Nászta Katalin: „Lakónia”

Annyi kacattal töltjük meg a fejünk életünk során, hogy a vége felé természetes, hogy mindent elfelejtünk, mert a szelektálást nem tanultuk meg idejében, és a kacatok tulajdonsága a rothadás, ami a környezetükben levő dolgokat is kikezdi, így nem sok marad, ami megtartásra való. Tovább »

Steigerwald Tibor: Bogyók ideje

Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.com/

Sir Winston Churchill nagyot mondásaiból

„A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”

„Csak azt a statisztikát hiszem el, amit én magam hamisítottam.”

„A történetírás füstös, imbolygó mécsesével lassan botorkál előre a múlt ösvényein, igyekezvén rekonstruálni annak eseményeit, felfogni visszhangjukat, és sápadt fényénél feléleszteni az egykori szenvedélyek hevét.” Tovább »

A demokrácia valós eredete*

Az iskolában nekünk úgy tanították, hogy a demokrácia bölcsője Görögország. Egyesek ezt kétségbe vonják és arra esküsznek, hogy az alábbi történetben rejlik a demokrácia alapja. Függetlenül attól, hogy mi a történelmi igazság, az alábbi történetből sok, ma is alkalmazható, tanulságot vonhatunk le. Tovább »

Hadnagy József: Nem baj

Hosszú volt, mégis elszaladt a nyár.
Nem baj, tán ilyen hosszú lesz az ősz,
s mind aki nyaralt, lassan visszajő:
testvér, rokon, fiú, leány, barát. Tovább »

Markó Béla: Komédia

Csontváry: Kis Taormina, 1904,
olaj, vászon, 71×99 cm, Pécs

Az idő, mint egy láthatatlan tenger,
teszi-veszi az alkatrészeket,
és sorba rakja, amit szétszedett,
hogy amikor majd színes kockát rendel Tovább »

Cselényi Béla: a felnőttség megsejtése

mint celofán a cigaretta dobozán
csúszik az idő észrevétlen
a twist korszaktól a shake korszakig Tovább »

B. Tomos Hajnal: Fakuló rímek

Van még szőlő
Lágy kenyéren,
Csak hogy éppen
Meg kell érjen. Tovább »

A megállított idő: kis erdélyi fotográfiatörténet

Kolozsvár főtere 1905-ben. Ekkor már nem számított itt újdonságnak a fotografáló berendezés • Fotó: Fortepan.hu

A csodájára járt a nép, amikor 1840-ben Kolozsváron bemutatták az első dagerrotípiát, hogy rá egy évre egy olasz festő már meg is jelenjen a városban, és sorra örökítse meg az ezüstözött rézlemezekre a kor tehetős embereit. Volt, aki a festészetet temette, amikor meglátta az első felvételt, a tömegek viszont rajongtak érte. Kis fotótörténet Molnár Attila fotótörténésszel. Tovább »

Ady Endre beszól… (157)

– Jó lesz ismerkedni az írókkal –

Nem biztos, hogy Björnson csakugyan járt-e Magyarországon, de járhatott. Ülhetett toloncházban is Nyitrán, vagy Turócszentmártonban. Egy honi főszolgabírónak ugyan akár örök időkig hajtogathatná, hogy ő Björnson. Szóval még az is kiderülhet, hogy Björnson magyar rabkoszton is élt már. Cseh, tót és egyéb izgatókkal együtt talán őt is befogták Magyarország kakastollas őrei. Tovább »

M. Simon Katalin: Példázat

Látod, a magas fenyő
apró magból bújt elő,
napról-napra, évről-évre
erősödött zsenge törzse, Tovább »

Dobrescu Maria: Szezonvég

Victoria Harbour, 2018

Farkas József György: Wigner Jenő – Princeton, Göttingen

Wigner Jenő Pál (1902–1995), az egyik legkiválóbb magyar–amerikai kutató, aki Nobel-díjat kapott „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetria-elvek felfedezéséért és alkalmazásáért”. Egyike volt azon 1920-as évekbeli tudósoknak, akik gyakorlatilag újjáteremtették a fizika tudományát. Tovább »

Faluvégi Anna: én vagyok az

vászonra köpött
festéknyom
sok- sok értelmetlen
folt Tovább »

Csata Ernő: Mennyi is a száz icce bor?

