Banja Luka azaz Orbászvár

Mamut mail-interjú Fehér Illéssel / 4. rész

Délszláv költők válogatott szerelmes versei a Mosztári esők… Banja Luka-i kéziratok – húsz boldog év emléke…. Hol fekszik Orbászvár?…

7. kérdés:
Van egy másik rendhagyó kísérleted, mesélj erről. 42 mosztári költő fért be egy újabb kötetbe. Mondd, milyen verselő nemzet a bosnyák?

– Ez a kérdés ilyen formában eredendően helytelen. Nem rendhagyó kísérletről van szó és nem 42 mosztári költőről. Valószínű a 2019. decemberében megjelent Mostarske kiše – Mosztári esők c. kétnyelvű fordításkötetemre gondolsz. Erről szívesen mesélek.

Tehát:
Mostarske kiše – Mosztári esők
Válogatás a délszláv költők szerelmes verseiből – 77 költő 88 verse.

Délszláv költők – mert ebben a kötetben a szerb, horvát, bosnyák és montenegrói kötők versei, nemzetiségüket tekintve kusza összevisszaságban sorakoznak. Eddig még egyetlen egyszer sem hallottam: ez hogyan lehetséges. (Feltételezem, olvasóim emlékeznek egy kijelentésemre: számomra egységes szerb-horvát nyelv létezik.)

Aki nem jártas a délszláv költészetben, annak megtévesztő a cím. Mosztári esők… Nem mosztári költők egybegyűjtött verseiről van szó – ahogy ezt már jeleztem –, hanem címadó versként a kötetben található Pero Zubac kétséget kizáróan legismertebb versét választottam: Mosztári esők. Ez a vers már a nagyon figyelmes és jó emlékező képességgel rendelkező Káfé olvasó számára ismert. A 2015-ben Cseke Gábor velem készített riportja első tétele elsősorban erről a versről szól.
https://ujkafe.website/?p=35458

Valamit a válogatásról:

Az interjú-sorozat során már hangsúlyoztam: elsősorban a verseket szeretem… Állításom bizonyítására három költőt – Todor Kršić, Milena Nikolić, Lejla Kašić – ebből a kötetből is idéztem.
De… a nagyok előtt ezúttal is fejet hajtottam. Ha már 77 költő 88 verse szerepel a kötetben, akkor 11 költő két verssel. Igen – a legnagyobbak és közöttük egy fiatal kedvenc: Miroslav Antić, Arsen Dedić, Irfan Horozović, Boro Kapetanović, Mišo L. Korać, Jelena Lengold, Branko Miljković, Vesna Parun, Izet Sarajlić, Dijana Tiganj, Pero Zubac.

Az összeállításról:

A 88 versből 86-ot két meghatározó gondolatot hordozó vers közé helyeztem:
szeretlek – és ezen felül semmi sem számít.

A bevezető vers üzenete:
Vesna Parun: Te akinek keze az enyémnél hamvasabb

– Te akinek keze az enyémnél hamvasabb,
maradj mellette és
védjed álmait.

A záróvers üzenete:
Marija Vasić Donojan: A szelence gyermeke

– …hogy
bizonyítsam szeretjük egymást akkor is
mikor csontjaink izzadnak

A többi 86 verset a kötet hat fejezete tartalmazza.

Mert a szerelem nem csak „kőkemény szerelem“, az idézett két üzenet közé sorakoztattam a többi verset – kezdve a szerelem által kiváltott ifjúkori lelkesedéstől a küzdelmen, szenvedésen, megalázáson és megalázkodáson, borzongáson, féltékenységen, magányon keresztül a fájdalomig, amit a meghalt kedves elvesztése okoz. Azaz az utolsó rész a szerelemről, egyúttal a háború értelmetlenségéről szól.

Az első fejezet: Az ifjú Casanova
mámor, szerelem

Miroslav Antić versét olvasva magamat, mint pelyhes-állú legénykét látom, aki a sarok mögül leste a lányokat.

Miroslav Antić: Az első tangó – részletek

…Gyerünk, kezdjük el
életünkben az első tangót!
Táncoljunk!
Nem boszorkányság.
…
Isten veled minden, mi tegnap volt!
…
Isten hozott minden,
mi előttünk van!
…
Babák helyett
a kislányok előtt valódi,
szeplős figurák hajlongnak.
Üveggolyók helyett,
a fiúk szívében
meleg, mosolygós
szemek görögnek.

Hogy mint érett ember szerelmes vagyok, de még nem találkoztam vele – Gordana Todorović ezt így fejezi ki:

Gordana Todorović: Szerelmes levél a nemlétezőnek – részlet

…
Eleget bolyongtam már.
Utamon, a bölcsőtől a koporsóig,
a két fa között, egyik fekhelytől a másikig,
eleget bolyongok még.
Hát miért ne jönnél éppen te
…

A következő sorok már arról szólnak: találkoztunk.

