Albert-Lőrincz Márton: Az arc
Bartis Gyurihoz
Tépik az arcát az unokák,
föl-le, jobbra-balra,
hátha kisimulna rajta a toka,
a kisebb-nagyobb hurka,
a ránc, Tovább »
Bartis Gyurihoz
Tépik az arcát az unokák,
föl-le, jobbra-balra,
hátha kisimulna rajta a toka,
a kisebb-nagyobb hurka,
a ránc, Tovább »
hány szomszédhalál
torlódott azóta fel
ittuk a kávét
Budapest, 2021. VIII. 1. Tovább »
Leggyakrabban taxin érkezett, idegesen, fel- és alá járkált lakásomban, pálinkát ivott, elmesélte zagyva és unalmas rémregényét, megfogta kabátom gombját, kancsított, kölcsönkérte becsületszavamat, majd visszaadta. Szavakat koldult, tekinteteket, érzelmeket.
Semmivel nem érte be. Néha felhívott éjjel, s telefonon koldult részvétet, együttérzést, vagy lelkesedést. Most, hogy a koldusrendelet megjelent, pausáléban üzenem neki:
— Tehetséges vagy. Fiatal vagy. Szép, elegáns. Lesz pénzed is. Fogjad, utállak.
Márai Sándor
Színházi Élet, 1936/47 Tovább »
Kertedben nő-e még rózsaszín viola,
illatozó jázmin, tarka gladiola,
huszáros törökkonty s nemes tearózsa? Tovább »
Az orosz lapok (Különösen az Argumenti i fakti valamint a KomszmOlszkaja Pravda) szeretik ’grafikusan’ is összefoglalni egyes személyiségek (főként egykori és mai politikusok) legjellemzőbb vonásait; így is segítve a mai, ifjabb nemzedékeket ezen személyiségek könnyebb felismerésében… Ezt nevezik oroszul infografikának… Tovább »
Írnék egy hideg verset, repedő jégtömböt
ezen a trópusi, lázas reggelen,
de nincs frakkom, cilinderem,
csak néhány álcázott, vulgáris világ
leplezi bennem a mélázó arcokat. Tovább »
Nevem Kocsis Ferenc. Ma töltöttem be 70. életévemet, és ugyancsak ma fejezem be azt a naplót, melynek írásába 2009. január 1-én nekifogtam.
De hadd kezdjem ab origine, az elejéről! Értelmiségi családból származom. Apám röntgenológus, anyám altatóorvos volt egy jó nevű klinikán. Öt gyermekük közül én voltam a legfiatalabb. És, jaj, a legtehetségtelenebb is egyúttal! Tovább »
Immár a derekán járunk ennek a furcsa, nézők nélküli, 2021-ben is a 2020-as évszámot viselő nyári olimpiának, amely azonban nem csupán a vírusjárvány miatt írja be magát a sporttörténelembe, hanem többek között azért is – erről pedig nem sokat beszélünk –, hogy megváltozott a játékok jelmondata. Tovább »
Malommá futnak össze a hegyi bércek,
Őrlik a felhőket, de a fenyves délceg,
Eltakart erő, vizek fölé dermedő,
Gigászok párás tüdejében erjedő, Tovább »
Oktondi fejemmel azt hittem, a Fábri-film valamiféle szinopszisa lesz, amire meginvitálnak kedves barátaim a PIM-ből. Holott az Édes Anna-animáció önálló, megrendítő alkotás, Jankovics Marcell szálkás-légies szimbólumaira emlékeztető képvilággal, a Trianon-traumát és a szociális problémát egyaránt roppant érzékenyen megjelenítő opus. A 13 perces installáció nemcsak azért érintett meg, mert Erdélyben születtem, valamiféle Trianon-felhő alatt, mely, bármennyire is küzdök ellene, mégis megformál és megformáz, hanem azért is, mert egy nagy mű teljes környezetét felvillantja és a szívbe katéterezi. Tovább »
Hosszú, sovány öreg asszony volt Teréz, hallani véltem csontja zörgését, mikor belépett az ajtón, félénken, alázatosan. Nagy csontos ujjai reszkettek, pedig csak egy könyvecskét tartott a kezében: a cselédkönyvet. Az arca, a szeme, beszédes volt, de nem beszéltek egyébről: teméntelen sok nyomorkodásról, éhezésről. Félesztendeje nem szolgált Teréz. Nem akadt ebben a rengeteg nagy városban egyetlen egy „nagysága”, aki felfogadja. A ruhája avatag, vékony volt: az nem ajánlotta. A kora sem ajánlotta. Az ereje – – mi erő lehet egy öreg, beteges asszonyban? Tovább »
Robusztus város odaát,
nem hajózom át,
felhőkarcolók közt
menten
kilehelném lelkem. Tovább »
mind kevesebb a részvét – fogy
hiába állunk sorba érte
majdhogynem mindent megírtam
majdnemhogy, amit akartam
mindent
2021-07-28
Sínek vezetnek az ócskapiachoz,
ha megveszed a perui szalmakalapot
hazaviheted eldorádó kincsét,
ha megveszed a zöld trapéznadrágot
este twistelhetsz a fások klubjában,
ha megveszed a csipkés szemfedőt
reggel fohászkodhatsz a ferenceseknél.
Örök
égő tűz a lelkemben
a szerelem ragyogása
A texasi lelkész a pokol borzalmait próbálja lefesteni az ájtatos hívőknek:
— Láttatok már olvadt vasércet, amint forr, sistereg és izzik?
— Igen! — felelték rá a hívők.
— Nos hát, ez a fagylalt a pokolban.
Színházi Élet, 1936/45 Tovább »
Itt nincs híd
Észre sem vettük
Mindig átmentünk
Olyan ez a híd
Mint isten összekulcsolódott
Két keze
Forrás: szerző FB-oldala
Sanyinak, az orvosnak legújabban egy új mánia jelent meg az életében. Ahogy hazaérkezett, mindig trombitázott. Nagyon hamisan először, majd egyre jobban… Elege volt abból, hogy mindig a betegekkel foglalkozzon. Egy kis szórakozásra vágyott. Sarolta csak nevette az egészet.
– Miért nem zenésznek mentél? – kérdezte egyszer cinikusan.
– A gyógyításhoz azért jobban értek.
– De ehhez nem is nagyon.
– Majd kialakul. Tovább »