Végre, megjelent a Száz év kaland. Erdély magyar irodalmáról című kompendium (Bookart, 2018), ez a Kántor Lajos és Láng Gusztáv szerzői kettősének laboratóriumában fogant tekintélyes – 800 oldalas! – munka, amely bár bevallottan esszégyűjtemény, jellegben és formában mindjárt odakívánkozik Pomogáts Béla Magyar Irodalom Erdélyben című három kötetes irodalomtörténete mellé. Szomszédságában pedig értelemszerűen elhalványul az 1970-es […]

A nyitott ablakon át fürdőszobámba, hol felkészítem testem a napra, berepülnek a madarak.

az első szilveszter amikor nem kerül szóba a tánc az első szilveszter amikor barátod vaskos államtitkár

Képeslapot találtam a postaládámban. Hagyományosat, akár úgy is mondhatnám: ódivatút, egyik sarkán kissé megtörve, recézett széllel, valódi bélyeggel hitelesítve, körpecséttel ellátva. És persze, kézzel megírva. Világot járt, utazott, nem számítógépen érkezett, nem a képernyő ömlesztett tömegű napi levélrácsainak információhalmazából villant elém.

Márton Árpád Csíkszeredában élő festőművész osztálytársa volt a jelenleg Badenben élő művésznek, s egy, a közös iskolájukra emlékező 2007-es vallomásában a következőképpen jellemezte a most 77 esztendős Kiss László sajátos művészetét: – …Némileg kilógott közülünk, olyan értelemben, hogy egy tisztviselő család gyerekeként felszabadultabb, teljesen más miliőből érkezett, játékosabb lélek lévén, sok mindent tudott már, legalább […]

A napokban az egyik ismerősőm megkérdezte: mit szoktam olvasni rendszeresen, mármint papíron, és nem a napi tájékozódásra gondolt, hanem magvasabb típusú olvasmányokra, főként folyóiratokra. Mondom neki, a Székelyföldet mindenképpen, a Látó, a Korunk is gyakran a kezembe kerül, annál is inkább, mert itt nyomják Csíkszeredában, a Művelődést, havilapként pedig vagy a könyvtárban vagy éppen a […]

Megyek valamit kifizetni, mert ugye, mindent ki kell fizetni, jól van, benyúlok a zsebembe, kiveszek egy marék gyűrött papírpénzt, ahogyan szoktam, a pénztáros asszony nagyot nyel, látom rajta, ideges, egyszer megszólal, s azt mondja, maga így tartja a pénzét a zsebében, összegyűrve, miért nem vesz egy szép tárcát magának, s tartaná abban a pénzét, kisimítva, […]

KIM EGYEZTET 2018. május 2. / Felgyorsultak, ugye, az események: Észak-Korea részt vett az olimpiai játékokon Dél-Korea mellett, azaz egy csapatban, hivatalos meghívás érkezett Moon elnök számára Északról, különböző szintű találkozók jöttek létre Észak és Dél között, sőt, titokban ugyan, de az USA is küldött magas rangú tisztviselőt előkészíteni a Kim-Trump találkozót, mert olyan is […]

(Interjú Nászta Katalinnal, erdélyi könyvbemutatói kapcsán) Riporter: – Kedves Kati, nem vagyok én hivatásos riporter, habár volt idő, amikor naponta az volt a feladatom, hogy embereket faggassak, ilyen-olyan technikákkal szóra bírjam még a legzárkózottabb “alanyokat” is. Erre most már nincs szükség. Úgy gondolom, esetedben nyíltan és egyenesen feltehetem a kérdést: beleegyeznél-e egy rövid interjúba a nemrég […]

B.T.H.-nak mikor belenéztem csillogó kék szemébe az addig feketének hitt gödrök helyére

– Szóval – folytatta Picur -, a Kő állítólag a Magban van, kezeink között tartjuk… amikor megszületünk. A legkülönlegesebb az, hogy első urunkra a Kő indít el. Ezt úgy képzeld el, hogy születésünkkor már egy olyan tudással, vagy inkább ösztönnel rendelkezünk, ami más népeknek nem adatott meg. Vannak álomlátók, akik meglátják azt is, ami még […]

„Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése május 3-át a Nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította, felhíva a figyelmet a szabad sajtó fontosságára, és emlékeztetve a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására, melyet az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke is védelmez. E napon világszerte megemlékeznek a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, valamint ezen a napon jelenik meg […]

Doina Cornea temetésén történetünkből kimarxoltak végérvényesen ötven évet aztán az eszmét bankjegyekre váltották ahogy levitézlett

– Nagyon-nagyon régen, és innen nagyon messze történt. Akkoriban a manónemzetség nem volt ennyire szétszóródva. És ez a világ, amelyet most mi ilyennek ismerünk, egyáltalán nem így nézett ki. Sokkal különösebb volt ennél. Azon a helyen kő volt, jég és rettentő hideg. Sötétség töltötte be a tájat. A fekete földben lyukak voltak. Nagyon sok lyuk. […]

A rönkön kapaszkodva Tücsök észrevett egy odút. Valahogy elérte Picurt, jelezte, mit fedezett fel. Szó nélkül indultak el, kúszva, mászva, de oda legalább szerencsésen megérkeztek. Alighogy beléptek az imbolygó odú belsejébe, Picur megrázta átázott sörényét és felnevetett: – Ej, barátom – mondta -, néhány perce még a veríték csorgott rólunk, most meg a víz. Micsoda […]

A kő A tutaj fölött a nagyra nőtt bokrok, fák lombjain át, meg-megcsillant a tűző napkorong. Habár rövid ideig, de ömlött a veríték a két vállalkozó kedvű kalandorról. A vízre szállás első perceiben semmi különös nem történt, úgy siklott a nádtutaj, mintha összenőtt volna a vízzel. Voltak persze olyan szakaszok, ahol Picurnak és Tücsöknek minden […]