Marko Poropatić: Csavargószerelem – a négy utolsó sor

…
Gondoltam, a csavargó képtelen szeretni,
ugyanazon a helyen szíve didereg
és a szerelem lábáról leveszi.
Így gondoltam, de találkoztam veled.”

A második fejezet: Öltsd magadra a pirkadat köntösét:
találkoztunk és szeretjük egymást

Ana Nikvul: kedvesem szerelmemnek nevez – utolsó rész

…azután cirógattuk egymást meg tudják mi következett
azután ujjunkat egymás fülébe dugtuk
úgy tettünk hogy előtte nem is léteztünk
és így
kedvesem belém költözött
mindig szerelmemnek nevezett
ó szerelem

Petar Pajić: Szerelmes vers – töredékek

A lánynak nem kell udvarolnod.
Mondj bármit
és ha azt hiszi,
először hallja,
…
vidd magaddal azt a lányt,
akár a világ végére,
…

Matija Bećković: Ha ebből a városból elmennél – töredékek

Ha ebből a városból elmennél,
…
Kinek mutogatnám a csillagok közti zergecsapásokat.
…
Kinek mondanám, nekem úgy tűnik
Forrnak a kövek az Ararátban
És ezért ki szeretne?
…

A harmadik fejezet: A jövő ismeretlen illat
szerelem, kételyek, sóhajok

Aleksandra Čvorović: Talán farkasszagú – részlet

Ha szeretni akarsz
fel kell feszítened a bejáratokat…
A múlt csak a düh álarca
a jövő ismeretlen illat…
Légy isten küldötte…
ne vedd észre a bosszú mérgezett nyilait
ne halld meg a gyűlölet ijesztő suttogását
ne szólj ha hallod a gőg koppantását
Ha illő távolságba engeded
megszűnik állati mivolta

Pero Zubac: Júniusi elégiák*– töredék

…
ó sötét lényem kételyeimre
ki derít fényt
ki ért meg
ki szeret meg
ki feled…

Ivo Andrić: Kit csókolhat most az a fiatal asszony? – utolsó rész
…
Az az asszony szerelemre született, némán, könnyes szemekkel adta át magát a szenvedélynek, szaggatottan a hűségről suttogott.
Kit csókolhat most az a fiatal asszony?

A negyedik fejezet: Vízből, homokból a lépte
hát elváltunk

Stevan Raičković: Visszatérés – töredékek

Fűből van a keze.
…
Rózsából a melle.
…
Levélből a mosolya.
Vízből, homokból a lépte.
Kiterjesztett szárnyú hattyú a bőre.
Miért találtam ki, hogy ne térjek vissza?
…

Danja Gašpar Đokić: Ne ébressz fel – részletek

…
mondd megjegyzed-e
a másnap reggeli csendet
melyben a múlt magánykacatait
gyűjtöttük egybe azzal
hogy soha többé
nem vesszük fel
…
szerelmem ha elmégy
fel ne ébressz

Arsen Dedić: Szerelem múltán – utolsó rész

…
Szerelem múltán
marad a megbántott hiúság.

Szerelem múltán
más férfiak és más nők maradnak.

Szerelem múltán
semmi se marad.

Az ötödik fejezet: Mögötted összezárul a tér
elváltunk, mert elválasztott bennünket a halál

Ivan V. Lalić: Szeretett helyünk – részlet

…
Mikor elmégy, mögötted vízként zárul össze a tér,
Ne tekints vissza: rajtad kívül semmi sincs,
Csak más módon látható tér az idő,
A szeretett helyet nem hagyhatjuk el.

Lejla Kašić Grob: Sír – töredékek

…
Hogy halott vagy, csak az érintésre fásultak mondják.
…
Hogy halott vagy, mások mondják.
Szavukat hallva csak hallgatok
és csak hallgass, nekik nem fogok hinni.

Miroslav Antić: Halhatatlan költemény – részletek

…
Ne légy szomorú.

Szeretném, ha mint
bolondos,
fura figura
maradnék meg benned.
…
A szürke napok ellenére,
ha az égboltot
üstökös díszíti,
jegyezd meg: én vagyok,
a pajkos, repülök és élek.

Faiz Softić: Átúszhatatlan tenger – részlet

…
Tiéd: a tenger, a nap, az ég,
a part és a hold.
Enyém: a ló, a mező, a csalános
és a kerítésen a virágözön.
És a csendben csak egy hajtincs, a tiéd
választ el bennünket, meg egy
átúszhatatlan tenger

Hatodik fejezet: Ma este értük szeretünk
elváltunk – mert vannak gyilkosok, akik nem gyilkolnak, de a gyilkosok kezébe fegyvert adnak, hogy kényük-kedvük szerint pusztítsanak, gyilkoljanak – kivégezték.

