Elmúlt a fele
Még nincsen tele
Életem tele
Valamit vele Tovább »

Mintegy hét évvel ezelőtt a zsögödi udvaromon átültettem egy bazsarózsát. Föléje nőtt egy bokor és gondoltam, máshol jobb helye lesz. Következő tavasszal szépen kihajtott, de nem virágzott. Elolvastam egy kertészeti könyvben, hogy ez egyáltalán nem ritka, kell neki legalább egy-két év, amíg megismerkedik új környezetével. De nem volt elég neki négy év sem. Erre megint más helyre ültettem, egy olyan helyet választottam, ahol reggeltől-estig süti a nap és vártam a csodát. A következő tavasszal megint kihajtott, de a következő három évben sem virágzott. A napokban azután rájöttem, hogy kipróbálok egy újabb hatásos gyógymódot: veszem a mibiltelefonomat, leülök melléje és elolvasom neki, hogy a parlament alsóháza Románia nemzeti virágának nevezte ki a bazsarózsát, vége a nagyszünetnek, illik tehát virágoznia. Tovább »

(23) LÖVIK PUERTÁT

Elkezdtük lőni a várost. A várat, ahogy lovagunk nevezte, Katalóniát.
Rögtön delegáció érkezett a város vezetőségének három tagjával, akik arra kértek, ne lőjük a békés lakosságot, amelyik nekünk, és egyáltalán senkinek nem ártott.
– Bezártátok a kaput előttünk, gaz népség! Kinek fizettek adót? Ha nem Izabellának, miféle népség vagytok?
– Izabellát nem ismerjük, de spanyolok vagyunk mi is, esetleg kicsit másabb a nyelvünk. Könyörüljetek!
De a lovag nem törődött a jajveszékelésükkel.
– Adjátok meg magatokat, hanem visszahozunk bennetek fegyverrel a spanyol korona alá, ne legyen lovag a nevem, ha végig nem csinálom ezt a felszabadító műveletet.
Még hozzátette:
– Mi azért jöttünk, hogy felszabadítsunk benneteket.
De már nem volt, aki hallgassa s szavait. A három senior amilyen gyorsan jött, el is tűnt, csak úgy porzott az út utánuk.
Egészen felszabadultam. Hiszen ha nem egyeztek meg, folyik a háború, azaz felszabadító hadművelet, másszóval a zabkúra egyhamar nem ér véget.
Így kurjantottam:
– Éljen Don Quijote, a hős lovag!

(Folytatjuk – Következik * (24.) TŰZIJÁTÉK)

A tévhit, hogy minden képed
Alakjai halott tárgyak
Ha teremtésük bevégzed
Kihunynak ösztönző vágyak
Kőszobor-arcok magánya
Zengő űrt segít világra Tovább »

még a langyos félmúlt is szép
hát még gyermekkorom
minél mélyebbre ások
annál melegebb van
minél álmosabb vagyok
annál szürreálisabb
álmok pörköltjét kanalazom
pörkölt színű homályban
pokrócok csendje altat
időben úgy utazom
pokrócok csendje alatt
összekucorodom

Budapest, 2022. IX. 29.

Ma láttam őt az őszi alkonyatban.
Mint sápadt nő, kit mélabú apaszt el,
mint szomorú, halk színhatásu pasztell,
körülöttünk az őszi kert olyan volt.
Ott volt a szőke nyár halottas ágya
és búgott, sírt az ősznek tíbiája.
A gesztenyésben száraz lomb csatangolt. Tovább »

Ilia Mihály születésnapjára

A Tanár úr mindent tud, ez csak természetes. Nemcsak azt, amit mindenki, hanem azt is, amit csak ő. Ez azonban nem nagy dolog. Egy tanárnak tudnia kell, mit csináljon. Tovább tudatni, mondhatnám. Nem is a tudást – ugyan mi az -, hanem az érdeklődést. Vigyázz, el ne császárosodj – ezt egy másik nagy tanár, Gyímesi Éva idézte Marcus Aureliustól. Miska bátyánk, mint a neve is mutatja, soha el nem császárosodott.
Az érdeklődés – kíváncsiság, figyelem, részvét. Egy császárnak kevés is sok, egy irodalmárnak sok is kevés.
Neki éppen elég van belőle.
Isten éltessen, Miska bátyám!

