Gergely Tamás: Rút kiskasa (XVIII)
Detektív novella, Andersen nyomán
19. rész: ÖNGYILKOS?
Mert látta ő. Felpuffadt hassal, feje a vízbe tűnve. Honnan hozta elő az áramlat, nem tudta meg soha. Mint ahogy azt sem, mi történt valójában. Amikor újdonsült testvéreitől kérdezte, csak „pssz” volt a válasz. „Erről majd később beszélünk.”
De mikor van már a „később”, talán sohanapján. Ha részleteket megtudna, s maga állítaná össze a képet.
Mindegy. Látott, amit látott: ilyen egy holt hattyú. Ronda. De hogy vége lett. Ha most…
Ha most engedi belehullni a fejét a Tó vizébe, és lenne ereje nem kihúzni onnan…
Hiszen nem akarják „ottan”, és nem esik jól „ezek” között…
(Folytatjuk)
Előzmények: 1-2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész 11. rész 12. rész 13. rész 14. rész 15. rész, 16. rész, 17. rész, 18. rész