Izet Sarajlić: 23-ban születtek 42-ben kivégzettek – részlet

…
Mi, akik egy század veszteglőjén
Átvészeltük a mindenkori Robinzonok magányát
Mi, akik túléltük a tankokat és senkit sem öltünk meg
Hatalmasom, kedvesem
Ma este értük szeretünk.

És ne kérdd, visszatérhettek volna-e…

És még akkor is, ha dúl a háború… – szeretjük egymást.

Sead Husić: Mosztári/Zubac P.-nek ajánlva – töredék

…
Akkor szóltam hozzá, mikor
Mosztár felett véres volt az ég
és a híd, amely alatt róla álmodtam –
a fényes és kék –
lerombolt volt…
…

Szeretjük egymást, de jöttek a tankok… Felejts…

Rade Šerbedžija: Felejts – töredékek

…
Szerelmem, nyisd ki szemed,
Városunkon keresztül tankok mentek.
Mindent magukkal vittek, mivoltunkat,
Tudatunkat… vagyonunkat…
Ezért… Felejts.
…

*Pero Zubac-nak személyesen adtam át a kötetet, hisz engedélyezte, a kötet legismertebb versének címét viselje. Mikor meglátta: a Mosztári esők mellett a kötet tartalmazza Júniusi elégiák című versét is – nagyon elégedett volt.
„Igen – a Mosztári esők a legismertebb versem, de a Júniusi elégiák sokkal jobb vers. Köszönöm!”

Végezetül teljes egészében – ha nem untatom az olvasót – álljon itt a kezdő és záró vers.

Parun, Vesna
Te akinek keze az enyémnél hamvasabb

Te akinek keze az enyémnél hamvasabb
és bölcsességed a gondtalan derű.
Te aki homlokán a kínzó magányt
nálam hamarabb felismered
és a tétovázás lassú árnyait
úgy tünteted el arcáról,
ahogyan a tavaszi szellő
a dombok felett úszó felhőket.

Ha ölelésed lelkesíti szívét
és öledben nyugszik a fájdalom,
ha neved gondolataiban
a nyugalmat jelenti és torkod
vánkosának hűse
és az éjbe szökő hangod még
viharoktól nem érintett gyümölcsös.

Akkor maradj mellette
és légy irgalmasabb azoknál,
akik előtted csókolták.
Félj a visszhangoktól, melyek a szeplőtlen
szerelem nyoszolyájához közelednek.
És légy gyengéd a zúgó,
háborgó tengerek által mosott
láthatatlan hegyek alatt zajló álmaihoz.

Járd be partjait. Találkozzál
a gyászoló kardszárnyú delfinekkel.
Bolyongj erdejében. A kicsiny gyíkok
nem fognak bántani.
És az általam szelídített szomjas kígyók
alázatosak lesznek előtted.

Neked daloljanak azok a madarak,
melyeket fagyos éjjeleken én melegítettem.
Téged simogasson az a gyermek, akit
a puszta országúton én védtem a besúgóktól.
Néked illatozzon az a virág,
melyet könnyemmel öntöztem.

Nem érhettem meg legszebb
férfikorát. Termékenységét
nem ölelhettem keblemre,
melyet a vásárokon hajcsárok
és kapzsi rablók
tekintetei dúltak.

Gyerekeit sosem fogom
kézen fogva vezetni. És a meséket,
melyeket rég elkészítettem,
talán egy fekete erdőben
magára hagyott bocsnak
mesélem majd.

Te akinek keze az enyémnél hamvasabb,
gyanútlan álmaihoz
légy gyengéd.
De engedd meg, hogy lássam
az arcát, míg az ismeretlen évek
lassan változtatják.
És néha mondj valamit róla,
hogy ne idegeneket kelljen kérdeznem,
akik csak csodálkoznak majd, vagy
a szomszédokat, akik sajnálnak.

Te akinek keze az enyémnél hamvasabb,
maradj mellette és
védjed álmait.

