Jöttek-mentek a vendégek. Eljött a Polgármester is. Kitépett egy lapot a keskeny füzetéből és ráírt egy hosszú számot. Átadta Mama Nyuszinak, hogy váltsa ki a bankban, majd ha iskolás lesz Nyuszimadár. Nagy volt a boldogság. Kicsi Madár észrevette, hogy mindenki csak Nyuszimadárhoz jön, őt kényeztetik — kutyuri-mutyuri — és senki sem törődik már vele. Jött Nénimadár is, a Pingvin, az önkormányzattól. Ő megvizsgálta Zúzamadár környezetét; kérdezte, hogy beszél-e rendesen, mondták, hogy ajjaj, aztán ő is besétált Nyuszimadárhoz; becéző szavakat mondott neki és hozzátette, mennyire fontos, hogy a kicsi Nyuszi Újszülött világos, tiszta szobába kerüljön. Nagyon mérges lett Zúzamadár, azaz Félix, hogy még Nénimadár is többet foglalkozik Kicsi Nyuszival, mint vele, ezért rikácsolni kezdett:
— KAKADU, PISIDU! PISIDU, KAKADU!
Mindenkiben elhűlt a vér, döbbenten kacarásztak, mentegetőztek.
— Nem szokott ilyen butaságokat mondani — mondta zavartan Apa Nyuszi — Elnézést kérünk.
— Nem történt semmi. Gyakran előfordul, hogy a nagyobb testvér féltékeny a kisebbre.
— NEM FÉL ZÚZAMADÁR! BÁTOR ZÚZAMADÁR! — mondta a Papagáj.
Aztán Apa Nyuszi benyúlt a jégszekrénybe és onnan elővett egy szardíniakonzervet. A Pingvin nagyon szépen megköszönte és eltotyogott.
Ahogy a Nénimadár elment, Zúza belülről kinyitotta a kalitka ajtaját. Kitotyogott. Nyuszimadár az ágyon feküdt, pólyába volt csavarva, mint egy kicsi Múmia. Vele szemben Mama Nyuszi ült. Félix odalépegetett Nevelő Anyjához.
— SZOMORÚ. SZOMORÚ — mondta a Papagáj.
— Ki szomorú, Kicsi Madaram? — kérdezte Mama Nyuszi.
— ZÚZAMADÁR — mondta a Papagáj — ZÚZAMADÁR SZOMORÚ.
— Miért szomorú Kicsi Zúzamadár?
— GIDILI-GIDILI NYUSZIMADÁR! — mondta Félix.
— Féltékeny vagy kicsi Húgodra? — kérdezte Mama Nyuszi.
— NEM FÉL ZÚZAMADÁR — mondta a kicsi Hullámos Papagáj, azzal felemelte egyik lábát és egy darabka guanót potyogtatott a pólya közepére.
— Fujj! Disznó Madár! — ütközött meg Mama Nyuszi — Ezt ugye véletlenül csináltad?
— AKARRRTAM! AKARRRTAM! — mondta Félix — KAKA NYUSZIMADÁR!
— Kikapsz Zúza virgáccsal! — fenyegette meg Mostoha Anyja — Nem leszünk jó barátok.
— NEM BAJ! NEM BAJ! — feleselt a Papagáj.
— Ott a virgács a vázában — mutatott Mama Nyuszi az asztalra, ahol állt egy váza, benne a tavalyi Mikulás-virgáccsal.
Zúzamadár egy kicsit megijedt az aranyozott virgácstól, de azért halkan hozzátette:
— AKARRRTAM, HI-HI-HI!
— Ez nem igazságos, Zúzamadár, mert Nyuszimadár még nagyon kicsi. Nézd meg: nagy lapátfülei vannak, de még nem hall velük.
— NEM HALL…?
— Kicsi pirosas-barna gombszeme van, de még nem lát vele.
— NEM LÁT…?
Mama Nyuszi hasára fordította Leányát. Megmutatta a Kicsi Nyuszi lapockáit:
— Látod: nincs szárnya csak kicsi lapockája. Szegényke sose fog tudni repülni.
— LAPÁTFÜLIVEL SE? — kérdezte Félix.
— Lapátfülivel se. Látod, nekem is lapátfülem van, meg Apa Nyuszinak is, mégse tudunk repülni.
— DE AZT MONDTAD A MÚLTKOR, HOGY ELREPÜLTÖK IZLANDRA.
— Valóban azt mondtam, de nem mi repültünk magunktól, hanem felszálltunk egy óriási Gépmadárba, egy óriási Gépsasba, amelyben motor van és amelynek propellere van: légcsavarja. Először gurul-gurul egy egyenes úton, aztán bekapcsolja a propellereit és felszáll a felhők fölé, aztán gyorsan-gyorsan suhan az égen. Nem a szárnyainkkal repültünk.
— NYUSZIMADÁR A FIÓKÁD? — kérdezte Zúza.
— Nyuszimadár a Kölyköm, de ha úgy tetszik: igen: a Fiókám. Úgy szeretem őt, mint az Anyamadár a Fiókáját.
— GYOBB… JOBB… NAGYOBB… NAGYOBBAN SZERETED ŐT, MINT ZÚZAMADÁRT? — kérdezte riadtan a Kicsi Madár.
— Szeretlek téged is Félix, de Nyuszimadár itt keletkezett a szívem alatt — mutatott Mama Nyuszi a hasára.
— HOGY LETT NYUSZIMADÁR?
— Itt nőtt a szívem alatt, aztán Mackó Doktor Bácsi kivette a klinikán.
— A KRINIKÁRÓL HOZTÁTOK?
— Igen, a „krinikáról”.
— ÉS MIKOR VISZITEK VISSZA ODA, A KRINIKÁRA? HOLNAP? IGEN? — kérdezte Madár.
— Nem visszük vissza, csak ha beteg…
— HA PUSZTUL? — kérdezte élénken Madár.
— Jaj, Isten őrizzen attól, hogy pusztuljon!
— MIÉRT ŐRIZZEN ISTEN? — kérdezte Madár.
— Mert én nem akarom, hogy kicsi „Fiókám” elpusztuljon. Ilyent gondolni sem szabad! Aki nem bánja, hogy pusztuljon Kicsi Nyuszi, az nem Kicsi Madár, az gonosz Keselyű.
— KÁVÉ KESELYŰ?!
— Nem, nem keserű kávé, hanem gonosz Saskeselyű, amelyik karmaival megragadja Nyuszit, felrepül vele és nem hozza vissza soha-soha…
Zúzamadár jobb szárnya alá dugta kicsi sárga fejét. Hüppögött. Szégyellte magát.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész /