drapp redőnyt szemlél
drapp bőrrel veti össze
ünnepel az éj

Budapest, 2021. VIII. 18.

Tovább »

Klipp

Felkiáltójelek közt a nap
A csicseriborsó, a nirvána.
Kövek alatt henyél az ősz
Szememben huzatos légpárna.
Csillog az árnyék,
tompán lehuppan a hab
Halott madárrá válnék
tilip-talap
fejemen szalmakalap. Tovább »

Teltek a hónapok, lassan tavaszodott. Szigeti kezdte visszanyerni egy időre gyengülő biztonságérzetét – egész egyszerűen azért, mert beborította a munka. A Városházán látogatót vártak, a legmagasabb helyről – és nem lehetett hibázni.
Meg volt más is. Az jegyző fia… Tovább »

Hosszú számoszlopokat
adott össze világéletében,
szerette az ajkak közt hangtalan morzsolt
számok agy-tornáját –
nem bízott a kompjúterben:
aláírni, neve bélyegzőjét nyomni
valami plasztiktekervények böffenetére?
Soha nem tette. Tovább »

Mindenki tudja, mit mond Isten.
De hát így nagyon nehéz hinnem.
Mindenki menjen a szobából!
Csak ő kaparja a kilincsem.

Forrás: szerző FB-oldala

Jártam a magas iskolát,
Tanultam filozófiát,
Sejtem, mi légyen a poézis, —
De dalra, bölcseségre mégis
Csak te kapattál mesterem:
Ütött-kopott kis szürke bölcsem,
Verebem. Tovább »

MI VAN?

Komlós Vili, mint vidéki színész, elkerült Szegedre. Nagyon jól érezte magát odalent, csak az bántotta, hogy sehogy se megy a szögedi tájszólás. Elhatározta, hogy megjátssza magát bennszülöttnek.
Egy novemberi szürke napon ballag az utcán, egyszerre megszólal mellette egy atyafi:
— Köd van!
Komlós ránéz és kijavítja:
— Nem ködd van, hanem szörda!

Színházi Élet, 1937/10

eszterlánc

ödön felébredt
hogy ő ma a féreg
csak tőle ne kérdezd
én akkor is nézlek Tovább »

Később, egy félóra múlva az asszony már hazafelé vezetett. A házukhoz közeledve látta, hogy világosak az ablakok. Amint leállította a motort, kicsit még ült a kocsiban, átgondolta, mit is fog mondani. Igyekezett valamennyit megtartani az igazságból, így könnyebb volt, és nem is kínozta annyira a bűntudat. Látta, ahogy a férje jön ki, nyitja a kaput. Kiszállt, és nyitva hagyta a kocsi ajtaját. Tovább »

golyó

Azt játszom: betegnek tettetem magam
ma nem megyek iskolába
nem kelek föl az ágyból
fejemre húzom takaróm Tovább »

Földtörténet titkos dudora, kis piramis, kék ég,
Három kotlós víz szenteli, illata gyógyír, oly rég.
Szürke agyagból, humafelhőket fest az ég, s a vég,
Búvópatak mélyén csobog az értelem, s bölcsesség. Tovább »

nyári szürkület
kékes árnyalatában
látni a tengert

Budapest, 2021. VIII. 16.

A kékszakállú herceg vára egy komor, szűk opera. Ez nem értékítélet, inkább mondhatnám hangulatítélet. Ahogy a barátaim mondják: feltétlenül nézd meg a Ragyogást vagy A bukást, de nehogy depressziósan! Hát A kékszakállú…-t sem úgy, hanem nagyon fent, legalábbis egy laikusnak: legyen honnan lezuhanni. Tovább »

Úgy sorakoznak egymás vállába,
karjába kapaszkodva,
mint fázós madarak,
mára már azonosíthatatlan foltok,
rozsdás nyomok stigmázzák arcukat,
mintha sárba esett volna a kép,
egyforma-barna a hajuk
s a félbemaradt mozdulatok árnya a falon.- Tovább »

Szigetinét viszont elkerülte az álom. Ébren volt szombat éjjel, és összeugrott szívvel-gyomorral, ragyogó, karikás szemekkel nézett a sötétbe hajnalig, és ébren volt vasárnap délután is. Nemcsak azért, mert általában nem aludt délután, és ha éppen mégis, hamar ott kötött volna ki mellette vagy Andika, vagy Gáborka, vagy mindkettő. Vendégük volt, aki elég nehezen állt fel a fotelből: az anyósa. Tovább »

1944 júliusának végén a nácik ellen addig alapvetően partizánharcot folytató lengyel Honi Hadsereg (Armia Krajowa) és a londoni emigráns kormány vezetői elérkezettnek látták a pillanatot a nyílt fegyveres összecsapásra, és pedig Varsóban, amelynek már a küszöbéig nyomultak a Vörös Hadsereg egységei. Lengyel részről ez egyfajta „megelőző” akciónak indult, a szovjet hadvezetés azonban nem sietett a terveit keresztező erők segítségére. Az elbukó, ám két hónapon át élet-halál harcukat vívó felkelők ugyanakkor segítséget kaptak – magyaroktól… A felkelés 70. évfordulóra emlékezve 2014. június 29-én felavatták Varsóban a küzdelem magyar támogatóinak emléktábláját. Tovább »

tisztán láttam a gőgöt
azt hitte övé vagyok
nem értette: csak ajándék
nem a vagyona vagyok Tovább »

Van egy kis falu Afrikában –
– meséli az emlékezet,
mint valamikor nagyapám
s más háborút járt öregek –,
ahol az embert munka és betegség
fiatalon érleli meg a halálra, Tovább »

Hadnagy Józsefnek

Arany-szomjú italos
szájából eredő hóbort:

„Ha ámor-illatú jó bort
innál, ne törékeny üvegek
karcsú nyaka illessen meg, Tovább »