén vált ismertté. Gebauer nem véletlenül kapta „A templomfestő” ragadványnevet. Művészi munkássága azonban a templomfestészeten jóval túlmutat. Világi témájú freskói pécsi közintézmények – többek között a Nagy Lajos Gimnázium, az Apolló filmszínház, vagy az egykori „Nagycsemege” – falain láthatók. Olajfestményei, linómetszetei, rajzai köz- és magángyűjtemények értékes darabjai. Tervezett könyvborítókat, plakátokat, ex libriseket, sőt bankjegyeket is. Az 1930-as, 40-es években művészi értékű idegenforgalmi kiadványokban jelentek meg Pécs nevezetességeit ábrázoló linómetszetei. A festészet mellett oktatott is. Bár hivatásos pedagógus nem kívánt lenni, életét mégis végigkísérték a tanítványok: 1919-től működtetett festő- és rajziskolát, s még az 1950-es évek végén is számos pécsi fiatal hozzá járt tanulni. Gebauer Ernő élete összeforrt szeretett városával, Péccsel. A város köztiszteletben álló polgára volt: festőművészi munkája, művészetszervező tevékenysége, oktatói munkája mellett kedves és szerény személye tette népszerűvé.

A művész munkásságát bemutató honlap: www.gebauer2012.hu
Gebauer Ernő festőművész Facebook-oldala: https://www.facebook.com/gebauer.erno
ISSUU: www.issuu.com/gebauer.erno
Instagram: www.instagram.com/gebauer.erno


