B. Tomos Hajnal: Gyorstalpaló egy kacsasült körül

Itt van ez a vadiúj, plafonig felszerelt konyha. Aszongya hogy: három falhossznyi márványutánzatú munkapult, alul-felül mindenféle fiók, polc meg szekrény, beépített sütő, inox kagyló és vízmelegítős csapok, hűtőszekrény, villanykályha és páraelszívó. Ehhez jön a kor csúcstechnológiáját reklámozó mindenféle kütyü: Tovább »

Demény Péter: Szívsanzonok – Mi lesz

eső lóg most az égből
és körbevesz a köd
elég már az elégből
a föld magába köt Tovább »

Bodor Ádám: Kikötő, este

Menyhárt doktor, ami nevét illeti, lehet orvos, lehet jogászdoktor, mindenesetre egy hajón teljesít szolgálatot. Azzal, hogy nevét elárultuk, kissé elébe vágtunk az eseményeknek, neve ugyanis a történet vége felé amúgy is kiderül. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (449)

(41) A Tunéziai napló c. sorozatból * Forrás: szerző Facebook oldala

Faluvégi Anna: emlék

te ott voltál
amikor
kiömlött belőlem
a fájdalom Tovább »

Cselényi Béla: mint egy gyújtózsinór

fáradt géneket
örökölt a tanárom
lángesze vágott Tovább »

Bodor Ádám: Testvérek

A testvérek kora délelőtt elindultak otthonról. Azóta a várost járták, az utcákat és a tereket. Nem jutott eszükbe leülni valahol, vagy hogy valahova, valami helyre elmenjenek. Az utcasarkokon is mindegy volt, hogy merre mennek tovább. Csak arra volt gondjuk, hogy ahol már egyszer jártak, azt a helyet elkerüljék, mert az csak ezt a hiábavaló kóborgást juttatta volna eszükbe. Tovább »

André Zsuzsa: Ephesos

Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.com/

Sarány István: Hányódó nemzedék

Hol a nővéremék korosztályára mondták, hogy áldozati nemzedék, hol a miénkre. S utánunk még sok más nemzedékre. Mindig került valami rendkívüli dolog, ami áldozativá – vagy ha azzá nem is, de legalább kísérletivé – tett egy nemzedéket. Tovább »

Apa şi puntea / A folyó és a híd (24)

Sántha Attila
(1968)

Román szépanyámról

Egyszer az ősöket is elosztjuk,
te vigyázod ezt, én azt, magától kialakul.
Bajka Dávid ükapám sírját
a másikági unoka, Máthé Erzsike néni
gondozta, amíg élt. Tovább »

Eugenia S. Lee: Pizzára gyúrva

Tegnap pizzát készítettem, de nem ám olyan gizda olaszt, ami hajszálvékony, ropogós, ráraknak két szelet paradicsomot, aztán adnak neki egy szép nevet, nem. Olyan igazi magyarosat, mint apámék éttermében a milánói makaróni volt, ami úgy kezdődött, hogy volt a tányéron egy bő másfél centi vastag, testes rántott hús, szétfőzött tészta, bőven megöntözve sűrített paradicsommal, közte méretes darabnyi főtt, füstölt csülökkockák, és nem kevés mennyiségű zsír, különben mit tunkoltál volna ki a kenyérrel a végén? Tovább »

Pomogáts Béla 85

Az emlékülés meghívója; köszöntjük a jeles irodalomtörténészt!

Demény Péter: A magyar nyelv nehézségeiről

A magyar nyelv azért nehéz,
mert a legjobbak sem tudják,
itt van például mindjárt Petőfi Sándor,
„az óriás felett átmente a vizet”,
ezt bírja leírni, Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

Krúdy Gyula: Hogyan éljen az ember kilencven esztendeig? (4)

Az esti harangszó előtt feltétlenül jusson eszünkbe, hogy más dolgunk is van, mint folyton vizitben lenni. A látogató akkor kedves, ha lámpagyújtás előtt távozik.
Kocsmába lehetőleg ne járjunk este. De ha megyünk, akkor is inkább törzsasztalhoz, mint idegenhez. Tovább »

Székhy Juhos János: Mint tengerbe hulló csillagrendszerek…*

Mint tengerbe hulló csillagrendszerek
visszafénylenek az elmúlt évszakok
a tavasz a nyár a szelíd őszi napok
a tél űzött kutya közöttünk ténfereg Tovább »

Gyalogúton Zanglába (45)

69. nap – november 8.

Pengő Zoltán ma, pénteken a szokásosnál korábban jelentkezett úti beszámolójával. „Ma nehéz napom van, kifejezetten fáradtnak érzem magam, nem is annyira fizikailag, hiszen 14 óráig már 26 kilométernél többet tettem meg, ami nem rossz teljesítmény, hanem pszichésen. Az Ilica nevű városka felé tartok, ahonnan már csak egy ugrás Erzurum, tulajdonképpen ez tartja bennem a lelket. Ha nem lett volna ilyen gyönyörű, verőfényes nap, még nehezebb lett volna minden, nem csodálom, hogy a napos, meleg országok lakói általában boldogabbak, mint az északiak. Tovább »

Nászta Katalin: „halottakért sírást ne tégy”

(Ez.24:17)

jaj, nem akarlak megbántani
nekem élnek a halottaim
nagyszülőim, apám, nagynéném
emlékük velem itt van mind
nemcsak ma, nemcsak holnap
velem voltak a tegnap is Tovább »

Hm/ 28

Ébredezés * Kép és szöveg: Hajdú Mónika

Cselényi Béla: az eredendő hitetlenség / II.

forgács terheli lassan az asztalt
istennel telik meg a szoba s a gyermek
most már nincs visszaút a szent
istentelenségbe végtelen életbe
jön a nyomasztó beígért öröklét

Budapest, 2019. X. 31.

Fülöp Kálmán: Édes feszültség

Fogynak
a percek –
nyomott
hangulatom
társaságában Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

Krúdy Gyula: Hogyan éljen az ember kilencven esztendeig? (3)

Aludni addig lehet ebéd után, amíg az ember a saját horkolásától felébred. Sláfrokkban és házisapkában még egy darabig nyújtózkodhat az idősebb úriember.
De uzsonna-időre feltétlenül talpon kell lenni, akármilyen mélyen belebonyolódtunk volna az álomba. Tovább »

Székedi Ferenc: Almák téli álma

Egyik este nem volt időm elrakni a leszedett almát. Másnapra.viszont…

Demeter József: Kivétel

„Leírtam egy vaknak a napot.”
Fernando Rendón

Nagyapám azt mondta,
Legrosszabb emberi tulajdonság
Az irigység. És én azóta
Mindig felismerem őket… Tovább »

Markó Csilla: Ősz-anya

Levél hull a fáról,
érinti a földet.
Mint egy gondviselő kéz
anyai szeretet. Tovább »

Csák Gyöngyi: Isten

Fáradt szemeivel alig látta
a nagy vezérlőállomás gombjait,
így nyomhatta félre azokat
zavarhatta meg az emberi elmét
és teremtett káoszt a rend helyén.

 
Verified by MonsterInsights