Vasić Donojan, Marija
A szelence gyermeke

miért mégy el
kérdezted magadat féltve
minden kötelezettség áthágásakor
a szellemet a szellemet ki kell
gyógyítani
a halál és erőszak
részvételét mellőzve újra virágoskertté válni
kezdd újra
összetett az ének akár a tér
az ének
számára életünkben a csend
is összetett lehet
de
a csenddel nem érhetsz a messzeségbe
és a te világod
az én világom a vágy az összetört szelence
intelme zölden
a kórház udvarában a salakon hever
tudnom kellett volna
mondtad
mi mást tehetsz
mint az általános öldöklésben
szereted gyerekeidet ellenfeleidet
a szeretet valami más feleltem vagy
gondoltam
terebélyesedő kert
bár mint nőt ismerlek
és nem gondoltam rád másként míg
minden elátkozott kerttel együtt
el nem árasztott a tenger „érted
mindenáron eléd kellett
vágnom
és még mindig eléd kell vágnom”
szerelem
velem együtt neked is oltára elé kell állnod
virág leggyöngédebb virág
támaszunk lesz és nem azért mert
tehetetlenek vagyunk
másként cselekedni hanem azért mert
erőm teljében
elhanyagoltam
azt amit tennem kellett volna hogy
bizonyítsam szeretjük egymást akkor is
mikor csontjaink izzadnak

8. kérdés:
Hiba csúszott az előbbi kérdésbe. Banja Luka helyett Mosztárt írtam. Erdélyi fülemnek szebb a hangzása. Szóval egy újabb érdekes válogatás…

– Banja Luka hangzása nem csak az erdélyi fülnek fura – valamikor Orbászvár volt, a rajta keresztül folyó Vrbas (Vrbász) pedig Orbász.
Húsz gyönyörű évet töltöttem Boszniában – ebből tízet Banja Luka-n, netán Orbászváron. Ha már fura a magyar fülnek – legyen a továbbiakban Orbászvár.

Az interjú során már az 1. kérdésre adott válaszomból kiderült: a műkedvelő fordítói tevékenységben fordulatot a nyolcvanas évek közepén az Irfan Horozović-tyal és rajta keresztül az orbászvári irodalmi körrel való találkozás hozott. Elfogadtak. Az akkor kötött barátságok a mai napig élnek. Attól függetlenül, hogy szétszéledtünk – (rajtam kívül) sokaknak menekülni kellett. Rajtam kívül – mert Boszniát családi okok miatt akkor hagytam el, amikor még a legnyugodtabb országrész volt. Menekülni kellett az elvakult – a lakosság népességét tekintve mondjuk 5%-ot kitevő nacionalista politikusok miatt, akiknek Jugoszlávia széthullását, a délszláv háború borzalmait köszönhetjük. Horvátországból a szerbeket űzték el, Bosznia mai Szerb Köztársaságbeli részéről a bosnyákokat és horvátokat,… jobb ha a felsorolást nem folytatom. Orbászváron a lakosság összetétele akkor, mikor én ott éltem ez volt: szerbek 45-50%, horvátok kb. 30%, bosnyákok 25-30%. Jelenleg a lakosság 96%-a szerb.
A mai napig is Boszniába – Orbászvárra mint második hazámba megyek, de… sír a lelkem. Nem csak az enyém. Az ott maradt barátoké is. Mert… az a szívélyesség, ami a Boszniában elő embereket jellemezte megmaradt, de… hiányoznak az elüldözöttek… Valamikor az egyik legforgalmasabb út az Orbászvár – Jajce – Szarajevó volt. Induljunk útnak Orbászvárról: tegyünk meg mintegy 20 km-t, megszűnik az élet. Senki sem állít meg, nincs határ, de Jajce előtt mintegy 10 km-ig, a 35 km-et kitevő úton gépjárművel csak elvétve találkozunk…
Politikusok – mit tettetek!? Ha meggondolom, egy kocsmai tömegverekedés is azzal kezdődik, hogy néhányan ütlegelni kezdik egymást… nem kell csodálkoznom…
Fehér – ne keseregj, olvasóidat ne untasd – vissza a költészethez.
1989-ben családi okok miatt költöztem vissza Zentára – ahol felnőttem, ahol anyámmal együtt a családi ház, gyerekkori barátaim vártak. De a költészet iránti elkötelezettség, orbászvári (nem csak) költő barátim és költészetük további utamon, a mai napig kísérnek.
Több évtizedes munka után állt össze a kötet:

Banjalučki rukopisi – Banja Luka-i kéziratok a Banja Luka-i költők antológiája.
Akörül, hogy ki az orbászvári költő nem volt vita. Az első pillanattól kezdve kijelentettem: orbászvári minden olyan költő, aki az Orbász partján alkotott, attól függetlenül, hogy hol született és jelen pillanatban hol él és mindenki, aki Orbászváron született, függetlenül attól, hol él/élt és alkot/alkotott. …a szálakat a háború nem tudta szétszakítani még akkor sem, ha sokan menekülni kényszerültek.
A kötet 2017-ben jelent meg az Atlas svetova – Edicija: Antologija poezije (Világatlasz – Vers antológia sorozat) keretében.
Válogatta: Zdravko Kecman† és Fehér Illés,
Fordította és összeállította: Fehér Illés
Kiadók: „Kuća poezije“ i Udruženje književnika Republike Srpske
Pillango kiadó Monor
Solymosy Kft. Topolya

