Cs. Elemérné Sárika gyászolja a leányát… már vagy három éve. Ó, nem mintha meghalt volna, csak elvált az urától, miután – a sors fintoraként –világra hozott három fiúgyermeket. Azóta a férj, vagyis Cs. Elemérné veje már árkon-bokron túlvan, a két nőnek fogalma sincs, merre keressék a tartásdíj behajtása végett. Tovább »

Doina Pologea
(sz. 1958)

în felul sepiei din adâncul de mare

vieţile noastre, dacă le priveşti dinspre capătul lor
printr-un ochean întors
par şiruri de erori prăvălite
într-o carte Tovább »

A gyűlöletről

1.

honnan ered a gyűlölet
rengeteget gondolkodom ezen
de csak nem jövök rá
lehet ezt vagy azt nem szeretni
valakivel nem érteni egyet Tovább »

68. nap – november 7.

43 362 lépéssel ma több mint 35 kilométert sikerült magam mögött tudnom. Askale városában vagyok, a helyi Grand Hotelben szálltam meg. A neve határozottan fellengzős, mivel egy teljesen átlagos konfortszintű létesítményről van szó, egy szoba ára itt is 8 euró. Szerencsém van a török szállodai árakkal, ugyanis kizárt, hogy sátorban aludjak, éjszakánként – 5 fok körüli a hőmérséklet. Miközben a leállósávban bandukoltam, adott pillanatban arra gondoltam, bemegyek az utamba kerülő első boltba, és veszek egy üveg vizet, mert érzem, hogy kezdek kiszáradni. Tovább »

Tudom, hogy milyen jeles nap a mai, sokunknak „az” jut eszébe november hetedikéről. A közvetlen aktualitásban itt van Erdogan török elnök mai budapesti látogatása, ami várhatóan élénk visszhangot vált ki, a magyar fővárosban különben megtartották az első karácsonyi közgyűlést, sőt a főpolgármester kormányülés meghívottja is volt, ezekről is érdekes lenne beszélni. Tovább »

Gyertya vagyok, ha
nem leszek, tán világít
értem itt más.

Még nem veszi észre az ember,
tehát még nem tudja,
hogy erdélyinek lenni nem
nemzeti kérdés,
de hovatartozás. Tovább »

Égi ajándék

Mint egy hópehely,
Egy madártól madártoll.
Égi ajándék. Tovább »

nincs még sehol az isten
az apa ceruzát hegyez
ahogy a forgács lassan terheli az asztalt
úgy ömlik isten lénye
a lakásba Tovább »

Krúdy Gyula: Hogyan éljen az ember kilencven esztendeig? (2)

Tizenkét órakor fel kell pillantani a toronyra, amelyben a harang megszólalt. Aztán otthon kicsit lepihenni a kanapéra.
Félóra múlva szabad zsörtölődni az ebéd miatt. Legjobb, ha nem tudjuk előre, mi lesz ebédre, mert így kellemesebb a várakozás. Tovább »

1962-ben H. G. Hasler alezredes, aki a második világháború idején merész kenutámadást hajtott végre német hajók ellen a bordeaux-i kikötőben, negyven önkéntes élén két nyári hónapon át figyelte a tavat csónakokból és a partról. Víz alatti hangfigyelésre és -rögzítésre is sor került. Két ízben láttak is valamit, bár csak rövid időre: két kiemelkedő púpocskát a vízből.
Még ugyanazon a nyáron Cambridge-ből érkezett egy újabb egyetemi csapat, ötszáz órán át figyelve felszínt, lokátoros megfigyelésekkel kombinálva. Három ízben rögzítettek víz alatti tevékenységet, egyet megfigyeléssel ki is egészítettek. Tovább »

id. Málnássy László halálakor
(öreg gombász barátom emlékére)

Meghalt egy szép tavaszi nap.
Éppen bomlott sok-sok virág,
harsogott a zöld az ágon.
Csak egy madár csivitelt fázón. Tovább »

Három nappal később telefonáltak a rendőrség külügyi osztályáról : bemehetünk kameráinkért. A színhely ezúttal más. A hatóság.
A külügyi osztály a régi kínai város egyik előkelő villájában működik. Szürke fal, piros kapu, udvar, kör alakú belső átjáró, kis sétány, ívelt tetejű, ívelt cseréppel borított, faragott fatornácos mandarinház.
Egy rendőrtiszt a fényképezőgépekre mutat. A forradalmi tömegek kívánságára filmjeinket elkobozták. Hibát követtünk el. Most visszaadják a gépeket. Remélik, megszívleltük az eset tanulságait. Tovább »

Eugeniu Nistor
(sz. 1957)

Sub nesfârşitele înserări

Poate, cândva, sub nesfârşitele înserări,
săpând cu sârg prin existenţă,
arheologii viitorului
vor descoperi, din întâmplare,
şi gândul meu pentru tine,
aflat pe o banală foaie de hârtie,
îngălbenită de cernerea vremii, Tovább »

67. nap – november 6.

