Petőfi-emlékév – 2022; Olvassunk együtt a költő verseiből (4)

… A családapa, annak ellenére, hogy beszármazott, jól érzi magát. Noha neve szláv, külsejében és természetében semmi abból, ahogy a szlávo-kat általában elképzelik. A színmagyar Kartalon született s nevelkedett, nagyon is rátarti magyarnak. Csak magyarul beszélt jól, s szinte még erre is büszke volt. A kutatás később kiderítette, hogy ha kedve tartja, dicsekedhetett volna azzal is: ősei magyar nemesek voltak. Nem rí ki Attila fiai közül. Könnyen fölmérgesedik, s ilyenkor a keze is könnyen lódul. Nem ment-e rögtön ölre, amikor egyszer tót származéknak nevezték?
Ilyen a fiú is — fürge és indulatos, de kitöréseit legtöbbször mintha még idejében hallgatásra parancsolná egy belső hang — a hajdani alázatos kis szolgáló természetének hangja. De a lefojtott indulat nem enyészik el, a dacot nyakasság táplálja.
Egész nap ugrándozik, kiabál, fecseg, és boldog, ha környezetét megnevettetheti. Vidám arccal ül a családi asztalhoz, és vidáman forgatná ott is a nyelvét, de Petrovics Istvánnak szigorú elvei vannak, nem szereti, ha jelenlétében tücsköt-bogarat összebeszélnek. A nagyok között a gyermeknek hallgatás a neve. A fiú elkomorodik a leintésre, öt-hat figyelmeztetés elég neki, hogy hosszú esztendőkig összevont szemöldökkel, némán üljön atyja társaságában; oly könnyen a szívére vesz mindent!
A játékban ügyes és merész, inas lábai gyorsan viszik karcsú, vékony termetét; a versenyfutásban mindenkit megelőz. Hosszú karjával mindenkinél messzebb hajítja a labdát. Egész addig, amíg a gyerekcsapatból valaki gúnyolni nem kezdi, hogy bal kézzel dob — balogsuta! Ettől fogva nem dob. A többiek énekelnek. Boldogan ereszti ő is hangját a gyerekhangok közé. Idétlen rikácsolás szakad ki a torkán. A többiek abbahagyják a dalt, és gúnyosan néznek rá. Félrevitte a szólamot, mert hallása sincs. Ettől fogva nem énekel.
Beszélni is egyre kevesebbet beszél. Mi okozta, hogy ilyen apróságtól, aminek más oda sem legyint, ő mindinkább elszótlanul? Vagy volt nagyobb oka is? Első iskolás korában már felhős arccal jár örök sértődöttségében, mint egy száműzött. (Illyés Gyula: Petőfi Sándor)


Petőfi Sándor: ÉN

A világ az isten kertje;
Gyom s virág vagytok ti benne,
Emberek!
Én a kertnek egy kis magja,
De az úr ha pártom fogja:
Benne gyom tán nem leszek.

Tiszta e kebelnek mélye;
Égi kéz lövelt beléje
Lángokat.
És a lángok szűzen égnek
Szent oltárúl az erénynek
El nem romlott szív alatt. Tovább »

André Zsuzsa: Első kirándulás 2022-ben

Forrás: szerző FB-oldala

Cselényi Béla: favágás-e

haikuimat
én napnyugati ember
ontom csak ontom

vajon egy japán
milyennek értékelné
favágásomat

Budapest, 2021. XII. 19.

Simonfi József: Mint egy tortát…

Az èlet egy
Nagy egèsz
Mint egy tortát
Fölszeleteltèk Tovább »

Bordy Margit: Fényszőnyeg Erdélynek

Forrás: szerző FB-oldala

Farkas József György: Orosz László – Cordoba (Argentína)

Az amerikai kontinens felfedezéséhez Columbus Kristóf akciója döntőnek bizonyult, ám őslakosainak „megtérítésében” a katolikus egyház misszionáriusai játszották a meghatározó szerepet. Ez magyarázza meg például, hogy a sorozatunkban korábban már említett bogotái székesegyház miért viseli Árpádházi Szent Erzsébet nevét (itt türingiai szerzetesek voltak a kezdeményezők), de magyar szempontból nem érdektelen például a jezsuiták fellépése sem – Argentínában máig tisztelet övezi Orosz László páter (1697-1773) tevékenységét a cordobai egyetemen. Tovább »