Idézet az utószóból:
Hosszabb bolyongás után újra megtalálták egymást a régi barátok.
Én 1989-ben családi okok miatt hagytam el Banja Lukát. Az értelmetlen délszláv háború pedig szétszórta az egységes csapatot. Sokan új hazába kényszerültek, többen eltűntek… De a lényeg, újra élnek a régi kapcsolatok. És a legtermészetesebb, hogy verseiket csokorba szedve, munkásságuk bemutatásával, megajándékozzam a magyar olvasókat. Már ha egyáltalán ajándéknak tekinthetők fordításaim, hisz ebbe a műfajba biokémikusként csöppentem.
…
Nagyon igyekeztem, ne hagyjak ki egyetlen arra érdemes költőt se. Hogy teljes legyen a névsor, erről Kecman Zdravko és Šindić Miljko professzor gondoskodott. Zdravko a kezdetektől „fogta kezemet”.
Pintér Tibor† (a Magyarul Bábelben főszerkesztője) végtelen türelemmel „pofozgatta” költő-fordítói botladozásaimat. Rengeteget tanultam tőle.
Akinek segítsége nélkül ez a könyv nem jelenhetett volna meg – Solymosy Lajos.
…
Van néhány név a kötetben, akiknek verseit a „Putevi” Banja Luka-i folyóirat 1987. évi decemberi számában találtam. A „láthatáron kívüliek” közé tartoznak, hisz semmit sem sikerült róluk kiderítenem, de szerintem a kötetben a helyük. Számomra, szerzőtől függetlenül, a versek a fontosak – így talán nem hagyom, hogy feledésbe merüljenek.
…
Mićević Kolja egyetlen verse szerepel a válogatásban mert varázslatos szójátékai egyszerűen lefordíthatatlanok. Legalábbis számomra. Pedig, hidd el Kolja – igyekeztem.

Itt emlékeztetem olvasóimat egy többször hangoztatott tételemre: egységes szerb-horvát nyelvet ismerek. Íme egy újabb bizonyíték: ebben a kötetben is egész szépen elférnek egymás mellett a bosnyák, szerb, montenegrói és horvát költők versei és senkinek sem jut eszébe a fordítgatás… mármint szerbről bosnyák vagy montenegrói nyelvre… Mindannyian tudtuk – ki milyen vallású… a katolikus karácsonyt, húsvétot – ha nem mentem haza – nálam, bajramot és ramazant – Irfánéknál, szerb karácsonyt Ranko-éknál (Risojević), szerb újévet, húsvétot – Peđa-nál (Predrag Bjelošević) ünnepeltük… és élveztük, hogy együtt vagyunk.
A kötetben 42 név szerepel – születési sorrendben elhelyezve.

A Banja Luka-i kéziratok bemutatója

A kötetben megtalálható kötők közül többet már eleve ismerhetnek a Káfé Főnix olvasói:

A 3. kérdésre adott válaszomban ebből a kötetből olvasóim három nevet már megismertek.
Akiket külön említek: – akik hozzám ilyen-olyan módon különösen közel állnak – verseiken keresztül szeretném bemutatni a kötet sokszínűségét és azon túl, ami mindenkiben fellelhető: a mélyen emberi módon való gondolkodás.

Irfan Horozović – testi-lelki jóbarát, a mai bosnyák irodalom egyik legrangosabb képviselője. Menekülni kényszerült – Zágrábon, Ljubljanán, Trieszten keresztül Sarajevóban lelte meg a megnyugvást.
A Káfé Főnix olvasói számára Kolo c. verse ismerős: https://ujkafe.website/?p=35419

Irfan Horozović két miniatürje közetkezik:

A kötéltáncos

Kedvtelésből zuhanni vágytam
de kedvesem a tenyeremen

Éjféli növénygyűjtemény

E rózsában
mely csak egy versemből fakadó szó
e rózsában
vert szerelmesek lelnek megnyugvást

Zdravko Kecmant már említettem. 2018-ban sajnos itthagyott bennünket.

Elégia az aranycsőrű madárról

a képet
valaki a falra ragasztotta

rohanva
jöttek a rendőrök
puskákkal fényes
bilincsekkel
bekerítették ordították
hol vagy, hol vagy
és mondták: gyere ki a falból
tudjuk a falban vagy

parancs
szétverni a falat

jöttek is
pöröllyel, csákányokkal, lapátokkal,
szétverve az ezeréves falat
madártojásra leltek

gyere ki
kiabálták
széttörünk a falra kenünk

széttörték a tojásból
aranycsőrű madár kelt életre
dalolva röppent a magasba

Kolja Mićević a formaművész Párizsba emigrált.

