A sakkjátékban ellenfeled nem tolja előre a bábut mindaddig, amíg nem méltóztattál lépni a tiéddel. Vagyis a sakkban minden az időn kívül történik, amelyik ott nem táplál, nem növel fát. A sakkjáték úgyszólván kívül esik az időn. Az életben viszont fejlődő szervezet van. Szervezet, nem pedig okok és okozatok egymásutánja – még ha aztán tanítványaid […]

(Fellinger Károlynak) Bocskor-mese Vándorolt, vándorolt a szegény ember, mígnem elvásott az egyik bocskora. De addigra már elérte a Föld végét. Mivel azonban a másik bocskora még ép volt, kitalálta magának a galaxist. A vekker Élt egyszer egy pici székely faluban egy igen agyafúrt legényke. Egyik éjjel azt álmodta, hogy világgá ment. Addig-addig vándorolt, míg elért […]

Semmi nem létezik a valóságban, mi előbb nem volt, mint titkos gondolat. A kettő között elég hosszú az út… töprengek is rajta én, bizony, sokat.

Kéküvegcsendbe holdsugarak csorognak a mézkörtékre.

egy rádió szól bennem éjjel nappal csak én hallom de nem tudom elnémítani a szöveg nagyjából ugyanaz

/Reggeli levél Bölöninek és Gábornak/ Még élnek a virágok, amiket Gáborral hoztatok, Piroska naponta levágja sárguló száraikat legalul és öntözi őket kegyetlenül, ilyenkor, reggel, a nap is besüt az ajtón,valósággal megfürdetik magukat a fényben, mert később jön az árnyék, s az a megszokott, állandó sötétség, amelyben élnem adatott valameddig, tegnap berontott Karcsi is egy láda […]

A Búvár című folyóiratnak, ha nem is rendszeresen, de volt egy Vidám tudomány rovata, mely híres tudósok furcsaságait gyűjtötte. Persze ezek között, a többnyire valós esetek, és a sok jellegzetes „vándoranekdota” között, számos akad, amelynek a tudománnyal való érintkezése csak arra korlátozódik, hogy szereplői tudósok, egyetemi tanárok, de a leírt eset tulajdonképpen bárkivel megtörténhetett volna. […]

adataim rálapulnak rajzban színben hologramban vágtázó lovak finom rajzolatában

…Én csak egyetlen termékeny cselekvést ismerek, az imádságot, de azt is tudom, hogy minden cselekvés imádság, ha önmagunk odaajándékozása azért, hogy megvalósuljunk. Olyan vagy, mint a fészkét építő madár, a fészek pedig meleg, olyan vagy, mint a mézet csináló méh, a méz pedig édes; mint az az ember, aki a vázát a váza szeretete miatt […]

Szokványosan öltözött, ötvenes úr a szokványos őszi parkban. A járókelők mégis megmosolyogják a mögötte pórázon guruló akvárium miatt. Olyan az, mint egy átlátszó cipős doboz, melyben az aprócska bohóchal ide-oda furikázik. Látszólag élvezi a sétát, bár csak az elhaladók hol alacsony, hol magasabb cipősarkait, no meg a mellette rohanó aszfaltot láthatja. (Ha látja…) Egyébként sokkal […]

Az idő-szobrász ráncba szedett nyomai a víz tükrében.

Szememmel követem a könnyű, kékfehér bárányfelhőt, tűnik gyermekkorom sok-sok felhője után… Tétován állok, kezemben a súlyos, táltos, parazsat evő vas vasalóval, – biztosan több százévesnél – már régen nem kapott enni. – Milyen erősek voltak a hajdani asszonyok, a patak kristálytiszta hideg vízében öblített, naptüzén száradt ruhát megvasalták ilyen nehéz vasalóval, az fogyasztotta nagy nyugalommal […]

Prológus Május 29. Annyira sötét van… és én annyira félek. A szél süvít, az ablakokat csapkodva tombol, tör és zúz, akár az ember, akárcsak Ő. Mert Ő elvett tőlem valami fontosat, nagyon fontosat… és most magányos vagyok… A szél tovább verdesi az ablakokat, esőcseppek fájdalmasan koppannak a tető redőzött felszínén. Hangos, mintha a fülemben dübörögne […]

Életmentő felirat Iván belépett a kocsmába, bent doh és pálinka szaga keveredett. Mindez nem érdekelte, ő Máriának kellett átadjon egy üzenetet. Mária pultoslányként dolgozott, már három és fél éve. Ivánt ez sem nagyon érdekelte, ő csak hírt hozott. Várnia kellett, mert ketten éppen rendeltek, mindketten sört, korsóban, jegesen, kevés habbal, mindezt vidáman. Ivánt még ez […]

a benzinkutak mind egyformák édességmárkák lényegülnek át

Jól tudom, mennyi idő megy veszendőbe temetésekkel, mert emberek azzal foglalatoskodnak, hogy kiássák a földet, és beletemessék a halott földi maradványait, holott ezt az időt szántásra, aratásra használhatták volna fel, mégis megtiltom halottégető máglyák rakását, mert engem nem érdekel az így nyert idő, ha ugyanakkor elveszítem a holtak szeretetét.

El fogok lakni valahol, egy városban, egy megjelöletlen szigeten,

A minap azt álmodtam, hogy pompás hattyúszárnyam nőtt, s ha már ilyen ajándék szottyant az ölembe(pontosabban a hátamra), azonnal ki is próbáltam. Lassan emelkedtem a fák koronája fölé, aztán elhagytam a templomtornyot s hamarosan ott kalimpáltam a város fölött. Egy darabig komótosan lavíroztam a fecskék és galambrajok között,aztán megpihentem egy hósipka-szerű felhőn. Az ámde eleredt […]