A szabadság hullámhosszán (6)
Az ötvenhatos forradalom története a BBC-s változatban (részletek)
Október 28.
Délután 5 óra 25 perckor Nagy Imre miniszterelnök rádiószónoklatot intézett az ország népéhez.
„A kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna. Ezt a nagy megmozdulást az elmúlt történelmi korszak súlyos bűnei robbantották ki. A helyzetet még súlyosabbá tette, hogy a vezetés szinte a legutóbbi időkig nem szánta rá magát arra, hogy végleg szakítson régi, bűnös politikájával. A magyar kormány megállapodott a szovjet kormánnyal, hogy a szovjet csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestről, s az új karhatalom megalakulásával egyidejűleg elhagyják a város területét. A magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderő visszavonásáról, a magyar-szovjet barátság szellemében, a szocialista országok közötti egyenjogúság és nemzeti függetlenség alapján. A rend helyreállítása után egységes új államrendőrséget szervezünk, és az Államvédelmi Hatóságot megszüntetjük. Senkinek semmiféle bántódása nem eshet amiatt, hogy a fegyveres harcokban részt vett. A kormány javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, hogy az ország címere ismét a Kossuth-címer legyen, s hogy március 15-ét ismét ünneppé nyilvánítsák.
Minden jel arra mutat azonban, hogy az öt napja dúló harcok után Nagy Imre engedményei már nem voltak elég messzemenőek. Egyre több helyütt hangzottak el követelések a többpártrendszer visszaállítására és a Varsói Szerződésből való kilépésre. Kopácsi Sándor a fegyveres erők új csúcsszervéről beszél:
28-án, amikor a kormány létrejött, már szinte az ország valamennyi üzemében, hivatalában és így a fegyveres erőknél is megalakultak a forradalmi bizottságok, amelyek lényegében demokratikusan átvették a vezetést. Kihagyták – most, csak hogy vulgáris szóval éljek – a sztálinista elemeket, vagy fokozatosan szorították ki ezeket, így alakult meg Budapesten – a Honvédelmi Forradalmi Bizottságnak a javaslatára – a Honvédelmi Minisztérium helyett vagy a Honvédelmi Minisztérium vezető szerveként a Honvédelmi Bizottmány, amelyikbe a rendőrség részéről engem is beválasztottak. Király Bélát nevezték ki Budapest városparancsnokává. Ez egy védelmi szervezet volt már akkor, a fenyegető szovjet veszéllyel kapcsolatban, az összes fegyveres erőt összefogó, a Honvédelmi Minisztérium keretébe tartozó forradalmi szerv. A csatlakozási kérdéseket hivatalosan, azt hiszem, nem döntötték el, nem volt szükség rá, mert a Karhatalmi Bizottság vezetője, illetve a nemzetőrség főparancsnoka és Budapest városparancsnoka is Király Béla volt, tehát a személyazonossága föl se vetette, hogy esetleg konfrontációba vagy hatásköri vitába kerülhet a két szerv egymással. A nemzetőrség mint olyan, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság hatáskörébe tartozott.
A forradalom azonban vidéken is rohamosan terjedt. A BBC magyar osztály munkatársa 1956 végén egy frissen Ausztriába menekült, negyvenhárom éves MÁV-főintézővel készített interjút. A szobathelyi vasutas még MÁV-egyenruhában állt a mikrofon elé.
Október 26-án és 27-én Szombathely népe különösebb ellenállás nélkül kiürítette az ávós laktanyákat. Az utcára szórta és felgyújtotta a kommunista székház iratait, képeit, vörös zászlóit. A foglyokat kiszabadították. Az igazgatóságból 28-án reggel eltávolítottuk Lánczi kommunista munkásigazgatót. A hatvannégy tagú politikai osztályt és a személyzeti osztályt feloszlattuk, eltávolítottunk még néhány vezető állásban lévő, veszedelmes kommunistát.
– Mi volt ez a politikai osztály?
– Hatvannégy ember az igazgatóság területén. Az ő dolguk volt, hogy mindenbe beleszaglásszanak, igyekezzenek minden magyar érzést elfojtani, s csupán a szovjet-bérenc kommunisták rendelkezéseit követni. Azt hajtogatták, hogy legfőbb érték az ember, de a hajcsárok ezek a kommunisták voltak. Termelőmunkát nem végeztek. Hatalmas tehertétel volt, hogy a mi fizetésünkből fizették őket.
