Nemes Nagy Ágnes – 100

Hogy mit művel az emberrel a világ, az a világ baja. Például abban, amiről tegnap írtam, hogy aki Petőfit dicséri, annak többnyire fogalma sincs, hogy mit dicsér, nos, abban Petőfi egészen ártatlan. Abban viszont, hogy kialakult az a tévhit, miszerint „a költő dalol, mint madár az ágon”, már Petőfi is igencsak hibás. Kis mélyfúrással ez is kivédhető lenne, lásd Szilágyi Domokos Arany-monográfiájának megfelelő helyét, ahol elmagyarázza, miért nem lehet tanulatlanul angolból fordítani, de az biztos, hogy a Petőfi-imidzshez a névadó részéről is kellett az „ösztönösség” legendája. Ez aztán tovább is terjedt Ady révén, és később hiába volt minden, mára már sokakat nem lehet meggyőzni arról, hogy a költészet folyamatos tanulás és mélyülés, miközben szerencse és tehetség is kétségtelenül. Tovább »

ÚRHATNÁM SZAMÁR

Gárdonyi Gézának a Karácsonyi Álom című darabját mutatta be a kolozsvári Nemzeti Színház. Az előadáshoz szükség volt egy szamárra, mert Mária szamárháton jelenik meg a darabban a színpadon. A színigazgató körülnézett a városban, és fel is fogadta az egyik székely vízhordó szamarát. Megtörtént a bem utató és a szamár az előadások során hűségesen el is játszotta a maga csendes szerepét. De hát persze a dicsősége nem tartott örökké, a darab lekerült a műsorról, és a szamárnak vissza kellett mennie a vizeshordó elé. A dicsőség azonban, úgy látszik, fejébe szállt a csacsinak. Egyszer a színház egyik tagja az uccán sétál, és látja,
hogy egy székely dühösen rángatja kócmadzag kötőfékén a szamarát. A füles azoban sehogysem akart elindulni. Erre már a góbéból is kitört az indulat:
— Hogy a kánya csípje meg a füledet, de nagyra vagy, amióta színész voltál.

Pásztortűz, 1932-02-07

Tovább »

Legjobb barátja, iskolai padszomszédja is nemes úrfi, Sass István, a közeli Borjád földesurának gyermeke. Ő is úrifiúnak számít, méghozzá a kényeztetettek közül valónak. Hazulról bőven ellátják mindennel, egyre-másra kapja a csomagokat pompás gyümölccsel, süteménnyel; anyja év közben többször is meglátogatja. Minden évszakban más ruhát hord”. Mindenütt szívesen látják. Elmegy a borjádi nemesi kúriába, és Sass néni, a nagyasszony, nem győzi becézni. Sárszentlőrincen utánafordulnak az utcán. „Mintha ma is látnám — írja később Sass, a mindvégig hű és rajongó jóbarát — kék szatengló, testhez álló öltönyét, mely vasárnaponként irigylésreméltóan simult karcsú derekára; s oly szépen kiemelé a vállnak s csípőnek arányosan kiterjedő méreteit, hogy emlékezetemben még tarka, lapos gombjai is kitörölhetetlenné váltak. Ezen díszben sétált föl, fényesen csiszolt lábbeliben az Isten házába.”
Miért fontos mindez? Mert ez volt az első mennyország, amelyből ki kellett buknia. S talán nemcsak az első, de a legszebb is. Nem a szokványos „gondtalan ifjúság”, hanem az ő életében valóban az egyedüli, visszahozhatatlan s oly rövid boldog gyermekkor, amelyet már tizenhárom év múlva egy versében ötször ismétel, s ötféle változatban sirat majd, nagyon is indokoltan. (Illyés Gyula: Petőfi Sándor)

Petőfi Sándor: SZERELEM- ÉS PIPADAL

Szeretlek én téged, pipám!
És a dohányt, mely benned ég;
Hogy is ne? füstöd fellege,
Miként galambom szeme, kék. Tovább »

jaj a húsvéti padlópác
ecetes illata lehangol
jaj dinnye már nincs
sütőtök még nincs
az átmeneti évszakok
zavaros avaros időszaka búsít Tovább »

Az emberélet útjának felén
pizzát eszem, a catering palacsintát
javasol e negyedikén belém, Tovább »

Ruhákat foldozol,
a gépet hajtja lábad,
hajlik le két
szemed, de vetik
már az ágyad. Tovább »

…hogy életének 75-dik évében elhunyt Ágoston Vilmos tanár, esszéíró, kritikus, író. Marosvásárhely szülötte volt, de 1972 és 1978 között Csíkszeredában élt és tanított. Csíki emlékeit, kérésemre, nem egészen öt éve idézte fel, majd a levélváltást így zárta: „Álmaimban a Hargitán vezetek, visszakapcsolok, ha jön a „Don-kanyar”. Néha rohanok téli hajnalon az állomásról a Csütörtök utcán a gimnázium felé. Akkor még egyetlen ház sem volt ott, csak a havas út, recsegő hó és a fagyott mocsár. Fülemig húzom a kucsmámat és azon nevetek, milyen igaz, hogy télen kalapos embertől Csíkban tanácsot ne kérj!”
Isten nyugtassa, Tanár Úr!

