letűnt idők eleganciája

lapos szárú
kartongyufa
ott lapul a
zsebben Tovább »

Csak egy napot,
hogy megismerjelek
– hangod bár simogat,
veszélyes fegyver. Tovább »

„Murádin László élete és szakmai pályája talán leginkább abban kivételes – olvassuk a magvas értékelést –, hogy a 20. század történelmi terelőfalai és akadályai ellenére szívósan haladt és megmaradt, megmaradhatott a maga által választott úton. Az pedig a sors és a történelem elégtétele, hogy a nagy munkái úgy valósultak meg az elmúlt negyedszázadban, ahogy korábban elképzelni sem lehetett volna, ahogy maga sem álmodta, kisebb írásainak java része pedig szintén gyűjteményes kötetekbe kerülhetett. Úgy érhette meg a betakarítást, hogy közben folyamatosan dolgozik, velünk lehet, gyarapíthatja munkája eredményeit.” (Erdélyi magyar nyelvészek 1. Szerkesztette Kádár Edit. Europrint Kiadó Nagyvárad, 2016.) Tovább »

Sárközi Lászlót 2005. július 7-én hazafelé menet leütötték, lebénult: a csodával határos módon életben maradt. Az állami gondozásban felnőtt roma költő, akinek mestere Faludy György volt, hosszú lábadozás után újra tanult járni, beszélni. Több verseskötete is megjelent, legutóbb tavaly [2015] nyáron a „Pokolkapu” című, amelynek kapcsán elmondta, hogy a mű azért egyedülálló, mert ebben a szonett-formában nem írt még senki sem verset. Tovább »

Olyan volt ez a nyár,
mint mikor valaki
kitárja az ablakát
és világgá kiáltja:
„senki nem juthat sehova” ! Tovább »

Vörös kérdőjelek nyomában

Megszusszanunk, közben hallgatjuk a prof szakszerű magyarázatát.
Valahogyan úgy keletkezhetett ez az oázis, hogy a felszínről beszivárgó víz a talajban átvándorol a lazaságokon, s itt, a mélyben egy szikla csücskéről csepeg, amíg meggyűl a tömött, agyagos fenéken. Csak annyi gyűl össze, hogy a prof megmerítheti farzsebében hordott műanyagpoharát, s osztogatja. Megszívjuk magunkat. Tovább »

A betegség / Boala

Doktorom, érzem mily halódó
Itt, a lényem környéke,
Fáj minden belső részem,
Nappal kínlódok a fénnyel,
A Holddal s csillagokkal éjjel. Tovább »

egy barlangban szivacsos mészkő
oldódik szénsavas vízben
ez a fájdalomcsillapítás analógiája Tovább »

A fiatal lány a klastrom cellájából nem láthatta a tornyot, amit Hunyadi János, a törökverő építtetett csaknem nyolcvan évvel korábban. Ez a torony még sokáig állni fog még azután is, hogy az oszmán porba gázolja a sereget, a királyt, az országot. Kis idő múlva a kertben látni, kezében egy imakönyvnél nem nagyobb, de vastagabb könyvecske. Belepillant olykor, csak hogy megállapítsa, a bátyjától kapott ajándék kétszeresen is Judit könyve, őt ugyanis úgy hívják, Nyújtódi Judit, s a kézzel írott munka is a Judit könyve a Bibliából. Tovább »

Csontváry: Az Olajfák hegye Jeruzsálemben,
1905, olaj, vászon, 118×115 cm, Pécs

Galambok isznak a tükör hideg
öbléből, mintha úgy érhetne véget
minden, mi épült közben, hogy a képet
eltüntetik, s ha nem ismétli meg Tovább »

A tó partján ültek egy padon. Egyszer csak hang érkezett az aszfaltozott sétány irányából.
– Hupp! – mondta Malacka – Egy makk.
”Leesett – gondolta Vadmalac. – Gravitáció. Lefele húzta a súlya, ez a ‘leesett’.”
Majd így folytatta: “Minden leesik valahonnan… Mi, vadmalacok vajon honnan?” Tovább »