Nemes Nagy Ágnes: A gejzír

Csatoltan küldöm a száz éve született Nemes Nagy Ágnes költőnő (1922. jan. 3.) A gejzír c. versének elemzését. Békés új esztendőt kívánva: Bartha György


Indult. Előbb a sók.
Újra kivált a kristály, ha letörte.
Indult. Egy teljes égitest
jégtalpa nyomta be a földbe.
Akkor az üregek. Aránytalan
súlyok alatt húzódva, keskeny
testével lassan préselődött
kínná gyűrődött kőzetekben,
és váratlan egy szakadékos
barlangnyi visszhang és utána
megint a roppant, köves agyvelő
fekete csigaháza,
közökbe és rögökbe vásva,
forrósuló csavarmenettel,
már füstölögve, amig egyszer – Tovább »

Gergely Tamás: Szilveszter

– Egyre jobban hasonlítok apámra – mondta Vadmalac a társának.
Ültek a derengő városi fényben, fogták egymás kezét.
Azt játszották, hogy összegezték, mi történt velük az elmúlt évben – szilveszter estéje volt.
Malacka a család sikereit sorolta, Vadmalac még saját magát is meglepte, amikor kibökte, hogy a legjobb az volt, hogy nem tört ki a közelükben háború.
– Apám mondta ezt is, utolsó éveiben. Hiszen tudod.
Na de akkor, hogy mit remélnek az újtól…
Hát mit is lehet remélni egy egyre kuszább, embertelenebb jelentől?
Mintha apja hangján Vadmalac – már abban is hasonlít?
– Hogy ne legyen háború.

Forrás: lenolaj.hu

Petőfi-emlékév – 2022. Olvassunk együtt a költő verseiből (3)

…A lutheránus templomban, ahol a kisdedet megkeresztelik — sietve, még születése napján, mert oly gyöngécskének látszik, hogy a bába egy napnyi életet sem jósol neki —, szlovákul zümmög a zsoltár. Jórészt ezen az édes, hegyipatakcsörgésű nyelven adják tovább a jámbor asszonyságok is a híreket az újszülöttről — szerencsére hétről hétre erősödik. De nem sokáig babusgathatják. Huszonkét hónapos korában el kell tőle vál-niok. A csecsemő szülei otthagyják Kiskőröst, Félegyházára költöznek.
A módos, színmagyar parasztvárosba, amelynek lakosai büszkén emlegetik származásukat. Magyarok? Nemcsak színmagyarok, hanem ráadásul kunok ők, amin valami olyasmit értenek, hogy a magyaroknál is magyarabbak. Sőt még a kunok közül is kiválnak: jászokkal vegyült kiskunok, ami kétségtelenül csak a föld legelső népét jelentheti. Szabadok, lovon járnak, s akkora határuk van, mint egy birodalom. Az őshazát, a dicső Attila királyt ők még többet emlegették. Méltán, ők tiszta ogurok, az új hazába jó háromszáz éves késéssel jöttek be, merészek, villogószeműek, feketék, s hun rokonság ide vagy oda, igen szépek, s ezt ők is tudják. Legyen boldog és érezze megtisztelve magát, akit maguk közé fogadnak, aki tanyát verhet itt, a világ közepén. (Illyés Gyula: Petőfi Sándor)

Tovább »

Cselényi Béla: január elseje

szürke aszfaltcsend
hűvös reggeli tornák
újrakezdése

Budapest, 2022. I. 1.

Márton Ildikó: Újévi üdvözlet – mindenkinek

Forrás: szerző FB-oldala

Nászta Katalin: Ú j é v e l s ő r e g g e l é n

átvettem – nagyjából – az elmúlt éve(ke)t
szemetet, sokat, magamtól hordtam össze


kétezerhuszonkettő többször páros év
/nem váltok, maradok az eredetinél
mellette talált meg Isten és az ég/ Tovább »

