ESTI KORNÉL RÍMEI Káprázva nézzük roppant fényedet, ha most szíved hozzánk kopár is, Páris. A gesztenyefák s orgonák között lobogsz szelíden, régi Bécs. Csöndes, családi mécs.

a maroknyi létben mit tettem eddig? válasz helyett megemelem vállam kifordítom tenyerem nem tudom talán semmit

Elharsogták a nagy váltás idején s utána még sokszor, pódiumon, mikrofonok előtt, hazudták elnökszájak, s könnyen sikló költőszárnyak –

A korhadt móló sehova se vezet Csendben behunyod szomorú szemedet Mert körös-körül egyhangú szürkeség És egybeolvad víztükörrel az ég Hol sűrű ködben enyészik, ami él És pusztulásra ítélt az, aki fél

Egy ideje hiányzik Cselényi Béla. Ez íratta velem e felező sorokat. Hol kopog, kalapál, félrever, álldogál? Ágy vasa nyikorog s recseg a csonka fog?

„Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet” – írta majdnem kétszáz évvel ezelőtt a költő. Dolga a váteszé volt mindig, hogy belekiabálja a világ éjszakájába – emberek, nem állatok vagyunk! Verebes könyvét olvasom, már a vége felé tartok és egyre piszkosabb világba látok. Nem könnyű olvasmány, mert Verebes okos, művelt, jól értesült, tisztábban látó […]

HÁROM LEÁNY MEG EGY FIÚ Bruges-ben az ember megfeledkezik a jelenről. Visszasüpped a középkorba. Reggelente a harangtorony rozsdás muzsikája ébreszt. A levegőnek mákszaga van. Körülöttem a tizenharmadik század és a spanyol hódítók nyoma. A csatornák hervatag vizén pelikánok úszkálnak. Pár nap múlva a magány fullasztóvá válik. Emberek után vágyakozom.

Vadmalac el volt keseredve a dolgok állása miatt. De mást nem tehetett – félreállt, nem vett részt a hamisságokban, brutalitásokban. Annak örvendett, ha őt nem bántják, s hogy a keze eddig tiszta maradt.

Leltár a padláson Félhomályban a Halmozás mostohái Kilakoltatva. Kiégett villám Kiégett villám, Akár villanykörte a Nagyfeszültségtől.

Markó Béla: Erdélyi pikareszk (Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, felelős szerkesztő Mészáros Sándor, a borítót Hrapka Tibor tervezte.) Össze kell itt kötnöm néhány, címbeli fogalmat. A pikareszk mindenekelőtt középkori spanyol kalandor-regény, hősei soha nem a társadalom felkentjei, hanem életformájuknál fogva annak a peremén élő, mindenekelőtt ügyességükkel, eszességükkel érvényesülő jövő-menők, akik különösebb logikai sorrend nélküli, egymást követő […]