Forrás: szerző FB–oldala

A tőzegpáfrány
lassú halált hal,
zokog a rőzseláng.
A hegy árnyékában
fekete selyemnyakkendőt
visel a farkasfalka. Tovább »

BURKOLT REKLÁM

Mielőtt még az értelmező szótárért nyúlna valaki, szögezzük le, hogy teljességgel fölösleges a gesztus (és ez az indítás is olybá tűnik), hiszen akinek könyvtárában értelmező szótár is található, az aligha szorul e fogalom tisztázására, akinek meg nincs, annak jobb, ha rögvest s azonmódúlag példát mondok, könnyebben megérti a címet. Tehát, itt van mindjárt a skót özvegy esete. Azaz egy Sírfelirat: „Itt nyugszik X.Y., akinek bánatos özvegye továbbra is bérbe adja a teniszpályát naponta 7 – 19 óra között.”
Ez a burkolt reklám skótoknál. És mi a helyzet Tótéknál? (A név Örkényi, nehogy valaki magára vegye.) Háát, elképzelhető egy ilyenféle apróhirdetés is. „Bánatosan emlékezem szeretett férjem, X.Y. halálának n-edik évfordulójára. Bánatos özvegye, aki a Lambada-csárdát azóta is változatlan hűséggel vezeti, éjféli háromig…”
Burkolt reklám az is, ha a riporter csak úgy „betér“, vagy „betéved“ egy tiszta-bizonyisten-most-nyílt boltba, bizományiba (ez ugye, magyarul konszignáció), általában olyan helyre, ahol venni, vásárolni lehet (az már egészen ritka, hogy valami „termelő“ vállalkozásba botlana), és… tetszik tudni, egy kicsit „szóba áll“ a vadonatúj boss-szal, osztán a bájcsevelyből lészen egy icuri-picuri ötvensoros cikkenyű, mely egészen másról szól (terelőleg), de a lényege az, hogy „Itt és itt megnyílt ez az pompás kis IZÉ, ahol bő választékban kapható a rengeteg szuper hogymondják. Én már vásároltam (Naa, potya volt!), hát vegyen ön is a nagyszerű hiper micsodából!”
Ami engem illet, én így burkolom a reklámomat: „A Vörös Grivica utca 1. szám alatt, a Dr. C. Monica új rendelője mellett, a kilenc órai rendeléskor, a patyolattiszta kukában egy egészen friss kenyeret láttam.”
Namármost. Hol itt a burok? Megmondom. Negatív buroknak hívja a szakirodalom.
Vagyis hogy a kenyéren nincsen penész.
Guberálók, ez kedvesen jó hír, elismerem.
De nem nektek szól!

1992. 2022.

2022. szeptember 29-én 18 órakor, a Szakszervezetek csíkszeredai Művelődési Házának Márványtermében, baráti beszélgetés formájában, Székedi Ferenc (jobboldalt) közreműködésével megnyitottuk a Bukaresti H.D.U. Kulturális Központ Egyesület tagjainak és meghívottjainak közös képzőművészeti kiállítását. (Szerző FB-oldala)

BOLDOG IDŐK!

