„Az ajtómban négy szép őrző angyal van”
Mamut mail-interjú Fehér Illéssel / 6. rész
Kérdezett arról beszél, hogy nem vallásos, de tiszteli az ünnepek magasztosságát… Elkapja a skarlátot, majd a tífuszt, de megél… Lemond a Fulbright ösztöndíjról….
12. kérdés:
Húsvét közeledik*, emelkedett hangú hát a kérdés: a versekben, amelyekről eddig szó volt, mintha nem találnám Jézust, azaz a feltámadást. Inkább csak háború van, viszonzott vagy viszonzatlan szerelem, tévednék?
Nagyon súlyos a kérdés – nem ünnepi. Válogatásom – eddig és a következőkben is ilyen lesz: minden előzetes meggondolás nélküli. Eredendően a megérzések embere vagyok – az élet minden terén, még a tudományban is. Hogy ez miként lehetséges? Megpróbálom egy példával illusztrálni. Mengyelejev, mikor felállította a periódusos rendszert, nem tudta bizonyítani – ráérzett és közzétette. A bizonyítás, két évvel később, egy német tudóstól** származik. Nevét még én sem jegyeztem meg. Nem szeretném, ha bárki azt hinné, „mendelejevi magasságokban” érzem magam, mert nem érzem, nem ott vagyok.
Igen: a megérzések embere vagyok. Ez a mentalitás segített is, rá is fáztam. Ez külön mese – mást kérdeztél.
Bernardino Luini: Angyal
Életem során, az értesülések halmazából meghatározó szerep jutott a háborúnak és a szerelemnek – ez tény. Hogy ez tükröződik (ebben) a versválogatásomban (is) – erre sosem gondoltam. Most, hogy említed – jé! Rácsodálkoztam. Tény az is – attól függetlenül, hogy szüleim mélyen vallásosak voltak (apám addig, míg kishúgom meg nem halt – utána nem volt hajlandó templomba járni), sokat ministráltam is, ám nem vagyok vallásos. De nem vagyok istentagadó – sőt, vallom: ha nem lenne, a vallást ki kellene találni. Sok embernek megnyugvást nyújt… ez nagy dolog. Tehát nem vagyok vallásos – de tisztelem a vallást. Bármelyikről is legyen szó addig, amíg a szentség nevében – hittérítési alapon, nem kezdenek gyilkolni. Amíg elfogadják – lehetünk különbözőek, de ha emberi módon gondolkodunk, megtaláljuk a közös nevezőt.
Mire gondolok…?
1970 júniusában érkeztem Boszniába. Érkezésem után pár nappal meghalt egyik technikusnőm – muzulmán – édesapja. Természetesen a temetésen ott voltam. A mecset udvarában az egyik sarokban gyülekeztek a tiszteletadók, az udvar egészen másik részén a ravatalozó – ott senki. Keresztény szokás szerint – beléptem, elmormoltam egy miatyánkot és… Sosem felejtem el a rám zúduló tekintetekből eredő megrökönyödést. Temetés után megmagyarázták: a muzulmán vallás szerint, a halott nyugalmát nem szabad megzavarni. Megmagyarázták – gesztusomat nem vette senki zokon: tudták, más vidékről jövök…
Nem vagyok vallásos, de mélyen tisztelem és magaménak tudom a Karácsony, a Húsvét … egyáltalán az ünnepek magasztosságát. Ezek szerint valamilyen módon mégis vallásos vagyok?
És blogom olvasóit Karácsonykor, Húsvétkor külön, alkalmi fordításokkal is köszöntöm.
https://feherilles.blogspot.com/search/label/Archaikus%20n%C3%A9pi%20im%C3%A1ds%C3%A1g%20%E2%80%93%20Arhai%C4%8Dna%20ma%C4%91arska%20narodna%20molitva
Íme egy példa alkalmi fordításra:
Archaikus népi imádság
***
Égen megy egy kis madár,
Szárnya alatt szent ótár,
Szent ótárban igaz szűz,
Igaz szűzbe szűz Mária,
Kérdi ki háza?
