Tulipán és hitel Temesvárott egy kereskedő megadta a Tulipán-kertnek. Ez a kereskedő valamire figyelmezteti a Tulipán-kert híveit. Figyelmezteti őket egy rossz szokásukra. Hogy szeretnek hitelben vásárolni. Ajánlja, hogy a Tulipán-kertnek jelszava: a készpénz legyen. Mert a hitel rossz szokás.

Haikut szerettem volna írni arról, hogy valami hiányzik a norvég fedélzeten: éspedig a por. Természetesen sosem voltam Norvégiában, de elképzeltem, mitől érezném furcsán magam egy norvég hajón. Ez a furcsaság nem feltétlenül rossz, mégis eszembe juttatja, hogy a desztillált víz ihatatlan. S amíg ezen gondolkoztam, hazai teasütemény után nyúltam a habszivacstálca és az átlátszó fólia […]

Belátta, igazuk van azoknak, akik óvatosságra intik. – Húzd meg magad! – szólt a szomszédja. – Olyan időkent élünk? – Lesz még cifrább is!

Imre éppen olvasott. Zsófia pedig mosott. Az idő borús volt, de mégis napos. Imre beteg ember volt. Anyja azt mondta neki: – Sétálj egyet! Imre nem gondolta rossz ötletnek. Fogta kabátját s lement a közeli parkba. Mikor megérkezett, kifújta magát. Súlyos beteg volt. A padon sütette magát, amikor egy szőke nő arra sétál és megkérdi: […]

Olyan szavakat, mondatokat, amelyek oda- és visszafelé olvasva ugyanúgy – vagy nem ugyanúgy, de szintén értelmesen – hangzanak, már az ókori görögök, rómaiak is kigondoltak, sőt ősi keleti palindrom varázsszövegekről is tudunk. A régiek ugyanis pusztán annak a ténynek, hogy egy mondat visszafelé olvasva is értelmes, titkos erőt tulajdonítottak.

Szívedet szító őrületben muzsikálni látszik a színed. Védelmemül szolgáljon szavad, a reményed legyen, hogy élek.

„1964-ben írtam és közöltem először könyvrecenziót – olvassuk a szerző (sorrendben a százhuszadik) kiadványa* elején. – A kritikusi tevékenység odaszervesült életemhez: népköltészeti, szépírói, rovásírás-kutatói pályám során fölfigyeltem pennaforgató kortársaim, kartársaim eredményeire, s úgynevezett minirecenziókban adtam hírt munkálkodásukról.

Szabadabb vagyok, mint az államférfiak, gyalog is járhatok s őrizet nélkül. Aki a porból vétetett, az út porával könnyen összebékül.

Csöndesen szemerkélt az eső. Úgy tűnt, nem akar elállni. Merő szürkeség volt az egész ég. Talán a kis manó is akkor nézett hátra, mert meglepetten kiáltott fel: – Nem hittem volna! Tehát eljöttek! – mondta, mintha a koboldhoz beszélt volna. Amint a békakirályfi partot ért, azonnal a sás közé vetette magát, két utasával együtt. Nagyot […]

fanyaloghat az ember hisz jólesik a fanyalgó magának kedveskedik hamar talál okokat reá és élvezettel csúszik félre a szája

Hol volt, hol nem volt, volt egy szegény ember, és volt neki három fia. Csendben, békességben éldegéltek egy aprócska faluban. A szegény ember asztalos volt, nagyon szerette a csemetéit, készített is nekik három széket, s hogy meg is tudják különböztetni a lurkók, mindegyiket méretre készítette, a legnagyobbé a legnagyobb persze, a középsőé kicsit kisebb, a […]

Gergely Tamás paródiája Az Open Stage Aranka, szeretlek című dala a székely metál egyik gyöngyszeme, Lung László Zsolt és Kozma Attila kettős eddigi leggügyébb száma. Humoruk a paródia paródiája. Az Aranka, szeretlek Juhász Gyula Anna örök-jének az újraértelmezése. Mindkettő témája az elérhetetlen kedves iránti vágyakozás, a be nem teljesült szerelem.

Szelíd Nap szárítja ki lassan azt, Ki a sivatagban eltéved. Délibábokat látsz a fényben Élsz, még élsz, de már nem érzed.

egy öreg özvegyasszony nálunk gyászolt keveset evett

Bámulta a virágot. Csodálta az aláhajló szelíd kék harangokat. – Világszépe vagy – mondta neki – de miért hajtod le a fejed? Válasz nem érkezett. – Valami ősi bánat?

és mi van ha ezt sem végzem rendesen a véget úgy értem

Az Új Magyar Szó (maszol) Kisebbségben c. melléklete (rovata) üzemeltetése sajnálatosan abbamaradt. Mivel a kérdéskör, az általa nap nap után fölvetődő problémák időszerűsége egyre égetőbb, a mellékletből Periszkóp címmel önálló blog lett (amelynek közvetlen elérhetősége van a Káfé Főnix baloldali menüsorának legaljáról is).

Mi és a Föld / Noi și pământul Ma éjszaka annyi csillag lehull. Az éj szelleme a Földet mintha fogóba zárná és ráfúj egy taplóra, hogy hirtelen meggyújtsa.

És megjelennek a koboldok Tücsök a kopogás zajára pattant fel. Óvatosan megbökte Picurt: – Kopogást hallok. Zöld Manó úgy ült fel, mint akit hideg zuhany ért. Kapkodva ugyan, de összeszedte magát gyorsan, aztán a tőle megszokott nyugodtsággal így szólt: – Ha kopog valaki, az nem lehet rossz szándékú. Kérdezd meg, hogy ki az.

haj de nehéz lehet a vállad testvér kitüntetések garmadájától még az is roppan a legszálfább derék