A 28-i események voltak a leglényegesebbek a szombathelyi vasutasok tettei közül. Miután a volt kommunista igazgatót is eltávolítottuk, mintegy ötszáz főnyi vasutas, egyenruhás csapat nemzetiszínű zászlókkal, zárt sorokban kísérte az igazgatóság elé Kocsis Károly főtanácsost, akit 1953-ban ismeretlen okokból letartóztatott és elvitt az AVO. Ott nyomban az utcán, a lakosság lelkesedése mellett iktattuk őt be az igazgatói székbe. A tüntetők tömege állandóan nőtt, a zárt sorok rendben a püspöki palota elé vonultak. Szendy prelátus, kanonok tartott a palota erkélyéről beszédet a vasutasokhoz. Amint később értesültem, a november 4-ei események után őt is elvitték az oroszok. A város minden pontján a Himnusz és a Szózat hangjai hallatszottak. Mindenki egyhangúlag az oroszok azonnali kivonulását követelte. Ezt a kívánságot a forradalmi tanács közölte is a szovjet parancsnoksággal, helyesebben felszólította a szovjet parancsnokot, hogy azonnal ürítsék ki Szombathelyt.
– Sok orosz volt Szombathelyen?
– A Szombathelyen levő oroszok számát megmondani nem tudnám, de a laktanyák és az épületek, amiket ők a kezükben tartottak, azt igazolják, hogy nagyobb számban tartózkodtak ott. Voltak harckocsik, repülőtér, rengeteg családtag és gyermek. Külön orosz kórház, orosz iskolák, és bizony, sajnos előfordult, hogy az utcán az ember bizonyos darabon még magyar szót sem hallott. Állandóan orosz szó ütötte meg, akarom mondani, sértette a fülét. A püspöki palota előtt egyébként a magyar vasutasok a vallásszabadság és a független Magyarország mellett is tüntettek. A tüntetés után a tömeg rendesen feloszlott. A szabadság magasztos hulláma elöntötte az egész országot, a lelkesedés és az öröm óriási volt. A Nagy Imre-kormány magáévá tette a magyar nép követeléseit, az hittük, hogy boldogan építhetjük a független magyar jövőt…
– Birtokukba kerítették a káderlapokat?
– Igen. 28-án reggel a munkástanács útján lefoglaltattuk a káderanyagot. A politikai osztályról és a személyzeti osztályról hordták ezeket, és a munkástanácsnál helyezték letétbe. A későbbi napok folyamán az anyagot kiadtuk. Tíz-tizenötezer embernek a káderanyagáról volt szó. A feljegyzések bizony elég változatosak voltak. Én nem sok káderlapot néztem meg, hiszen elég volt a magamét elolvasni. Egy jegyzőkönyv maradt legjobban az emlékezetemben, amit 1948-ban készítettek. Órákig tartott, amíg az ember elolvasta a nyolc-tíz év alatt készült feljegyzéseket. A jegyzőkönyvben három ember, akik közül csak egyet ismertem meg, azt is később, Gonda, Rózsavölgyi és Tóth javasolták, hogy amennyiben utánpótlás lehetséges, engem váltsanak le mint állomásfőnököt, mert pártvonalon nem vagyok fejlődőképes, és nincs proletáröntudatom.
Mikes György (George Mikes) angliai pályafutását a második világháború idején, a BBC-nél szerezte. Az 56-os események szemtanúőjaként, a magyar osztály munkatársának mondta egy interjúja során:
1956-ban sokat dolgoztam már az angol televíziónak, és annak volt egy Panoráma című műsora. Ötvenhatban az küldött engem Magyarországra. […] Hatan-heten megérkeztünk a magyar határra, persze az útlevelünk a zsebünkben volt, de nem volt vízumunk. Még az ÁVO ellenőrizte a határt, de már a megfélemlített ÁVO, amelyik nem tudta, hogy hogy fog ez az egész dolog kialakulni. Minket se beengedni, se visszautasítani nem mertek. […] Akkor jött valamiféle forradalmi csoport, és azt mondta az ávósnak: »Te Jóska, csak nem fogod a BBC-t kiutasítani?« Erre nem utasított ki. Elannyira, hogy mindennap újra bementünk. Ugyanis Magyarországon általános sztrájk volt, nekünk pedig mindennap vissza kellett küldenünk a filmanyagot. Ezért nem jutottunk el Budapestre. Eljutottunk viszont Győrbe, Sopronba, Mosonmagyaróvárra. Ezekre a helyekre jártunk, interjúvoltunk, körülnéztünk, filmeztünk. A magyar szekciót is rendszeresen tájékoztattam arról, hogy mi történik ezekben a napokban. Nem kell mondanom, hogy izgalmas napok voltak.
(Folytatjuk)
Forrás: Pallai Péter-Sárközi Mátyás: A szabadság hullámhosszán. Az ötvenhatos forradalom története a BBC elmondásában. Helikon, 2006
Pusztai Péter rajza