Szent Benedek kórháza,
Az én házamnak kű,sű fala vas ajtaja
Tömjén az ablaka,
Az ajtómban négy szép őrző angyal van,
Őrizzetek szent angyalok,
Forogjatok szent keresztek,
Máriának kebelibe,
Krisztusnak markába,
Szent Jánosnak áldásába által, áment.
És egy újabb példa:
https://feherilles.blogspot.com/2019/04/jasz-attila-nagycsutortok-delben.html
Jász Attila: [NAGYCSÜTÖRTÖK DÉLBEN. Zajnapló]
Fausztina Nővérrel a Hegyen, Lovasi A-nak
Nem akartunk sehova menni, csak békét, nyugalmat
élvezni a napsütésben, fehérszirmú meggy- és
cseresznyefák között, Dsidát olvasni a napon, vagy
nem olvasni, felhők alakjaiból történeteket kitalálni,
de minden szomszéd a hegyen úgy gondolta aznap,
mindenki csak minket zaklat, tereprendezés
szemben a dombon, az óriástuják mögött gépek
berregnek, hiába halláskár, nem segít már, kár, kár, kár,
hát akkor betömjük a fülünket a teraszon dugós
fülhallgatóval, és indulhat is a Tűzijáték délben,
mert dél volt éppen, és megnyugodtunk végre,
tettünk valamit mi is a zaj érdekében, és akkor
elhallgatott minden, vagy csak a zene szólt már, és
elaludtunk hirtelen a napon, a nyugágyban nagyon,
velünk Péter, János, Jakab, Máté, mind, kicsit még Ő is lepihen,
mielőtt indul, és kezdődik az a r/égi véres zajozás mindjárt.
Jász Attila versében is megjelenik a vér…
Mindenkinek áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok a feltámadás reményében!
*A mail-interjú április hónapban készült, napjára egy kérdés-egy válasz jutott, ez a kérdés-felelet éppen Húsvét napján fogalmazódott meg
** Lothar Meyer
13. kérdés,
Tulajdonképpen csak részben válaszoltál a kérdésemre, a vallásosságra terelődött a figyelem. Hadd konkretizáljak hát: annyi jugoszláviai nyomorúság után él-e a remény a magánember és a műfordító Fehér Illésben meg az általa választott költőkben arra, hogy lehet értelmes, tartalmas életet élni azon a földön?
Súlyos kérdés után ismét súlyos válasz következik.
Az elejéről kezdem: amire gyerekkoromból emlékszem (attól függetlenül, hogy gyerekkoromra szívesen gondolok vissza – erről talán máskor), az a mindennapi kenyérért való küzdelem… 1948 telén skarláttal hónapokig feküdtem az ágyban, csak éppen sehogy sem múlott el. Apám gyógyszerész lévén, beszerezte az akkor még szinte ismeretlen penicillint és – úgyis meg fog halni, próbáljuk ki felkiáltással – belém döfködték. Pár napra rá már bukfenceztem, ám akkor kiderült: a skarlát mellett sikerült a tífuszt is összeszednem. Ami ebben a mesében lényeges: az ablak előtt feküdtem, órákig bámultam a velünk szemben lévő gyógyszertár feliratát: Apoteka és oda-vissza hajtottam: a ka eka teka oteka poteka apoteka. A mai napig él… és – mert utcánkon keresztül is el lehetett jutni a vasútállomásig – szívszorongva a „stráfkocsikra” felpakolt zsidó családok vonulását. Tömeges kitelepedésük abban az időben zajlott… Az a szomorú menetelés is előttem van.
Ahogy az érettségi felé haladtam, egyre könnyebben éltünk és nem volt kérdéses: mehetek az egyetemre. Sőt, az egyetem elvégzése után tanulmányaimat a magiszteri fokozaton (ma PHd) is folytathattam – igaz: ösztöndíjasként, de folytathattam. 1964-ben diplomáztam, apám akkor azt mondta: „Fiam – én már nem érem meg, hogy autód legyen, de szívből kívánom – legyen.” Lett. Már 1969-ben. Skoda 1000 MB.
