Borcsa János könyvajánlója

Egy évekkel ezelőtti előadásomban mondottam, hogy az 1960-as évek második felének romániai magyar irodalmát az irányzati sokszínűség jellemzi. Ebben az időszakban történt egy erőteljes csoportos jelentkezés is, az akkori fiatal költőknek a Vitorla-ének című antológiában való színrelépése. A kötet 1967-ben jelent meg az Irodalmi Könyvkiadó gondozásában, Lászlóffy Aladár bevezetőjével, 2000 példányban. Tovább »

az isten
őrizzen meg
attól hogy szabadabb
legyek valaha mint mondjuk
az a villanydróton hintázó verébcsalád Tovább »

Csóváltad a fejed, amikor Budapesten élő öcséd mondta, hogy rohamosan vénül, hajnali négykor ébred, s nem tud visszaaludni.
A szobájában kutyagol, aztán elindul sétálni. Tovább »

Ecsedi Erzsébet a Shirley-ben

(Folytatjuk az Ecsedi Erzsébet színésznővel készült beszélgetésünket)

• Példaértékű színésznő vagy számomra, ha leseper a sors a pályáról, nem hagyod abba, ragaszkodsz ehhez a hivatáshoz. Nagyon nehéz volt az életed, ahogy én láttam. Biztos nem láttam eleget. Egyedül maradtál, a párod meghalt…
• Hát, nem volt egyszerű.
• Emlékszem, kiköltöztetek egy birtokra. Tovább »

siklik a vicinális
behunyt szemem
barna fényében Tovább »

Kivándorló gyermekek
A Pannónia hajó már százhatvan vagy száznyolcvan magyar gyermeket is szállít olykor-olykor egyszerre Amerikába. Bizonyos, hogy más hajók is hasonló buzgalommal mentik a magyar haza gyermekeit az ismert, szomorú, magyar gyermekhalandóság elől. Pár évvel ezelőtt még ritkán vitték magukkal gyermekeiket is a magyar kivándorlók. Tovább »

Fehér Illés műfordírásaiból

Szombat – Subota

Minden ami szép –
A piacon van. Tovább »

(kiáltás L. É.-ért)

Állok a kapu előtt,
a kiirthatatlan akarnokság
rácsainál Tovább »

Mivel a Szent Anna-tó és a közelében fekvő Mohos tőzegláp védelemre szoruló természeti értékek, a vízminőség védelme érdekében a hamarosan beköszöntő nyártól betiltják a tóban való fürdőzést. A hatóságok remélik, hogy a lakosság megértő lesz és elfogadja az intézkedést, az erről szóló tiltó táblákat már ki is helyezték a tópartra. Tovább »

Minden
mi fentről
csorog rám, ha
csak egyszerű eső Tovább »

Az erdőben alszom. Álmodok:
szárazvillám hogy ellobog
s hogy körbeállnak hajnalig
vadmacskaléptű angyalok Tovább »

„A lelkem, az néha szórakozik…”

Van nekünk egy nagyon közeli, nagyon egyszerű, nagyon belevaló színésznőnk, aki messziről indult, mélyről kezdte, minden akadályt sikerrel vett, igazi túlélő típus. Már nem találkoztunk kolléganőként a színpadon – ilyen ez a pálya. Az egyik jön, a másik megy. Ki hogy éli túl ezeket, és hogyan építi be később az életébe – emberfüggő. Ecsedi Erzsébet, többszörösen is díjazott színművésszel beszélgetek. Tovább »

mintha férfiasabb lennék
puszta létezésedtől aurádtól
mintha glória de mégse glória Tovább »

Érdekes képzőművészeti kiállítást nyitottam meg a tegnap este /április 19-én/ a marosvásárhelyi Bernády Házban. Csíkszeredából hozták el a Free Camp Nemzetközi Alkotótábor közel másfél évtizedének keresztmetszetét. Több tucatnyi alkotó több mint száz alkotását és olyan fotódokumentumokat, amelyek megpróbálják megállítani az időt, bemutatva azokat a performanszokat és a kortárs művészetben egyre divatosabbá váló installációkat, amelyek együtt jártak egy-egy táborzáró kiállítással. Tovább »

szétoszlottak a felhők
gondoltam
sütni fog a nap
tévedtem Tovább »

Musset szobra
Párizs ma Alfred de Musset-re emlékezett. Végre hát szobrot kapott a legszomorúbb poéta. Talán meg se fognak botránkozni Párizs józan polgárai. Mikor a Comédie-Française-ba állították föl Musset mellszobrát, zajongtak az erkölcsösek. Mert hát kissé részeges is volt szegény Alfred de Musset. A derék Durand-ok azt hitték, hogy ezután már minden alkoholista szobrot kap. Tovább »

Az én kertem

Az én kertem a világ legszebb parkja
Úgy mintáztam erdőből, mezőből
a gruppok mozaikját,
holdsugárral tűztem, harmat csillárjait. Tovább »

A Koma jött a hírrel, hogy már kétezres a lista. S hogy nem lehet tudni, megállnak-e itt, a kétezernél.
A lista szóra Malacka kijött a konyhából. Nyugtalanul nézett Vadmalacra, az is elég sápadt volt.
Megvárták, amíg bekapják a vacsorát, és a Koma elbúcsúzott, s akkor, hogy magukra maradtak, megkérdezte Malacka a társától:
– Belelőnek minket a Folyóba?

Forrás: fb

Eljöttek, parádés hintókon, cifra batárokon,
városi buszokon, taposva dérszőnyeget, kásás
hólucskot, sarat, begombolt köpenyekben lihegve, Tovább »

Remény! Majd visszatérek én,
mikor a trombita lefújja
az utolsó csatát, magasra
emelve hegyes könyökét. Tovább »