A szerelmi ágyon

Ajkadon csak a gyönyör
s újra a gyönyört kívánod
míg áradó nedved gyötör
s utánad ágyamba szivárog

itt soha nem feszélyez
bágyasztó lebegés kínja
mielőtt álmot lélegez
ajkad, játssz velem újra

de ha a kábult álom
cserbenhagy bennünket
apránként megsúgom
miért vagyunk levertek

és megérted a szóból
(de titkold el a sírást)
kiszáradó torkunkból
a vad kétségbeesést.

Ranko Risojević – őt is említettem korábban.

Utolsó bosnyák elégia – részletek
Kolja Mićevićnek

„mint a jövő cinkosai“

Ebben az életben többé már nem térsz vissza
a hárs alá, bár az a kis lámpás
még mindíg ott ég. A hárs alatt
többé nem olvasod a Kerteket
……..
Az idő midíg ugyanazon a helyen ágazik el,
az asztalnál, szólítva a terítékhez a forró
vagy agyonfagyott delet, de egy mégsem ül le,
míg a városban, melyet Irfan Horović teremtett,
az eljövendő, mámoros napokat ünneplik.
…..
Padon szendereg a vándor,
köszöntése veled utazik,
mint ködös utakon a hegyek ormai,
melyek a kék fátyolon keresztül,
nyugovóra térés előtt, a jövő fényeit sejtetik.

Intek-e majd távoli barátomnak,
ki csak erre a jelre vár,
hogy újra és újra elinduljon,
a fel nem fogható föld, Bosznia felé.

Predrag Bjelošević
A Bevezető a hangok világába ciklusból

(Á) tértölelő
ÁÁÁ csodálkozó

Ki az (Á)-t képtelen a szoláris
rekeszből kiejteni sosem
fogja felismerni a mellkasban
rejlő kozmikus teret

(Á) erdőkön átsuhanó
végtelenbe szálló óhaj
fertőzéssel gyógyszerekkel
telített utolsó sóhaj

(Á) hajnali éteri kékség
(Á) dél-izzó vörösség
(Á) naplementét ölelő sötétség

A szavak hatósugarán túl
a tenyér kemény valósága
egyedül önmagával rokon
mint fészek a szélben
mindenütt fészkel

Đuro Damjanović – verse igaz történetről szól. Srđan Aleksić-et (Alekszity Szrgyan) a Szerb Köztársaság Katonasága katonáját saját katonaságának tagjai verték agyon puskatussal, mikor (1993. január 27.-én) Terbinje-ben egy bosnyák ismerősét akarta megvédeni.

Kép a háborúból

Verték.
Verték és verték.
(Jaj! Ó jaj! Ó jaj!)
Verték,
verték, verték.
(Jaaaj! Ó jaaaj! Ó jaaaj!)
Verték, verték, verték, verték.
(Jaaaaaj! Ó jaaaaaj!)
Verték, kegyetlenül verték,
verték, verték, verték, verték.
Kik?
„Kik?” A katonaság.
Verték, kegyetlenül verték,
verték, verték, verték.
„Milyen katonaság?”
Melyik katonaság nem vert?
Verték, kegyetlenül verték,
kezdetben ököllel verték.
Verték, kegyetlenül verték,
ököllel verték, ököllel verték.
Verték, kegyetlenül verték,
ököllel verték, lábbal rugdosták.
Verték, kegyetlenül verték,
verték, verték, verték
fáradt ököllel, pihent lábakkal.
Verték, verték, verték,
elfáradt lábakkal rugdosták,
megpihent ököllel folytatták.
Verték, kegyetlenül verték,
verték, verték, verték.
„Miért?”
Mert nem volt hajlandó verni.
Verték, verték, verték,
verték, verték, kegyetlenül verték.
Pisztolycsövet dugtak
véres jajjal teli szájába,
mely könyörgött: „Hagyjatok!”
Verték, verték, verték,
és mikor már kezük, lábuk
fájt az ütlegeléstől,
puskatussal verték.
Verték, kegyetlenül verték,
verték, verték, verték, verték,
verték, puskatussal verték.
Verték, verték, verték
és puskacsövet dugtak
véres jajjal teli szájába.
Véres jajjal teli szájába,
mely könyörgött: „Öljetek meg!”
Verték, kegyetlenül verték.
Verték, verték, verték, verték,
míg állt, míg esett.
Verték míg állt,
verték míg esett.
Verték, verték, verték,
verték míg esett.
Verték miután elesett.
Verték míg feküdt.
Verték, verték, verték,
emelték és verték,
míg újra el nem esett.
Ismét emelték,
és tartották,
tartották, hogy ne essen el,
tartották és verték,
míg újra el nem esett.
Verték ököllel, lábbal,
ököllel, lábbal, puskatussal,
puskatussal, lábbal, ököllel,
ököllel, lábbal, puskatussal.
Verték, verték, verték,
verték, lelketlen lelkükkel
utálattal verték.
Verték, verték, verték
de ő már nem jajgatott,
véres szájával nem ismételt,
nem szólt.
Verték, verték, verték,
de ő már nem könyörgött,
se „Hagyjatok”, se „Öljetek”.
Ők akkor mint valami palántát
leöntötték vízzel.
Leöntötték vízzel,
nem azért, hogy enyhítsék fájdalmát,
lemossák az alvadt vért,
a halálból hozták vissza,
halott mivoltából felélesztették,
felélesztették nem az életért,
hanem, hogy még élve ütlegeljék,
tovább verjék.
Mikor ebben a krisztusi munkában
kudarcot vallottak,
holtában verték.