A hatvanas évek közepétől rohamosan emelkedett az életszínvonal. Jól éreztem magamat Jugoszláviában – az országot magaménak tudtam. Annyira, hogy 1972-ben még a Fulbright ösztöndíjról is lemondtam. Mert: ha kimegyek és megszokom a magasabb életszínvonalat, nem fogok visszajönni, de ott sosem fogom otthon érezni magamat. Így én. Otthon érezni magamat – ez a lényeg.
1980. május 4. – Tito halála. Az ország siratta. Nem tudtuk, hogy vele együtt azt az országot, melyet szeretünk – Jugoszláviát – is sirattuk.
1991-ben a nemzetiségi alapon egymást gyűlölő politikusoknak köszönhetően kirobbant a tíz éven keresztül pusztító délszláv polgárháború. Át kellett élni a leírhatatlan mozgósítási szorongást… Hogy „nem vittek el”, egy bennfentes jóakarómnak köszönhetem. Pár perccel (a szó legszorosabb értelmében) a mozgósítási parancs kézbesítése előtt telefonált… el is tűntem. Katonaszökevényként bujdostam – míg az Egészségügyi központ el nem intézte: nyugodtan hazamehetek, a behívó helyett munkahelyem vár. Még át kellett élnem a hiperinfláció korszakát, amikor óránként zuhant a pénz értéke, fizetésem mintegy 10 DM volt. 1994 decemberében három: 11, 25, illetve 115 DM-et pénzt tartalmazó borítékot tettem az asztalra. Hazavittem a fizetésemet, bélyeggyűjtőként „sefteltem” és a gyümölcsösömben kifőzött pálinkából adtam el. Fizetésem 11 DM-ot ért. Tulajdonképpen a gyümölcsösből éltünk – évente kb. 450 liter pálinkát főztem ki. Nesze neked, tudományok doktora…
Ezeket az éveket nem lehet feledni, de szerencsére mögöttünk vannak. Meg volt három félresikerült házasságom is. 2005-ben, életem alkonyán találkoztam Asszonykámmal – azzal az asszonnyal, akiről mindig álmodtam. 2010-től vagyunk hivatalosan is házasok, vállvetve támogatjuk egymást, a lehetőségekhez képest nyugodtan, anyagi gondok nélkül élünk. Ezt a jelenleg Szerbiában uralkodó aránylag nyugodt körülményeknek is köszönhetjük.
Kérded: lehet-e értelmes, tartalmas életet élni azon a földön?
Ha nagyon akarsz: igen.
2001-től 2010-ig mint kutató. környezetvédelemmel foglalkoztam, nemzetközi kutatócsoportot vezettem – a Tisza ökológiai rendszerét tanulmányoztuk. 4 éven keresztül a MTA Arany János Alapítványának, 6 éven keresztül pedig a Vajadasági Végrehajtó Tanács Tudományos titkárságának köszönhetően. 2010-ben, nyugdíjba vonulásomkor a munka abbamaradt.
Láthatod, a költemények mindennapos útitársaim, tavaly decemberben jelent meg az ötödik kétnyelvű fordításkötetem, tarsolyomban további tervek…
Mindennek ellenére, nagyon halkan megjegyzem: ha ma lennék 31 éves – a Fulbright ösztöndíjat nem utasítanám el.
Kérdezett: Gergely Tamás
(Folytatjuk)
A mamut-interjú eddig megjelent részei:
1. „Megmenteni az ismeretleneket“
2. „Saját örömömre teszem“
3. „Szerelmemnek nevezett“
4. Banka Luka azaz Orbászvár
5. „én lenni pap“
Pusztai Péter rajza
2020. május 3. 07:20
Köszönöm, hogy gondolataimat megoszthatom a Káfé Fönix olvasóival.
2020. május 3. 08:59
Könyv lesz ebből, mindenki meglátja … :)
2020. május 11. 21:32
Nászta Katalin – köszönöm, de erre még véletlenül sem gondoltam. A Kéfé Főnix olvasóival csak megosztom gondolataimat. Már az öröm számomra, ha van olyan, akinek nem vagyok unalmas.