A lámpa véres szemű és kába, úgy ég meredten, sárgán az asztalok fölött, mint kínai feje fölütött, nyurga lándzsán.

Már bemérhetetlen emlékezet óta, amikor isteni jeladás nélkül egyetlen szénaboglya sem gyulladt ki,

Bajazzók (Zene, szövegköbyv: Ruggero Leoncavallo) A commedia dell’arte társulat vezetőjének, Caniónak olyan szép a felesége, hogy ezt meg is mondják neki, amitől ő rettenetesen kiborul. Az ilyen kiborulásokkal kergette Neddát a Silvio karjaiba. A szépség azonban folyton bajjal jár: Tonio, a társulat tagja is szerelmes Neddába, aki viszont nem és nem. Ebből aztán bonyodalmak adódnak, […]

Te, ember, úgy vagy építve, hogy a tárgyak üresek és holtak számodra, ha nem valami szellemi világ részei, és légy bár tompa agyú, zsugori alak, a szebbik tárgyat mégis azért óhajtod inkább, mint a másikat, mert valami értelme van számodra, mint ahogyan az aranyat is azért kívánod, mert azt képzeled, láthatatlan kincseket hordoz magában, és […]

Beszélgetés a 75 éves Péntek János nyelvésszel, etnográfussal Kérdezett: Székely Ferenc — Kezdjük a születésnapi beszélgetést egy fölöttébb aktuális kérdéskörrel: az internetes nyelvhasználattal. Lát-e veszélyt arra, hogy az internet martalékává váljék a magyar nyelv, és mit tehetnek a nyelvápolók, a nyelvhasználók, hogy ezt meggátolják, a szórványban és a szakmai kommunikációban mutatkozó szövegeróziót minimálisra csökkentsék?

Mélysötét lyukban, foghatatlan sejtésben aranylik egy bross.

Sosem leszek nagyúr Csúcsokra mászni sose vágytam: a sziklafal oly meredek; bár jobb, mint elsorvadni rákban, nyakat törni sem szeretek.

Mindenképpen említést érdemel a tárgyalóteremben a hercegbe hasító emlékezés bemutatása. Az időben visszaugorva, kétszer idéződik fel a fiatal herceg valamikori látogatása vidéki nénikéinél. Az első látogatás az ideáljait komolyan vevő, a világot megváltoztatni akaró lelkes és tapasztalatlan fiút mutatja- úgy is érkezik: napfényben, virágot tartva a kezében, gyalogosan, borotvált, fiatal arccal, nagy tervekkel.

„tragikus körülmények között…” Fekszem. Némán és józanul – az ember holtan is tanul: férgeket, végleges érveket. Társaim hallgatnak. S megértenek. Nem kérdik: megérte? Nem érte meg. Forrás: Új Látóhatár, 1975. szeptember 30.

Közvetlenül az /a téli/ ünnepek előtt történt, és a szó szoros értelmében az orrom elôtt. Udvarhelyen a kicsi állomáson ült fel a vonatra egy asszony, s miközben mászott-kapaszkodott fel a magas lépcsőn, még a jegyét is meg tudta mutatni egy fekete kezeslábasba bujt egyénnek, aki „Biletul, biletul” felszólítással fogadta a vagon ajtajában. Az asszony mászott, […]

Épp a vasúti síneket ugrotta át, zuhogott a jó, meleg eső, párálltak a talpfák a lába alatt, nem sietett, csak a fejét húzta be kabátja gallérjai közé. Gondoltam, megkérdem, hová igyekszik ilyen komótosan, ma nincs semmi lejátszani való parti, kedd van, ráérünk beszélgetni.

Az este fénye lanka rétet pásztáz, S nyurga fáknak villó, sárga színt ad, Őrház pislákol messze ködbe veszve, S e négy kerék most halk álomba ringat.

Nem sörözik ma. A tüdőrákos zsellér keresztrejtvényt fejt. Budapest, 2016. IX. 13.

Eső permete bíbor lángolással ég kovácsoltvason.

Az új könyv mindig öröm: Csata Ernő műfordítás kötete annál inkább, hiszen számos darabja a Káfé főnixen is napvilágot látott, archívumunk értékes darabjai. A szerző engedelmével a napokban fellapozhattuk a könyv egy virtuális példányát, s mindjárt az elején az alábbi bevezető sorokat olvashattuk a fordítótól:

Tosca (Zene: Giacomo Puccini, szövegkönyv: Victorien Sardou drámája nyomán) Az énekesnő féltékeny, ezen múlik a festő élete. Ez igazán mélységes igazságtalanság, és bár festők általában megérik a pénzüket, Cavaradossi véletlenül teljesen ártatlan. Ezt Scarpia éppúgy nem képzeli, mint Tosca sem, noha más-más megfontolásokból. Végül az utóbbi ledöfi az előbbit, aki még holtában is megöli a […]

Kevés klasszikus író van, akinek művei olyannyira kínálkoznának filmadaptációra, mint Lev Tolsztoj alkotásai. Hiszen soha másból nem merített, csak a lüktető, „történő” életből, amelyet olyan engesztelhetetlenül szigorú szerelemmel csodált és figyelt. Minden, amit leír – tapasztalás, a létezés szédítően sokszínű igazságai, mögöttük ott dereng a számára fontos egyetlen igazság állandó keresése: hogyan lehetne igazán helyesen […]

Hozzám csapódik egy ismerős alak és azt mondja: – Frici úr, én magát régóta figyelem. Tegye csak szépen a szívére a kezét és válaszoljon őszintén nekem. Maga nem lusta egy kicsit? –Nem kell, hogy szépen a szívemre tegyem a kezem, bevallom, csakugyan lusta vagyok egy kicsit…

A család utolsó élő tanúja Küsztendi Baba a 103. születésnapját ünnepelte, amelyre számos távirat érkezett a világ minden sarkából, de még Almásmálomból is. Kiszálltak a jól fűtött mikrobuszból a fotóriporterek, akik annyi lelkesedéssel csattogtatták méregdrága masináikat, mintha egy aranyérmes szarvasbikát fotóztak volna az almásmálomi vadaskertben, ahol Bóverly Tivadar bátyám volt a fővadászmester, amíg ki nem […]