(Kultikus sci-fi regény)

5 Mrd 510

Beköltöztem a szüleimhez egy tízszobás épületbe. Gyönyörű, sziklára épített kastély volt tóra nyíló ablakokkal. Velünk szemben, a tó túlsó partján erdős, sziklás hegy magaslott.
– Ejha! Még mondja valaki, hogy nem kifizetődő az istenhit – csúszott ki a számon akaratlanul, meg is bántam azonnal. – Bocs, nem rátok céloztam, hanem azokra, akik 30 ezüstért még a lelküket is eladnák.
Apán, anyán és rajtam kívül még hatan laktunk a kastélyban: anyám szülei meg két húgom a párjával. Hogy a többi ősöm hova lett, máshol éltek, vagy fel sem támadtak, nem tudom. Apám sem tudta, miközben más házban százan is éltek egy helyen. Valamennyien rokonok.
– Ha számításba veszem, hányan támadtak fel Ádám és Éva óta, megszámlálhatatlanul sok ember nyüzsöghet a Paradicsomban – tűnődtem el néhanapján. – Nem is értem, miként férnek el benne ennyien.
– Elférnek, édes fiam, elférnek, ugyanis a régi és mostani Föld nagysága közt óriási a különbség, ami mindent megmagyaráz, csak azt ne kérdezd mekkora, mert én bizony nem tudom, és valószínűleg az apád sem, jóllehet egy asztrofizikusnak általában kisujjában van az ilyesmi – világosított fel anyai nagyapám, egy kackiás bajszú, hozzám hasonlóan nagy fejű és szemű „fiatalember”.

Apropó, testalkat! Ideje volna végre megtudnom, miért különbözünk testi felépítés tekintetében az édenkertiek zömétől.
– Szerintem az egész egyszerű alkalmazkodás kérdése. Mint ismeretes, az édenkertiek nagy része az ősi Földről származik. Mi azonban már űrhajókban születtünk, és azok körülményeihez alkalmazkodva futottuk be evolúciós pályánkat. Nem lettünk robosztusak, mert minek? Magasságra, hatalmas izmokra nem igen volt szükségünk, annál intenzívebben használtuk a fejünket, agyunkat, mi sem természetesebb hát, hogy ma már ezek képezik testünk legfejlettebb részeit – fejtette ki nézetét készségesen édesanyám.
– Érdekes elképzelés. És mi a helyzet a születéssel, házassági, rokonsági és egyéb kapcsolatokkal?
– Mivel Isten országában egy lélek sem tér már meg atyáihoz, képzelheted, hogy az utánpótlás, születés is szükségtelen, és, bármilyen hihetetlenül hangzik is, maga a házasság sem szentség. Ha akarsz, megházasodsz, ha nem, úgy is jó, és senki sem marasztal el többé emiatt.
– Kitűnő! De a szex azért létezik, ha nem is hurik szolgáltatják, mint a muszlim Édenben – nevettem pajzánul. – Elnézést, csak tréfáltam. Mindenesetre sajnálom, hogy nincs itt a Terra 144 vagy legalább a terepjáróm, amivel körbejárhatnám egy kicsit ezt a különleges planétát.
– Hasznos ötlet, támogatom. Semmi sem megbízhatóbb a gyakorlati megismerésnél. A Terra 144 helyett meg itt a családi hibrid autónk. Igaz, hogy csak hét személyes, de a célnak nyilván így is megfelel. Boldizsár! – fordult apámhoz nyájasan. – Te, ugye, idegenvezető voltál a Globetrotternél ?
– Rám ne számítsatok. Az már a múlté, most inkább pihennék. Talán máskor, ha nem sürgős.
– Kellemes pihenést, de nem előbbre valóbb-e, amit a Biblia tanácsol? „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” (Példabeszédek, 3,27)
– De. Mikor indulunk? – adta meg magát mintegy varázsszóra édesapám, amit rögvest megjegyeztem magamnak: aki ismeri a Szentírást, annak minden ajtó megnyílik.

(A folytatás jövő vasárnap olvasható)