Letűnt korunk (az átkos) egyre több nosztalgiát gerjeszt –, már-már boldogan gondolok vissza az érának ama napjaira, mikor sem villanykörtét, sem vécépapírt nem lehetett kapni. Most két napig azért voltam boldog, mert nem kellett buszszal járnom (március 24., 25.). Gyalog egészen más a világ. Igaza volt a nagy írónak, csak gyalog lehet igazán megismerni a világot… Lépdelsz hát, barátom, s lépten-nyomon a csábítás: gyere be! Újabbnál újabb kis boltok, vendéglátóhelyek, némelyikük egészen guszta, külsőre is vonzó. De az ember tovább battyog (vánszorog, vonszolja magát, elvégre nincs szokva a sétához, „abonamentje” van…), jaj, dehogy mer költekezni, Isten őrizz!… Aztán … aztán valahogy annyi a vendéglő, hogy egye fene, egy sör nem a világ, mégiscsak betér egy (olcsóbbnak gondolt) privatizált állami csehóba. A sör korsója (a világosé, mert barnasört itt akkor láttak, amikor a főtéren barnamedvét) csekély negyven lajcsi. Ez a legolcsóbb, per pillanat. És eszébe jut a boldogtalannak, mert egy ismerős véletlenül előcibál valahonnan egy régi-régi vendéglői számlát, s rögvest beleinfarktul a szüvem a nosztalgiába… Mert azon a régi-régi számlán hat deci bitter 54 lej volt, 1 liter borvíz 4,50, két flekken 51 lej 20 báni, 2 saláta (cukros) 10,00 lej, az elfogyasztott kenyér pedig négy lej. Ez 123 lej és hetven bani, amire még rátette a pincér a 17 százalékos rezsit, azaz 12 lejt. Totálban: 136 lej és 10 bani. Ott a cetlin a dátum is, 1990. október 23. Szóval még időszámításunk (piacgarázdálkodási időszámításunk) után aliggal. Hogy melyik vendéglőben, az most már nem érdekes. Magról kelt demokráciánkkal életünk is devalválódott, s ez maradt csupán: egy-egy réges-régi számla mint őslelet. Ha valakinek majd az a bomba ötlete támad, hogy életre hívja a számlamúzeumot, hát volna mivel beszállnunk, nemde, feleim?.. .

Népújság, 1992. április 4.

Forrás: https://transtelex.ro/zold/2022/09/29/via-transilvanica-megnyitas

Agatha Christie nemcsak népszerű szerző volt a maga idejében – s népszerűsége ma is töretlen –, hanem rendkívül termékenynek is bizonyult, eleinte évente több könyve is megjelent, később ez egy regényre meg egy novelláskötetre korlátozódott, végül, a múlt század negyvenes éveitől megállapodott az évi egy megjelenésnél. Kiadója karácsonyra időzítette az újabb opus piacra dobását, lévén, hogy az ünnep alkalmával megugrott a könyveladás, s a könyvújdonságot az A Christie for Christmas – azaz Christie-t karácsonyra – szlogennel kínálta – kezdi recenzióját Sarány István, a Hargita Népe Műhely c. pénteki mellékletében, amelyben a csíki székly költő, Ferencz Imre évről évre megjelenő köteteit említi.

„Pár esztendeje ő is évente megjelentet egy-rgy újabb könyvet, szépen gyarapodik az általa jegyzett kiadványok sora polcomon. S bár nem kimondottan karácsonyra dobja piacra a kiadó – a csíkszeredai Pro Print – az ő köteteit, érintőlegesen mégis kapcsolódik a karácsonyi ajándékvásárlási időszakhoz, ugyanis az erdélyi kiadók legújabb köteteik piacra dobását többnyire a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra időzítik, úgyhogy akár így is lehetne kínálni az újdonságot: „Ferencz Imrét karácsonyra”. Tovább »

Sose hittem volna,
Hogy ilyen támadékony legyen az ősz,
Ilyen kacér:
Egyenként vetkőzteti a fákat a kertben a szél.
Vajon eléggé eldugott helyen
Vagyunk-e itt, a Mál-dombon?
Átölelem az ifjú, kecses meggyfát,
Hogy segítsek neki vetkőzni:
A blúzát kigombolom.