Đuro Damjanović nem az egyedüli, aki nyíltan szólt az értelmetlen öldöklés ellen.

Boro Kapetanović

A városok háború után

Háború után a városok
Mind mesebeli emlékek csupán
Mint egyik tojás a másikra
Hasonlítanak egymásra

Egyikből a másikba mégy
A kettő között nincs különbség
Eltűnt belőlük a régi fény
Felesleges őket néven nevezni

Az emberek lerombolták
Az istenek cserbenhagyták
Remek ötlet
Legyenek névtelenek!

Háború után
A városok ridegek
Mint korhadt talpfák
Völgyekben fekszenek

Más nyarakról évekről
Emberekről regélnének
A háború után
Nem kívánnak felébredni!

Milenko Stojičić

Megvédem az új temetőt
(Mrkonjić)

(Mitrić tesvéreknek, Péternek, Lalinak,
és Pavlović Duškónak)

Új temetőben régi barátok, két ragyogó
labdarúgó meg a szenvedélyes filozófia és
atlétika kedvelő.

Három gyertyát gyújtok, három ceruzát hegyezek,
hogy megkérdezhessem, hol érte őket
a halál.

Babiloni labdánk városunk felett repül,
a halál súlyos gondolata
szikrázik belőle.

Nevükkel ír alá a költemény villáma,
s a sírhant mélyére
száll,

Csak a halál, a fekete remekmű mestere
képes verset írni a hantra
labdarúgásról, filozófiáról, atlétikáról.

Post scriptum
Ceruzával ne hadonássz, lapot ne lobogtass,
ne próbáld ki, mi mindenre
képes a vers!

Ljupko Račić (1961 – 1994) Tisztázatlan körülmények között tragikusan halt meg. Az egyetlen személy volt, aki az értelmetlen délszláv polgárháború idején felemelte szavát a gyönyörű, Banja Luka-i Ferhadi dzsámi lerombolása ellen.

a szitok magva

szitkot szórt
a tükör szemébe

a tükörből kutya ugatott vissza

széttörte a tükröt

a tükör sokasodott
valami sokasodott
a kutya sokasodott

többesszámban szitkozódott
a hasadt tükör előtt
kutyaugatás volt a válasz

közös erővel
ugatták a tanulságot
nyelv
tükör
a kutyát
sosem kell szabadon engedni

A kötet megjelenése után nagy megtiszteltetésben részesültem. 2018-ban az Orbászvári Költői Esték sorozatot az orbászvári Írószövetség rendezésében a kötet bemutatójával nyitották meg a Banski dvor dísztermében.
https://www.nezavisne.com/kultura/knjizevnost/Promocija-dvojezicnog-izdanja-antologije-Banjalucki-rukopisi/471781

Aki kimaradt a kötetből: sajnos a Livno-ban született de Orbászváron élő Milan Rakulj (1984 – ) nevével már a kötet megjelenése után találkoztam. Érdemes nevét megjegyzeni.

Milan Rakulj: Kilencvenkettőben
Kilencvenkettőben, mikor iskolába indultam,
esett szét az ország, melyben születtem.
Régi tanterv,
új módszer.
Hőseim világbajnokok voltak:
Júg, Míhā, Dējō, Pāncsēv…
rajongtam a Zvédáért*
és szomorú voltam, mert kitört a háború.
Apám bevonult,
a képet, ahogy egyenruhában
először távozott otthonunkból
míg az ablak mellett sokáig álltam,
sosem feledem.
Elveszett voltam
és nem tudtam, megszülettél.