A szervezők nevében üdvözlettel:
Komlós Attila

Az amerikai hadsereg egyik egységében súlyos fegyelemsértés történt. Néger katonák néger dalokat hallgattak magnetofonról, de fehér bajtársaik szintén bekapcsoltak egy készüléket, amely cowboy-számokat játszott. Rövidesen valaki felszólította a négereket, hogy hagyják abba visszataszító tevékenységüket. Ugyanis a cowboy-számok fejezik ki az örömöt, lelkesedést, és ha ilyen szám pörög, akkor mindenkinek illik odafigyelni, köteles a muzsikát élvezni.
Az ezután kirobbanó veszekedés részletei unalmasak. Olyan ostobaságok hangzottak el, amelyeket csak az elfogultság és a gőg képes világba üvölteni. Az ilyen viták általában nem hasonlítanak Szókratész és Agathon párbeszédéhez.
Így ment át a szavak durvasága az öklök durvaságába. Végül a magukat jó ízlésűnek nevező fehérek megverték a rossz ízlésű négereket. Természetesen külön kérdés, hogy milyen ízlésű legyen az, akit a jó ízlés nevében ütlegelnek.
A négerek azonban mégis bizalommal fordultak fehér parancsnokukhoz. Panaszuk azonban elfogultságuk bizonyítéka lett. Katonai bíróság elé kerültek, amely megbüntette őket. Nem néger ízlésük miatt – mert a bíróság igazságos – hanem ribillió okozásáért, verekedésért és a magnetofonuk bőgetéséért. A fehér harcosok öklétől és magnetofonától a bíróság eltekintett: a készüléket különben is később kapcsolták be, és a verekedést a négerek indokolatlanul járó gépe miatt kezdeményezték.
Vannak, akik a sajtó szerint elégedetlenek az ítélettel. Ezek közé tartoznak valószínűleg az elmarasztaltak is. De ha tárgyilagosan nézzük a történteket, el kell ismernünk, hogy a törvény előtti egyenlőség újabb megnyilvánulásáról volt szó. Mert valóban nem szabad másokat pihenés közben zenegéppel zavarni, ha ez a szabály. Ilyet nem tehetnek a négerek sem, mert ők is egyenlőek a törvény előtt. A verekedésben való részvételük pedig még súlyosabb fegyelemsértés. Ugyanis a szabály szerint amerikai katonáknak nem szabad önkényesen részt venniük ilyen durvaságban. Márpedig a négerek az Egyesült Államok katonái voltak.
A kérdésből nyilván a négerek akartak néger ügyet csinálni. Ha fehérek hallgatták volna a néger dalokat, és egy másik fehér társaság megveri őket: az összevert társaságnak eszébe se jutott volna, hogy néger-ügy miatt szenvedtek. Tudták volna a valóságos helyzetet: magnetofonjuk zavarta a többséget.
Valószínűleg valami hasonló logika szerint ítélte el a katonákat a bíróság, és nyilván nem vette – nem is vehette – figyelembe, hogy a vádlottak négerek. Az efféle nem lehet mentő körülmény, mert azt jelentené, hogy a négerek nem egyenlőek a fehérekkel. Sőt a fehér katonák is egyenlőeknek tekintették színes bőrű bajtársaikat: különben nem kezdeményeznek velük bokszmeccset és szabad stílusú birkózást. Ezzel lehetőséget adtak arra is, hogy a négerek megverjék őket. És meg is verték volna – ez nem kétséges –, ha a teremben többen vannak. De igazán nem várható, hogy egy csomó markos legény hagyja magát megverni. Pusztán azért, mert a néhány ellenfél történetesen néger. Hol lenne akkor az emberi egyenlőség? A kákán csomót kereső négerek faji sérelmet sejtettek, vagy legalábbis erről beszéltek a bíróság előtt.
Vannak sajnos – a híradás szerint – már megtévesztett fehérek is, akik beugrottak a feketék elfogult, faji alapon álló cselvetésének. Ezek a fehérek a sajtón keresztül nyomást kívánnak gyakorolni a fellebbviteli bíróságra. A négerek ugyanis voltak olyan sötétek, hogy fellebbezzenek.
Talán a négerekben – megverésük közben – benn szorult a gyűlölet. Mindenáron szeretnék fehér bajtársaikat is bíróság elé állíttatni, mintha azok nem lennének emberek, amiért fehérek. Ha a négereket négerek verik meg, sohase gondolnának arra, hogy itt faji megkülönböztetés történt. Csak a szerencsétlen, kemény öklű fehérekről feltételezik ezt az elfogultságot.
Tulajdonképpen ők állnak faji alapon, amikor rosszhiszeműen mindenütt megkülönböztetést gyanítanak, akár megveretésükről akár elítélésükről legyen szó. Mintha fehéreket nem vernének – sőt gyilkolnának meg fehérek – teljesen elfogultságtól mentesen? Mi vezetheti félre – ha ugyan nem meggondolt rosszindulatról kellene beszélnünk – a pörlekedő és az ítéletben meg nem nyugvó feketéket?
Az, hogy a verekedés történetesen egy néger dal miatt kezdődött. Amit a négerek nem véletlenül hallgattak; különben a fehérek felszólítására bekapcsolódtak volna a cowboy-dalok műélvezésébe. Ezért kézenlevőnek látszik a megoldás: a négerek ne hallgassanak ezentúl néger dalokat. Így bizonyíthatják leginkább, hogy elfogulatlanok, lelkesek és számukra az egyenlőség nem üres szólam.

Megjelent A Hét III. évfolyama 11. számában, 1972. március 17-én.

Forrás: ujhet.com

Lélek * A szerző grafikája

most minden vers
ami nem a háborúról szól
vagy arról a kicsi résről, ami
még nyitva áll a boltajtóban Tovább »

Feldarabolódott az egyetlen
s most a való ezer képe csapódik sok ezerszer
az élés mellé vagy éppen szemközébe.
Emlékszel-e még ezelőttre,
a korlátok előtti időkre,
mikor még volt anyanyelven érthető világ
s nem dívott a törvényes szájkosár? Tovább »

Mindig a te leveledet várom,
az enyéim lehullnak a fámról,
üres babakocsik tele téren,
ne lőjenek, ne lőjenek, kérem. Tovább »

A jegyzetíró, ezekben a napokban, valamiképpen úgy van a témákkal, mint a Covid szorításának a legkeményebb hónapjaiban. Akkor is úgy érezte, hogy mindenekelőtt a világjárványról kellenne írnia és most is, ugyanúgy, a szomszédban dúló háborúnak, a milliókat otthonukból elkergető bombatámadásoknak és fegyverropogásnak kellenne leginkább megragadnia a tollát. És már-már lelkiismeretfurdalása lehet amiatt, hogyha másról ír, másról beszél. Dehát az élet mifelénk, szerencsére, megy tovább a maga útján a hírek és álhírek, az infláció, a drágulások és bármiféle, a hétköznapokat érintő híresztelések közepette. Tovább »