E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Augusztus 25, hatodik nap

Induluuunk!
– vezényelt dr: Bort Bele éjjel 4 órakor, mire Mr. Pomján hirtelen abbahagyta a horkolást, és a rá jellemző serénységgel kirohant az alagsor balkonjára. Ekkor ráébredt, hogy alszik. A fáradt olaj lecsapolása után visszatámolygott bivak helyére; a nagy, közös hálóterem egyik sarkába. Nemsokára megvirradt, de a szállodában néma csend honolt. Senki nem mozdult, csak a „szemérmetes” túravezető barlangászott a Komárniki-barlang hiányában a fürdőszobában. Igaz, nem sokáig, mert a szakállas Ayatollah kopogtatása megzavarta meghitt magányát.
Közben ketten indultak a kora reggeli napsütésben, a Hat tyúk – tavához, a nudista telep megalapítására. Amikor végre befejezték a tisztálkodást, akkor derült ki, hogy a közeli bokorból Dr. Bort Bele figyelte a jelenetet, de nem látott semmit, mert a hideg víztől a mandulák eltűntek. Dr. Bort Bele megkívánta a látottakat, s a fizikai jelenséget megismételve, megpróbálta addig úsztatni két görög dinnyéjét, amíg két, kicsi sárga citrom lett belőlük. A dinnyék akkorát csobbantak a vízben, hogy 3 méteres cunami csapott ki a partra! Több eseményről a reggeli mosakodással kapcsolatban nem tudok.
Később a Buhui barlangot kerestük, de csak a barlangból előtörő tavat találtuk, ami miatt meg sem tudtuk közelíteni a földalatti labirintust. A Maial menedékház, a Buhui tó partján zárva volt. Az elkedvetlenedett társaság úgy vélekedett, hogy bár inkább a barlang lett volna zárva, ami jelképesen meg is történt, hiszen a víz miatt megközelíthetetlen volt, s a Maial bárja lenne állandóan nyitva. Sőt, azt is jó néven vették volna, ha bevezetik a barlangtúrákhoz a kötelező frakk, nyakkendő és sétapálca viseletét.
Mivel mai nap pihenőnap volt, Aninát bekerítő rohammal foglaltuk el. A stratégiai cél a közélelmezési egységek voltak. A balszárny felsült, mivel 3 órás, kemény keresgélés után csak 10 szilvakompótot sikerült megkaparintaniuk. Csodálkoztunk is, hogy a szénbányászat romániai fellegvára miért nem hasonlít Resicára, ahol legalább paszulykonzerv elég volt az üzletekben. A jobb szárny a piacot foglalta el, ahol az ellenségtől dinnyényi gránátokat zsákmányolt, amit egy bodegánál rummal egészített ki. A két csapat a cukrászdánál egyesült, ennek eredménye egy halom szemét lett. Mialatt a társaság fele képeslapokat vásárolt, a csoport másik fele kutya-macska vidalon szurkolt. A Túrababa volt a döntőbíró, aki a macskának tapsolt. A cicusnak sikerült a sövénykerítésben elbújnia, a kutyus, meg miattunk nem mert közelíteni hozzá. A sövénybe menekült macska igen jól szórakozhatott rajtunk, de nem volt valami barátságos, mert amikor a Túrababa meg akrta simogatni, fújva köpte le a bíró tyúkszemét.
A civilizáció útja mellett rohamos léptekben elhaladó Anina meredek utcáján sántikáltunk hazafelé. Még mindig a vizhólyagok diktálták az iramot! Közben arra lettünk figyelmesek, hogy az útszéli bokrokból néha-néha kiugrott egy-egy sánta turista, akiknek nem minden esetben a szedrészés volt a szándékuk. Így aztán az expedíció nagy időközökben érkező csoportokban gyűlt össze Margitáson. Az utolsó sántikáló csoporttal érkezett a Puliszkaséf is, akit csak a negyvennyolcas, ormótlan bakancsok vittek előre. Sűrű, fekete szakálla búsan lengedezett az alkonyi szellőben. Ayatollah hasonmása végképp hadat üzent a borbélynak!
Mire mindenki hazasántikált a „könnyű” túráról (jövet-menet volt vagy 6 km), szállodánk frizsiderjében már hűlt a túravezető által készített rumbatök, ami a hazacipelt 8 kg-os dinnyéből, némi cukorból és 1 liter rumból állt. Ezt a 9 órára összehívott közgyűlés fogyasztotta el egyhangúan, a kézről-kézre adogatott egyetlen kanállal.
Az elvtársi összejövetel bálkirálynője a Túramama volt, aki megvásárolta Pomján úr kocsmájának összes sörét, amit a Margitás menedékház bárjából hoztunk át hitelre, az utólagos elszámolás ígéretével. A szomjas közönség Csíkszereda erdei anyókájának egézségére ivott, aki, mint erdész feleség, most is a városon kívül, az Erdőalján él, és naponta legalább 6 km-t gyalogol, ha be akar vásárolni. Télen sítalpakkal és hátizsákkal jár a városba. Az idős hölgy, kedvelt túratársunk, a 67. életévét töltötte egy nap múlva, vallotta be mosolygósan. Sok „Isten éltesse” hangzott el, mert őszintén csodáljuk, és reméljük, hogy nem ez lesz az egyetlen sörparti, amit tiszteletére megtartunk. Vajon, mi ebben a korban fogjuk még cipelni a nagy hátizsákokat? – kérdeztük önmagunktól gondolatban.
A csapat úgy határozott, hogy nem vesszük igénybe a közszállítást, és lábbusszal, tyúkszemekkel és vízhólyagokkal indulunk a Néra-völgyének. A reggeli öltözködés nagydíját Bélyeg Vili vitte volna el, ha lett volna ilyen, akinek az egész művelet csak sapkája feltevéséből állt, ugyanis este le sem vetkőzött!

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész , 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 

1. Skandikamera:
   2018. február 20. 09:51

   :-) Szórakoztató olvasmány :-)