Kilencvenkettőben elesett Szinisa.
Egyik közvetlen szomszédom volt
és csak tizennyolc éves.
Hallottam, míg a töltésen
képregényt nézegetett, sortűz érte.
Édesanyja, Dēvā
három napig jajveszékelt az udvaron,
én, a barátaimmal készült közös fényképet nézve,
magamban sírtam.
Azt a képet ő készítette, vigyázott ránk
és a külvárosi stadionban
focizni tanított bennünket.
Akik számomra fontosak voltak, ahogy én is,
a túloldalon éltek.
Az életről alig tudtam valamit
és fogalmam sem volt arról,
te megszülettél.

Kilencvenkettőben golyókkal kereskedtem,
házunk homlokzata akár az üreges talaj
golyó-luggatott volt.
Vártam a riadó végét, kinn az utcán,
a felszaggatott betonon gellereket gyűjtöttem
és góré lettem,
mert elsőként találtam meg a lepkét.
Ez a valami a gránát csúcsa,
később is alig volt valaki birtokában.
Mikor az iskola tornatermét találta el,
háborús csempészőket játszottunk,
sítalpakat, néhány találatot nem ért
kosárlabdát loptunk,
ez volt a legnagyobb haditettünk.
A valóság képzeletembe vésődött,
mert nem is sejtettem, valahol megszülettél.

Kilencvenkettőben egyedül mi, gyerekek
tudtunk vidámságot teremteni.
Dobokként tarackok, gitárszólókként sortüzek szolgáltak.
Otthon csak akkor tartózkodtunk,
ha megszólalt a sziréna vagy apa tért haza a harctérről.
Gondterheltek voltak a családok,
mi meg az utcán tanultuk, mi az élet.
Legfontosabb tantárgyunk a hadviselés története volt
és a testnevelés.
A leggyöngébbek kapusok voltak,
a legerősebbek meg, a játéktól függően, csatárok.
A rossztól való gyerekes védekezés címerét, szimbólumát,
labdák és fapuskák jelentették,
erődök az erődben, városok a városban,
országok az országban, világok a világban.
A rossz mégis serdülő korunkat évekig kísérte.
Úgy hallottam itt is, ahová
később jöttem, ilyen volt és megfelelő időben tudtam meg,
hogy megszülettél.

Kilencvenkettőben, amikor még kötélen jártam,
a kórházban, ahol születtél,
az inkubátorok oxigén nélkül maradtak.
Tizenkét jövendőbeli pajtásod,
ahol te először napvilágot láttál,
meghalt anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna,
egyetlen lépést tett volna.
Ezért, míg az utcán
síremlékük mellett járok,
nem gondolok a reménytelenségre
és nem hiszem azt, ma rosszul élünk.
Arra gondolok, ki mindenki tett azért,
míg az élet útvesztőjében út keletkezett
és a néhány percet élt barátok az angyalokhoz távoztak,
hogy élhettél a nincstelenségben,
ahogy én most nélküled nem élhetek.
Valószínű önzés,
de ma, hálásan köszönöm az égieknek,
azóta, hogy rám találtál, számomra egyetlen hős létezik.

2016. október 16.

*Zvezda – Crvena Zvezda (Vörös csillag) a II. világháború után, a mai napig is az egyik legnépszerűbb, Belgrádban alakult labdarúgócsapat.

9. kérdés:
Ha jól tudom, az ezüst híd, mely műfordító blogodnak címet ad, Banja Lukán azaz Orbászváron van. Sejtésem szerint a „híd” szón van a hangsúly, az emberek, a népek közötti híd szimbolikáján. De hát a valóság ennek ellentmond, törzsi szinten gondolkoznak azok, aki a csúnya betonhídon járnak. Nem kellene a címen változtatni, valami alkalmasabb címet választani?

Na most válaszom rövid lesz.
Nem!
A címnek semmi köze Banja Lukához – Orbászvárhoz.
Első fordításkötetem címe Ezüst híd – Srebrni most.
Válogatás a XX. századi magyar költők szerelmes verseiből. 66 költő 77 verse. Címadó versként Utassy József: Ezüsthíd című versét választottam.

Utassy József
Ezüsthíd

Monika Bayernek

Kérdezett: Gergely Tamás

(Folytatjuk)

2020. április 26.

1 hozzászólás érkezett

Fehér Illés:
2020. április 26. 07:59
Köszönöm, hogy gondolataimat megoszthatom a Káfé Fönix olvasóival.

káfé főnix

"kultúrpolip"

Banja Luka azaz Orbászvár

Mamut mail-interjú Fehér Illéssel / 4. rész

1 hozzászólás érkezett

Szóljon hozzá!

Rovatok

Archívum

Keresés

"Kiemelt"

Barátaink

Blogtár

Hasznos

MEK-újdonságok

Periszkóp