Mario Vargas Llosa műhelyében (6)
Mit jelent az, hogy hiteles író valaki? Tény, hogy eleve csalás minden kitalált történet – olyan valóság, ami nincs, de azért úgy tesz, mintha volna -, és hogy minden regény hazugság, csak igazságnak mutatja magát, olyan művészi alkotás, amelynek csakis attól függ az elhitető ereje, hogy milyen hatásosan alkalmazza a regényíró a színpadi vagy cirkuszi bűvészek szemfényvesztő trükkjeihez hasonlatos technikákat. Van-e hát akkor értelme, hogy a regény hitelességéről beszéljünk, hiszen ez a műfaj annál hitelesebb, minél több benne a csalás, az ámítás, a porhintés? Van bizony, de csakis így: az a hiteles regényíró, aki engedelmesen teljesíti az élettől kapott megbízásokat, bizonyos témákat megír, másokat elkerül, mert nem közvetlen személyes élményeiben gyökereznek, és nem parancsoló erővel jutnak tudomására. Ebben áll a regényíró hitelessége vagy őszintesége: engednie kell saját démonainak, és szolgálnia kell őket, ahogy csak erejétől telik.
Nem hiteles a regényíró, ha nem arról ír, ami ellenállhatatlanul fakad a bensőjéből és írásra készteti, hanem hideg fejjel, célszerűen válogat tárgyakat, témákat, mert azt hiszi, hogy úgy biztosabb a siker; igen valószínű, hogy, ennélfogva, rossz regényíró is az ilyen (még akkor is, ha sikere van…). Úgy tetszik, bajosan lehet alkotóművész – a valóság átalakítója – az ember, ha nem hevítik és táplálják önnön bensőjéből azok a szellemek (démonok), amelyek parancsára mi, regényírók lényegében ellentmondunk az életnek, és újjáalakítjuk regényeinkben, képzeletünk termékeiben.
( Levelek egy ifjú regényíróhoz, Európa, 1999 / 28-29. old.)
Korábbiak:
Mario Vargas Llosa műhelyében (5)
Mario Vargas Llosa műhelyében (4)
Mario Vargas Llosa műhelyében (3)
Pusztai Péter rajza
2010. október 15. 03:31
Csalás?… hazugság?… egy kicsit erősnek tűnik… nem minden hazugság, ami nem igaz. Még kevésbé csalás… mindkét szó negatív, „rossz” töltetű. Az író, költő nem hazudik. Esetleg fantáziál…
2010. október 15. 14:07
[…] Mario Vargas Llosa műhelyében (6) […]