Egyik magyar nótában így kiált a betyár: „…kocsmárosné száz szál gyertyát, száz icce bort ide az asztalra…”.
Mennyi bort is akart a betyár, mennyi az a száz icce bor?
Az icce régi űrmértékünk, akár az akó, a pint vagy a meszely. Gyerekkoromban, nagyszüleim világában még ismerősök és használatosak voltak ezek a mértékek. Vegyük csak sorba őket…

Tovább »

Bartha Árpád: Átalvetővel

Előre-archívum

Cselényi Béla: jár még a tejes

átalvetős asszony

nagybeteg arca
kapzsin mohón sepri be
szánalma jussát

Budapest, 2018. IX. 6. Tovább »

Nászta Katalin: Szonett-kísérletek

1.

add kölcsön a szemed, lássak veled
add kölcsön a szíved, érezzelek
add kölcsön magadat, hogy éljelek
ide félelmeiddel, hadd féltselek Tovább »

Valóság és irodalom: Rózsa Sándor 1848-ban

Vérdíj a betyárra

Rózsa Sándor örök témája a magyar irodalomnak és a népszerű olvasmányoknak. Ha jól megnézzük, a szép nevű betyár mindenütt megfordult, ahol valami történt, s legtöbbször az igazság oldalán kereste a helyét. Legalább is a fennmaradt legendák szerint.
Most egy olyan könyv került a kezünkbe, melynek szerzője Csaba – ami természetesen álnévről van szó, de maradjunk ennyiben – s amely a történetmesélés egyszerűségével rögzíti a neves szegedi betyár élettörténetét. Ebben a legendák szerint 1848-nak is nagy szerepe volt.  Hogy mennyi az igaz az alábbiakból, azt majd eldönti a történelem. Tovább »

Para Olga: Színek a mennyben

a
Szépség
azúrkék
égbe szálló
színek a mennyben

Faludy György és az esőerdő (24)

1987. június 19. (I)

Vancouvert hívtam fel a vegyeskereskedés előtti telefonfülkéből ma délelőtt és hangokat, csengést, recsegés-ropogást hallottam a kagylóban. Egész életemen át, valahányszor csak telefont használtam, azon járt a fejem: lehallgatják-e ezt a beszélgetésemet, vagy sem? Egy éjszaka, 1956 augusztusában Pálóczi-Horváth György barátom hívott fel: „Jó meg rossz hírem van számodra, Gyurka. Tovább »

Florin Andreescu: Ívelések

Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/

Az új nemzedék fiataljai…(nem mind ilyenek)

A fiatalok. Az új nemzedék. Ők szeretik Romániát. Ők elutasítják a korrupciót.
Ők megváltoztatják Romániát. Őket nem lehet manipulálni.
Ők tanultak.
Ők tanulnak.
Ők nem parasztok. Tovább »

Nászta Katalin: Ne várj…

bocsáss meg
mielőtt elmegyek és kihűl a helyem
ne sirass Tovább »

CAFÉ NOIR / Kávéházak, kaszinók…

Korunk 2018. augusztus

A kávéházak világát villantja fel a folyóirat augusztusi lapszáma. Az eredetileg kávé fogyasztására szakosodott „vendéglátóipari egység”, amely később éttermi funkciókat is ellátott, az idők folyamán a társasági élet jelentős színterévé vált. Kosztolányi Dezső száz évvel ezelőtt egyszerűen csak kávévárosként emlegette Budapestet. Tovább »

 
Verified by MonsterInsights