Szente B. Levente: Boldog új esztendőt

mondom neki:

gyere
hoztam neked egy ölelést

azt mondja:

véssük kőbe
hadd emlékezzen
tanulja meg
minden nemzedék

Petrozsényi Nagy Pál: Internet avagy az igazi

Igazán szép nő volt ez a Bodóné! Ismerik? Nem? Na ja, hiszen csak egy kitalált mesehős! –mondanák egyesek. Gondolják? Hátha találkozott vele mégis valaki! Oké, ha nem is pont vele, de más, hozzá hasonló típusú asszonnyal! Szóval szemrevaló nő volt a Bodóné. Termete arányos, szemöldöke fentről lefelé, az orrnyereg felé ívelő, ajkai vékonyak, szeme nagy és sárgás színű, mint a macskáké. A szemben lévő lakásban lakó barátnője nem is győzte dicsérni.
– Olyan vagy, mint… mint egy topmodell. És nemcsak csinos, intelligens is, aki sokkal jobb férjet érdemel, mint Bodó Zsiga – kottyantotta ki egyszer önkénytelenül. – Bocsánat, kiszaladt a számon! Nem kellett volna mondanom.
– Miért, mi bajod van neked a Zsigával? Tovább »

Cselényi Béla: baljós nyári érzés

tengerre robog
az a régi szerelvény
utazási láz Tovább »

Fülöp Lóránt: Játék

Forrás: szerző FB-oldala

B. Tomos Hajnal: Két vers

Ami van, ami volt

Ami van, csak tél-túl
ténfergés,
ágyszéltől asztalig
szédelgés,
öntükör előtt alvadt
veszteglés, Tovább »

Faluvégi Anna: bőség

vaníliaillat terjeng
a süteményekből
a konyhában az ebéd fő
a tányéron
heverő
levesből kiszedett
murok
vagy petrezselyem
szétesik a villa hegyén Tovább »

Petőfi-emlékév – 2022: Olvassunk együtt a költő verseiből (2)

Nincs a magyar költészetnek még egy alakja, aki elé a sors oly gazdagon elébe tárta mindazt, mire költőnek szüksége van, mint őelébe. Magánéletének, már gyermekkorának minden fordulata egy-egy lecke, amelynek mint költő látja majd hasznát. Vagy épp e fordulatok tették költővé? Eljátszhatnánk a szavakkal, de azt, hogy melyik az a pillanat, mikor ezer meg ezer közönséges halandó közül egyvalaki hirtelen költő lesz — ezt a nagy kérdést úgysem oldanánk meg. És azt sem, hogy mi okozta ezt a csodálatos átváltozást, Nem is lényeges. A költő, akiről beszélünk, száz- és százmilliók közül választatott ki erre a sorsra, s talán már anyja méhében. S az események, amelyek megtörténtek vele, azért rendkívüliek, mert vele történtek. Ha akarom, törvényszerűnek és szükségesnek nevezhetem őket — ha akarom, káprázatosnak és csodálatosnak, s emberfeletti szándék ujjmutatását fedezhetem fel bennük. (Illyés Gyula: Petőfi Sándor)

Tovább »

Minden kedves olvasónknak bort, búzát, békességet az új esztendőben!

Bölöni Domokos: Nyelvrühellők társasága

Tapasztalataim alapján, meglátásom, véleményem, elképzelésem,
álláspontom, nézőpontom szerint úgy látom: szignifikánsan
megbolondult a média.
Eszkalálódik a műtrágyaügy, fogalmazott a miniszter. A vírus ellen csak
az oltás segít, fogalmazott a miniszterelnök. Erdéllyel kapcsolatban úgy
fogalmazott az államfő, hogy ők nem loptak el senkitől semmit. A világ
fejvesztve rohan a klímakatasztrófa irányába, fogalmazott az ENSZ főtitkára. Isten nem keresi az erőt és hatalmat, gyengédséget kér, és lélekben a kicsiket szólítja, fogalmazott a pápa.
Immár megprodukáltam a világot, most relaxálok egyet, aztán kinyírom
Luciferkót, fogalmazott a Mindenható. Tovább »

Cseke P. Péter: Fáj

Fáj, mert múlik
,,Elszáll felettem’’-
ahogy mondják. Tovább »

Cselényi Béla: Szomorú mese

— Volt szóváltás?
— Volt, volt.
— Mit hozott az Angyal?
— Válócédulát.

Budapest, 2021. XII. 26.

Száva Csanád: Hat haiku

(jövő)

a múltkori zacc –
ebben nem rajzolódik
ki semmi jövő Tovább »

skorpió – Kováts Péter – verset mond… / barátaim versei / Jóna Dávid: Egyszer mondom el

Forrás: youtube.com

 
Verified by MonsterInsights