Nincs pardon

Kapusnál ver az eső a nyitott teherautóban, valaki aggódik, mert ilyenkor megnő a barlangban a vízállás.
Réven besötétedünk, háromnegyed kilenckor aztán megérkezünk a sonkolyosi kastélyhoz. Mihály bácsi fogadja a társaságot, most is, mint mindig, évek óta. Ő a kastély gondnoka. Az utolsó ember, aki látja a barlangászokat -leszállás előtt, s az első, aki -köszönti őket a kijáratnál. Tovább »

Az ember, ha megbántják, elveszíti a humorérzékét.
Az okos ember nevet azon, ha megbántják.
Aki nyugodtan gyakorolhatja, jobb humorérzéke van.
Háborús helyzetben a viccek tartják életben a katonákat. Tovább »

A tengerpart mindent megért, napfelkelténél a parton ültetek, megzabáltátok a reggelit, és hagytátok, hogy lenyűgözzön a látvány, utána, uccu neki, dobd el magad, vizes legyen a hajad jelszóval, bele a jócskán sós tengerbe. Ez minden nap megismétlődött. Tovább »

Anyám néz,
fél arcát fátyol fedi,
szelid mosolyán látszik,
hogy még mindent elhisz. Tovább »

hideg őszi eső
arcomon csorog
lépteim ólmosak
nehezen járok Tovább »

Csontváry: Ablaknál ülő nő,
1894 körül, olaj, vászon, 73×95 cm,
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Már elfordult a tájtól, és csak hátra
figyel, talán az el nem múló múltra,
míg a sötétítőn át mintha hullna
még tarkójára valamennyi sárga, Tovább »

A látomások
néha elriasztanak –

vélem, csak álom
átszűrt fényeken, Tovább »

Egy szép késő téli este Rozsé éppen munkából érte haza, mikor látta, hogy valaki várja őt az lakásajtó előtt. Az Ördög volt.
Tekintve, hogy Rozsé ateista volt, ezt meglehetős csodálkozással vette tudomásul, mert valahogy mindig úgy sejtette, hogy Isten nem-léte kizárja az Ördögöt is a létezési körből. Egyelőre azonban félretette ezt a teologikus gondolatmenetet, mivel nem szeretett senkit megvárakoztatni (általában is mindig a megbeszélt időpont előtt ott volt mindenhol), és az Ördög láthatóan az ő ajtaja előtt állt. Rá várt. Tovább »

Olvasom Kereszthy András frissen megjelent, a Káfén is hirdetett riportkönyvét a XXI. századból eddig eltelt évek legnagyobb és legmediatizáltabb barlangi mentéséről. Sűrű szövésű, tömör szöveg és benne a lényeg: a történtek hiteles mozaikjának értő összerakása. Arra gondoltam, mennyire másként írta volna meg ezt a történetet egy írói vénájú szemtanú, aki maga is részt vett a thai barlang fogságában rekedt kis csapat szenvedéseiben. Eszembe jutott az 1967-es esztendő, amikor kolozsvári jó barátom, az Igazság c. napilapnál dolgozó Orbán Ferenc azzal lepett meg, hogy írt egy riportkönyvet a kolozsvári barlangászokról, elolvasnám-e? A nem túl hosszú, kisregény terjedelmű szöveg vérbeli riportnak bizonyult. Tovább »

1987. június 19. (II)

Great Moments in Photo Journalism (A hírlapi fényképezés nagy pillanatai) – ez a könyv kellemetlenül hivalgó címe. Az Egyesült Államokban jelent meg és fényképeket közöl az utóbbi évtizedek leghíresebb csatáiról, gyilkosságairól, forradalmairól. Most láttam először a magyar forradalomról készült nyugati fényképeket. Reszkettem a haragtól és szégyentől. Tovább »