A szomszédék kamasza
ismét kapadohányt szív
a mosdóban,
még így, a csukott ablakon át is
érezni az olcsó szivar
égett trágyaszagát, Tovább »

Szamosújvárott apage satanasokkal s szent füstölőkkel járnak most a papok. Nagy és bűnös dolog történt az örmény metropolisban. Előállott egy diák, s nem akart gyónni, mert ő szabadgondolkozó. Tisztelendő Esztegár úr hiába kérlelte, pedig e diák sokat kockáztatott. Ez a fiú az érettségi vizsga előtt állott jeles kalkulusokkal. Persze nem is bocsátották vizsgára a fiút, hanem följelentették Apponyinak. És most Kalksburg szent emlékei küzdenek egy felnőtt és világlátott politikus skrupulusaival. Tovább »

Csend / Liniște

Körülöttem oly nagy a csend szinte hallom,
ahogy a holdsugarak az ablakokhoz csapódnak.
Keblemben
egy idegen hang kelt életre
és egy ének dalolt egy vágyat, Tovább »

Rózsa Rezső
s Dungó Dezső
egyszercsak
vonatra
szálltak,
s Piripócsig
meg sem álltak. Tovább »

elaltatási
keserves felvonítás
emléke gyanánt Tovább »

Május harmincadika fennmarad a román igazságszolgáltatás történetében. Helyzet van, valódi! Megbolydult a politikai színtér és a sajtó.

A bombahír hivatalos nyelven fogalmazva így hangzik: „Az Alkotmánybíróság szerint Klaus Iohannis államelnök alkotmányos természetű jogi konfliktust idézett elő az államhatalmi ágak között azzal, hogy elutasította az igazságügyi miniszternek az Országos Korrupcióellenes Ügyészség főügyésze, Laura Codruţa Kövesi leváltására irányuló javaslatát.” Tovább »

vagy nekem, vagy kettőnknek kell halni
egyedül talán még ezt sem érdemes
ez jön – mondja, – régóta hallani
mert elpusztultak már a levelek Tovább »

(’68 retro)

Bármire, bármiről „retrózni” intim, de megosztható – közös, de ugyanakkor magánosított érzület is. Vissza már az idő sem, az emlékezet sem fordítható, a múlt csak részben újrajátszható, a visszatekintés kéjes magánya pedig épp annyaiakat zavar, mint vonz. Mi hát a megosztható, mennyi az újraélhető, kinek maradt olyan, ami közös, s mekkora a közösek köre? Tovább »

Az olasz határ szlovén oldalán felújították, majd felavatták az első világháborúban ott harcolt 4. honvéd gyalogezred már-már elveszettnek hitt emlékművét. Az olaszországi Goriziával egy gyökerű szlovén városka, Nova Gorica mellett, a Škabrijel-hegy déli lejtőjén álló, az I. világháború hősi halottainak emlékét őrző emlékművet magyar kutatók találták meg, szlovén és olasz barlangászok, természetjárók segítségével. Tovább »

még egy kicsit boldog barakk
még egy kicsit alumínium
még egy kicsit traubisoda
még egy kicsit színes dobókocka Tovább »

Vannak napjaim, amikor nincsenek se isteneim, se papjaim, csak a csönd van, s valami bágyadt üresség, jó lenne nem lenni már, odáig jutottam, mint Jeszenyin, vagy a többiek, a sokak, akik amikor látták, minden egyre megy, eldobták magukat, mint egy barackmagot, lehet, volt köztük olyan is, aki kacagott elmenőben, nem csoda, kacagva menni el elegáns dolog, megható, ó, mennyi fölöslegesség van minden mozdulatban, mennyi tétovaság, mintha csupa semmiségek jelentenék az életet, bár ha jól meggondolom, azok is semmiségek mind, amik körülveszik az embert ameddig él, Tovább »

Napok óta jelzi a mobil,
egy videót akarsz megosztani velem.
Hát akarj! Szarok rá!
Persze az is lehet, véletlenül nyomtál meg
valamit az okos telefonodon. Tovább »

A történelmünk során minden falunak jutott Biblia-krónikása, regöse, jokulátora, mesemondója és mesekomponálója. Így adá az égiek igazságérzete. Rettenetes sok munka volt mindig a Kis-Küküllő mentén szántástól, rablók áradásától félrevert harangokig.
Azokkal beszélt az erdélyi magyar. Átok semmi! Tovább »

IDE SZÜLETTEM

Minden ezüstben
csillog, s már
elvágyódni sincs
kedvem innen: Tovább »

Fülöp Kálmán 70. születésnapjára

A mi világunkban
sok minden vakíthat…
elég ha azt mondom:
látlak, egyedi vagy… Tovább »

Gyermekek napja
Andrássyt mélyen meghatotta a látvány. A Halász-bástya fokáról zuhant le a gyermek. Véres, törött és elalélt volt. És ami fő: úriruhát viselt a gyermek. E sorokat az újsághírből repetáljuk. Andrássy meg volt rendülve, mert úriruhás gyermek szerencsétlenségét látta. Mink is megrendültünk a kis Szabó Lajos katasztrófáján. Tovább »

Bodzavirágfürt
hull mellére hűvösen
vízcsobogással.

Üthetem a múltat …

Tele vagyok önuralommal,
érzelmi szeméttel, limlomokkal.
Üthetem a múltat korhadó bottal. Tovább »

A Hargita Népe Mi, székelyek és román barátaink című interjú- és dokumentumsorozatában mindenképp helye van Gelu Păteanunak (1925–1995), aki a létezett szocializmus, a fénykorszak legsötétebb éveiben is kiállt az erdélyi magyarok, a székelyek mellett, olyannyira, hogy majd’ másfél évtizeden át Énlakán és Etéden élt, dolgozott, egészen 1990 tavaszáig, amikor – ugyancsak a magyarokért való kiállása miatt – kénytelen volt távozni az országból, s élete utolsó éveit Magyarországon, történetesen Budapesten töltötte, ahol továbbra is műfordítóként, a magyar–román kérdés szakértőjeként, illetve oktatóként működött az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) és a Miskolci Egyetemen (ME). Tovább »