Abban a világban, ahol mindenki vakon ugyanazt hiszi, az esztétikai eszménykép a szar tagadása. „Ezt az esztétikai eszményképet giccsnek nevezzük.” Ez a nagyon radikális és nagyon igaz gondolat Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényéből származik. Én azt hiszem, a magyar társadalomnak nagy szüksége van erre a tagadásra. És arra a gyűlöletre, amely ebből a tagadásból származik. Tovább »

bocsánatot kérhetnék
hogy rímelnek verseim
van ritmusuk, nem botladoznak
nem lépnek lábatokra
tánc közben könnyen kifordulnak
mikor kéri a figura Tovább »

(láthatatlan)

szavak egy sötét
szobában – már láthatom
a vakságomat Tovább »

Ötvenes évek. Nyárvégi esték. Hosszú
járvány után akkor is. Összegyűltünk
a szomszéd ház előtt. Nem volt múlt.
Nem volt jövő sem. Csak örökös jelen.
Mint egy tangóharmonika. Finoman
erezett, hol szürkén, hol zölden csillogó
márványdoboz. Csontfehér billentyűk. Tovább »

„Álljunk meg egy percre, kettőre, ez a szép szám ennyitmegérdemel. Születése óta ennyiszer jelent meg lapunk hétvégi irodalmi-művészeti melléklete, a Múzsa. Jelentősége, érdemei, hiányosságai felmérésére nem a szerkesztő hivatott. Bármennyire is igyekezne tárgyilagosan értékelni, szubjektivitását nem tudná tagadni. Tény, hogy a másfél ezernyi megjelenés 6000 olyan újságoldalt jelentett a Népújságban, amelyeket kimondottan az irodalomnak, a művészeteknek, az alkotás és a művészeti élet legfontosabb, legigényesebb eseményeinek, megnyilatkozásainak szenteltünk. Hol sikeresen, kellő szinten és szigorral, hol kevésbé. Ez részben a város, a megye, az ország, a Kárpát-medence kulturális eseményeinek kínálatától függött, másrészt attól, mennyire sikerült mozgósítanunk a potenciális szerzőket arra, hogy mellékletünkben közöljenek. Voltak időszakok, amikor mifelénk is sok tükröznivalót kínált a szellemi pezsgés, számos rendezvénynek örülhetett a régió magyarsága. Ezekből mi is gazdagon profitáltunk. És abból is, hogy sok kiváló tollforgató, író, költő, képzőművész, fotós vált munkatársunkká…”

Forrás: https://www.e-nepujsag.ro/articles/1500

Tisztelettel köszöntjük a Múzsa mindenkori szerkesztőit! További jó lapot! (Káfé Főnix)

Megvettem egy homokórát,
De megállt,
Mert nem tudja fordítani
Önmagát. Tovább »

A Brassó megyei Rákos község ritka szépségű bazaltoszlopain és Smaragd nevű taván kívül a ma műemlékszámba menő Sükösd-Bethlen várkastéllyal vonzza a turistákat. A kastélyt 1624-ben építette Sükösd György mezei kapitány és udvari tanácsos, majd 1694-ben Bethlen Sámuel birtokába kerül, aki kibővíti a kastélyt és a bejáró fölé tornyot építtet. Tovább »

Lehunyt szemmel

Egy lábfej, egy árnyék
Egy vágy, egy ajándék
Szemhéj alatt világító
Tábortüzek
Hullámzó képek a falon
Egy érzés: hadd fájjon, hagyom Tovább »

Talán jobban tette volna, ha nem így dönt, mert Szigeti Csabát otthon elöntötte megint a sötét nyugtalanság. A nagy hajtásnak vége volt a hivatalban, és korán hazaért, ahol Ildi helyett Eszter, a bébiszitter fogadta, és arra kérdésre, hogy hova ment a felesége, nem tudott válaszolni. A féri kiült a verandára, ahonnan belátta az utat. Tovább »

Néha
folynak a szavak
csendesen, finoman.
Néha kitörnek a szavak,
ordítva, mint hatalmas mennydörgés.
Néha áradnak a szavak,
mint a forrázó láva,
Néha hátradőlnek a szavak,
pihennek, mint egy vendég

évnyitó és karácsony között
domborodik az osztálytérkép barnája
álmosodik a tanuló
de el nem alszik
még rugalmas Tovább »

csak egy alvajáró szó
talál rám
egy széttépett mondat
egy visszhang
harangot kongat
egy emlék Tovább »

Ostoba fény

Poroszkálnak fáradt
szemem előtt a betűk
Szétcsattannak futó,
fényes törpebolygók Tovább »

A LEVÉL ÉS A VÁLASZ

»Uram! Megtudtam, hogy ön elcsábította a feleségemet. Ennélfogva felhívom, hogy szombat délután három órakor legyen a Mendelsohn-kávéházban a továbbiak megbeszélése végett«
»Uram! Körlevelét megkaptam, és értesítem, hogy a Mendelsohn-kávéházban szombat délután három órakor tartandó értekezleten pontosan meg fogok jelenni.«

Színházi Élet, 1937/11 Tovább »

Különös, hogy még aznap este Kuna Imre felesége is ugyanerre kérte Attilát, amikor felhívta.
– Beszélj vele. Napok óta nem alszik.
– Tudod adni?
–Most nem. A beszédét írja a tanévzáróra.
– Beszédét?
– Igen. A fejébe vette, hogy ott mindent elmond. Beszéld le róla. Jó, bukjon meg az a gyerek, megérdemli. De ennyi. Nem szeretném, ha még hónapokig ezen feszülne. Alig eszik.
– Jó, akkor később felhívom. Estefelé.
De este Kuna Imre nem vette fel a telefont. És Attila többet nem próbálkozott. Tovább »

Testeddé lett megsebzett táj
De még élnek zöld vidékek
Három haza, akárhogy fáj
Végül mindegyik tiéd lett. Tovább »

„Sokak számára talán szentségtörésnek tűnhet a tudomány humoráról beszélni, hiszen a tudomány komoly dolog. Akik így vélekednek, azok valószínűleg nem ismerik a tudomány világát, és azt is elfeledik, hogy humort a nagyon komoly dolgokban is lehet találni, hiszen a humor legfontosabb forrásai a fonákságok és az ellentmondások, ilyenek pedig bőségesen akadnak a tudomány világában is.”

Forrás: ujhet.com

MI, KÉREM, BOLONDOK VAGYUNK!

A színiiskolába beiratkozik a józan, normális 11—15 éves gyerek. Ott egy komoly úr, vagy hölgy, azt mondja neki: te uralkodó vagy, akinek az életére törnek. Kiálts az összeesküvőkre: boruljatok térdre előttem!…Még nem jó!…Fenségesebben…,de egy kicsit halálfélelemmel is!…Na most!…Koldus vagy, félig megfagyva az utcasarkon…Stb.
És ez így megy négy évig.
Négy év után a gyermek kap egy bizonyítványt. Kész színész. Szerződtethetik a színházak.
Rendben van. Bolond lett!…
… Hát persze … sajnos! …. vannak köztük szimulánsok is!

Békeffy István

Színházi Élet, 1937/2

van egy végtelen magyarország
az az én otthonom
ott vagyunk másnaposak
adyval minden kettétört hajnalon
ott lovagolunk ki reggel
szerteszét cserhalmi györggyel Tovább »