(hangok, ajtón és ablakon át)


ide a Kossuth Lajos negyedbe
már senki se üzen
levél egy se
csak a receptek jönnek
sorra elektronikusan
névre szólóan Tovább »

Tovább »

tudod, Uram, hogy van ez
írtam ezeket a verseket
ritmusra szedték lábukat
ugyanarra minden reggel
mondták „monoton konokon”
ugyanazon a kongó hangon Tovább »

(Lászlóffy Csabának)

Felsóhajtanak az emléknek nevezett,
különböző hangskálákra szerzett
gályarab verssorok. A kottafüzetet
zárt padlásablakok, vén cellák cserzett
farácsai őrzik. Minek szaporítani a szót, ami
már konflist nem hív, lovat sem ül meg?
Veszettül rohamoz, vonszol az a másik,
a brutális, feldúlt metronóm. Te meg Tovább »

Dél volt.
Az épületek árnyékában
Haladtunk előre.
Kezed a kezemben,
Izzadt tenyerünk
Összetapadt.
Folyadékcsere,
És mi nem is védekeztünk.

nem bánom
ha nemet mondtam
s azt se ha
megtörténni
hagytam
a sorsom Tovább »

(4)

Valaki (talán gyertyaláng fölött)
leégette a kép felét  -látom egy régi albumban –
Mostanra csak egy trapéznadrág szára
maradt rajta és egy póráz a Kormos kutyánk
nyakára bogozva.
A kutyára még emlékszem. Tovább »

lehet-e meghittebb kérdés
mint egy kockás pokróc eldobása
mikor jól emlékszem
annak beszerzésére Tovább »

Külön rend / O tagmă aparte

elképzelem, mint önti el a sötét angyal
a vörös itallal telt poharat,
nem tudom, mit iszik, s hogy a létől
eszét veszti-e vagy erejét növeszti Tovább »

vérben fürdik
a vérfarkas
nagymama mesél
közben sálat köt
és hintaszéket ringat
mint annak idején
mikor még kolbászból
volt a kerítés…

az ablak sarkába
kaparja magát a jégvirág
hímzett szirmain
szalad az ezüstfonál Tovább »

észrevettétek?
a fész egy sarka
elhülyülve
nyalogatja
sebeit Tovább »

„– Kedves édesapám, muszáj volt felmásznom arra a fára – válaszolt a gyermek Kőrösi Csoma Sándor –, olyan volt, mintha odafentről hívnának. Úgy éreztem, hirtelen hivatásom támadt. Az öreg nemigen értette, miről beszél a fia, mérgesen csak ennyit mondott: – Lehet, hogy – amint mondod – hivatásod támadt, de az bizonyos, hogy küldetésed nem, mivel sem én, sem más nem küldött. Hogy ezt máskor ne feledd, kicsit most ez a hajlékony mogyorófavessző veszi át a szót.” Tovább »

A kórus:
most egy hétig hívő leszek
most egy hétig hitetlen
most egy hónapig
most egy évig
hol hívő
hol hitetlen
most benned hiszek
most nem Tovább »

(2)

Hamarosan eljön az idő,
amikor csak tőmondatokat
merek leírni:
– Az asszony sír.
– A kés véres.
– A kutya vonyít –
annyira élesek lesznek
a napi hírek. Tovább »

hóban ázó ágak
fenyegető ujjak
ég felé intenek
pedig az most csendes
halk imákat rebeg
nem akar ártani
senkinek Tovább »

Sárga citromot ettem
Kétszáz éves zongorán
A citrom savanyú volt
A zongora néma Tovább »

szorong nyugtalan
mert még egyszer se halt meg
az a borzasztó

Budapest, 2021. XII. 9.