Forrás: a szerző FB-oldala

A költőt megfoszthatod kenyértől, víztől, sótól, bezárhatod; vakon, süketen és némán verheted — csak a szavakat ne vedd el tőle. A szavakat add vissza neki, hogy elmondhassa: megverted, bezártad, éhezett, különben örökké hallgatni fog. Hallgatni fog, és azt mindenki hallja, néma verseit mindenki érti, s a sanyargatást, amit a test kibír, nem bírja el az értelem … így könyörgök Salamon Ernő érdekében a fellebbezhetetlenhez, a megtörténthez, a tényekhez. Csak a tények ellen könyörgök, csak a lehetetlennel próbálkozom, csak annyit akarok: írhasson verset arról, hogy megölték! Írjon a tárgyakról, túl a tárgyakon, túl az éjszakán, hajnalon, dalt, didergetőt és halálűző jóslatot — és úgy hallgasson ismét: mindenki értse: megölték. Ó, ha a szavakhoz nyúltál, miért nem a hallgatáson kezdted, a hallgatást próbáld megölni, ha tudod. Tovább »

Elhunyt Ágoston Vilmos (1947 – 2022), író, kritikus, esztéta, az ezerkilencszázhetvenes években az akkori csíkszeredai Matematika-Fizika Líceum (ma Márton Áron Gimnázium) világirodalom és angoltanára. 2018-ban jelent meg (ismét) a Székely Könyvtár sorozatban a Godir és Galanter című regénye, főhajtásként érdemes (újra) elolvasni, ahogy a többi könyvét is.

Forrás: szerző FB-oldala

Hogy szeretünk beszélni
a mások régebbi középkoráról,
mennyit firtatjuk a máglyák
megette testeket, csörgetjük a
múzeumi láncokat, fel-
ültetjük a tehetetlen királyi
múmiákat és korlátolt
gaztetteik emlegetjük
csúfondárosan: Ecce homo… Tovább »

sokan haltak meg
hangulatos gyászverset ne várj
kire fókuszáljak
mindenki elmosódott

Budapest, 2022. I. 3.

Petrovics István, mint korában minden apa, szigorú a gyermekeihez, de az átlagon jóval felül szereti őket. Urat akar faragni belőlük, mindkettőt taníttatni akarja. Annyi kísérlet és vállalkozás után helyzete végre jobbra fordul. Valóban jómódba jut, sőt ennél is többe. Nem sok időre. De annyira mégis, hogy a két fiú közül az egyik, az idősebb, kiemelkedhetik a paraszti sorból, és ízelítőt kaphat a magas tudományokból. … Tovább »

mért emlékeztet
poharamban egy lepke
az elmúlásra

Budapest, 2022. I. 2.

Ők lesznek 2022. legfontosabb ünnepeltjei az erdélyi magyar irodalom terén.
– 85 éve született:
Lászlóffy Aladár (1937-2009) költő, író, műfordító
– 90 éve született:
Bálint Tibor (1932-2002) író
– 95 éve született:
Bajor Andor (1927-1991) író, költő, humorista Tovább »

Ismerem aki voltam,
de aki voltam, rám ismerne most?
Visszatérnék, hogy elmondjam
hogyan látom a dolgokat.
Budapesten fogantam,
s alig fértem Anyámban már,
mikor Erdély földjére jöttek
hogy megszülessek Unokán. Tovább »

Nem tudom feledni ki voltam, s ki leszek,
nem a szél vagyok, ki mezőn felejti
szárnyait, s bár boríthatnak fájó hegek,
a visszaúton magát el nem veszejti Tovább »

a házak között egyre
nagyobbak kietlenebbek a terek

toronymagas kerítés
díszfa márvány nyomokban ültetett fű

a főbejáratnál áldás helyett
„kamerával őrzött terület!”

Az elmém a börtön.
Szívem és Lelkem foglya.

A láncok,
Szorongás és depresszió.

Testem a vászon,
Tudatában az elnyomásomnak.