Cseke Péter fotója: Olvasatlan üzenet

Forrás: szerző /Lőrincz József/ FB-oldala

Forrás: Máthé Éva FB-oldala

Úgy csinált, mint Kismalac, amikor még nem tudta nyelvileg kifejezni magát: két tenyerét kifordította. Úgy mutatta, hogy valami volt, de már nincs. Eltűnt.
Okosabb volt, mint ők, a szülei, akik a kutyára kenték a dolgot: „Elvitte a kutya”. Ha elvitte, hát mással kellett Kismalacnak játszania. Valami kevésbé veszélyessel.
De most áll Vadmalac, bombázó húzott el a fejük felett. Füst gomolyog. Ég a raktár, az egész fertály, leszakított emberi testrészek repülnek.
„Hogy egy ember, egy csoport. Volt, nincs…

/Forrás: zEtna

SOSE ADJ KÖLCSÖN

A Nemzeti két kedves tagja, Faludi Tóni és Rózsahegyi Kálmán régi ugratói egymásnak, folyton új és új ugratási ötleteken törik a fejüket. Legutóbb Faludi azt találta ki, hogy borzasztó tragikus arccal így szólt Rózsahegyihez:
— Kálmánkám, rémesen meg vagyok szorulva, adj kölcsön húsz forintot. Rózsahegyi már már a zsebébe nyúlt. A (színi)iskola jól fizet, csupa előkelő, pénzvilágbeli és mágnás tanítványa van, és nagyúri estélyek rendezésére kérték fel. Szóval volt pénze, és már nyúlt a zsebébe, de ekkor hirtelen észrevette Faludi arcán egy mosolyfutó villanását. „Ez csak heccből kér” — gondolta magában. De azért mégis adott. Ekkor Faludi diadalmas arccal szólt:
— Most adok egy jó tanácsot. Sohase adj kölcsön, mert a legjobb esetben is csak a pénzedet adják vissza.

Színházi Élet, 1911/29

Pénteken, szeptember 30-án örömmel veszek részt műfordítóként két, várhatóan igen érdekes beszélgetésen, az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Köszönöm a meghívást a budapesti Román Kulturális Intézetnek!

15:00–16:00: Könyvbemutató
Gheorghe Crăciun, Ioan Groșan, Mircea Nedelciu: Román triptichon (Lector Kiadó, 2021).

Résztvevők: Lövétei Lázár László (a kötet fordítója) és Gálfalvi Ágnes kiadó
Moderátor: Szonda Szabolcs

18:00–19:00: Kerekasztal-beszélgetés

A román irodalom magyar nyelvű fordításának és publikálásának lehetőségei és nehézségei
Résztvevők: Koszta Gabriella, Szonda Szabolcs, Ciprian Măceșaru és Ion Mureșan
Moderátor: Demény Péter.
Aki ott lesz vagy épp arra jár, és kíváncsi ránk,, szeretettel várjuk!

Forrás: Szonda Szabolcs FB-oldala

magnóba mondta apám
a leckét
hivatalos nyelven
tudta hogy szeretjük
nyomogatni a gombokat Tovább »

Összeomlett a tojáspiac. jd

Forrás: szerző FB-oldala

…Vadmalac egy szuvenír-csészéből itta: olyan helyen turistáskodtak Malackával, ahol fekete meg fehér juhok népesítették be a domboldalt. ”Ilyenek vagyunk mi is: fehérek vagy feketék” – gondolta Vadmalac, illetve közölte Malackával is a tényt, hogy a világ fehér meg fekete. Miután Malacka figyelmesen végighallgatta az okfejtést, közbevetette, hogy látott ő már barna szőrűeket is. Megzavarta Vadmalac gondolatait a közbevetett megjegyzés, gesztikulált a mancsával egy ideig hangtalan, majd a szeméhez emelte a jobbját, mint aki távolságot mér, végül így zárta le a beszélgetést: ”Távolról a barna is feketének látszik.”

/Megjelent a Lenolaj-hu-ban

Ladik Katalinnal Rajsli Emese beszélget. Budapesten, szeptember 30., 12.00 órakor, Millenáris, Nemzeti Táncszínház, Kamara terem: Forum Könyvkiadó Intézet bemutatkozása. (Forrás: Ladik Katalin FB-oldala)