Pengő Zoltán jelenti: sikeresen halad tovább Tibetbe tartó gyalogútján.
„Tegnap, november 5-én 36 kilométert tettem meg, ráadásul még el sem fáradtam, úgy istenigazából. Azt hiszem, néhanapján menne a 40 km is, de nem akarom túlfeszíteni a húrt, meg aztán egy több ezer kilométeres távnál az a pár kilométeres plusz igazán nem oszt, nem szoroz. Tovább »

Egy korábbi interjúban tett vallomása alapján tudjuk, hogy Bodor Ádám írónk szívesen találkozik értő, érdeklődő csíkszeredai olvasóival. Ilyen közvetlen, meghitt együttlétre került sor a Kájoni könyvtár előadástermében 2017. március 29-én. Beszélgetőtárs (moderátor) volt: Murányi Sándor Olivér. Tovább »

Pár nap híján pontosan ötvenöt éve hunyt el egy kolozsvári professzor, kiről szinte mit sem tudunk, holott méltóbb emlékezetre érdemes, mint kapott volt ezidáig. Felvinczi Takács Zoltán az, ki anno a kolozsvári magyar egyetemen 1940–1946 között újraindította és hosszantartóan népszerűvé tette a szemléltető művészettörténeti oktatást, továbbá a keleti művészet iránti érdeklődésnek is méltó képviselőjévé lett, de Erdélyhez kötődő kapcsolataiból, itteni eredményeiből nem sok szivárgott ki a közgondolkodásba, sőt, még a magyar műtörténeti emlékezetbe sem. Tovább »

– Álljon már meg egy pillanatra, ha nem siet! Látja, milyen hülyeséget beszélek, maga nem siethet, járni is alig tud. Hogy volt képes ilyen gyorsan így megvénülni? Csupa ránc az egész arca, a képe olyan, mint az aszalt szilva! Amikor utoljára találkoztunk, nem ilyen volt! Cigarettázott abban a füstös bárban és a barátaival vitatkozott. Kértem magától egy cigarettát, de maga nem adott. Aztán megbánta, hogy nem adott és mégis adott. Így vagyok én is a virágokkal. Éjfél felé elindulok a főtéren, hogy szedjek a gruppokról rózsát eladásra, szedek is egy marékkal, aztán megbánom, hogy letéptem őket, s az egészet eldobom. Másnap azt is megbánom, hogy eldobtam. Csak az a baj, hogy a vénséggel nem így állunk! A vénséget nem lehet eldobni, se megbánni nem lehet, esetleg csak viselni lehet, maga hogy viseli a vénséget? Gondolom, nehezen… Tovább »

a vejem egy dalia szép szőke férfi volt
ezelőtt tíz évvel mikor a középiskoláját folytatta
járt hozzánk a kislányomhoz nagyon sokszor úgy mint
pajtások az idő telt az évek repültek elvégezte az
egyetemet becsengetett az ajtón megkérte a leányom ke-
zét teli reménységgel oda is ígértük neki de
úgy történt ahogy reménykedtünk a remények össze-
folytak mert jött a kegyetlen alkohol amely összetörte az
életüket amelyből két fiúsarjadék nőtt ki akik
érzik az alkohol hatását akik fölnőnek
és nem engedik az apjuknak hogy igyék s hátha akkor
a földben nyugalmam lesz

Forrás: Költők az árnyékos oldalról

Sütő Dani, mi már csak így hívtuk, nem is tudom, miért. A kolozsvári diákbentlakásban dõlt el egyszer részegen, keresztül az ágyamon, az alvó testemen, már akkor ivott. Viszont annyit mesélt a marosvásáhelyi Kócziány László-szemináriumokról, például József Attila-elemzésekről, hogy annál többet nekem a kolozsvári egyetem sem adott. Tovább »