Senki nem tudja fehér, vagy fekete volt az űrlap. Talán mindkettő. Mondjuk, mindegyikből volt egy kevéske. Ebből is, abból is. Hogy vita ne legyen. Arról nem is beszélve, hogy egymásban ezek alkották a színek netovábbját. Kavarogtak, forogtak a térben, hangjuk betöltötte az űrt.
Aztán ott volt Ceruza és Radír. Nagyon jól elvoltak ők ketten. Kiegészítették egymást mindenkor. Mióta a világ a világ. Mintha egy test, egy lélek lettek volna. Egyik a másikban. Megunhatatlanul. Az öreg idők kezdete óta. Tovább »

Budapesten internacionális kongresszus dúl újra. Az antialkoholisták jöttek el Tokaj nemzetéhez, hogy lebeszéljenek minket az ivásról. Székelyhidon a minap tartottak kongresszust a magyar bor barátai. Győrött éppen most áldomásoznak vidáman a magyar vendéglősök. Két internacionális kongresszuson a napokban annyit ittak itt az emberek, hogy no. Tovább »

Hűtlen lett a gazdám,
És szemétbe hajított,
Megsajnált a penész,
Zöld fátyollal borított.

A Koma jött állandóan a hírekkel. Volt neki egy rádiója, amit mintha mindig bekapcsolva tartott volna. Zsebrádió volt az említett tárgy, s annak a fülhallgatóját csak akkor vette ki a füléből, amikor Vadmalacékhoz belépett. Tovább »

Gyakran gondolok arra, vajon mint vélekednének irodalmunk klasszikusai a mai állapotokról. Sok mindent egyszerűen nem értenének, de hát nem is a Facebookról meg a „migránsokról” faggatnám őket. Segítségemre az éj sietett. Tovább »

mint ülepem alatt a kerékkattogás
úgy álmosít most el a vers csiholása
valamit költenék ‘hetvenöt nyaráról Tovább »

AZ IHLET PERCE

Fejembe szállott a fekete méreg,
szemembe fürge részegség piheg.
Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek,
mint a komoly, vidám keletiek. Tovább »

Disztópikus társadalmakban minden helyzet kilátástalannak tűnik. Ilyenkor lehangoló dolgokat lehet írni, amelyekre semmi szüksége nincs az embernek, sem pedig a társadalomnak.
Sokan öngyilkossággal kísérleteznek. Van, akinek ez sikerül, van, akinek ez se. Akinek nem sikerül, vonszolja magával a rossz hangulatait és másokat is megszomorít. Tovább »

hová mennél
hol lenne otthonod
csak keringenél az úton
mint szélben fáról
lehulló levél Tovább »

Budapest, szép Budapest, még mindig csodálkozol az idegeneken, kik téged elkerülnek?
Én már tegnap óta nem csodálkozom. Tegnap láttam egy világvárost, mely elvesztette a fejét. Mert sok volt az idegenje. Ugy-e, hogy volt itt tegnap háromszázezer idegen? Nem volt? Hát akkor az én sejtésem a való. Ez a nagyszerű világváros megtelik – háromszázezer emberrel? Nem. Tovább »

Elérkezett az
idő, és elévültek
gyerekcsínyjeim.

piros barna drapp
ciklámen színű szőke
meleg színhatás Tovább »

Nyugatos költők a versről és annak előadóiról

* Magában véve… nem teljes és befejezett a leírott vers, éppen úgy, mint édestestvére, a zenemű sem fejezte be hivatását, mikor még csak a papíron van. Természeténél fogva olyan valami a vers, amit elő kell adni. Ritmus és hangulat, indulat és érzés – olyan dolgok ezek, melyek világosan és kifejezetten interpretálásra várnak… Tovább »

Muszáj nekem mindig okosakat mondani? Nem lehetek én is gondtalanabb öregember?
Mikor ki kell nyitni a szájat, mert ki kell, nem jöhetne onnan valami kedvesebb? Napos-dalos?
Emlékszem, sokféleképp kúszik elő belőlem, hogyan is álmodtam meg a jövőm. Olvasták nekem Faludy György Villon-átköltéseit, és nekem az nagyon tetszett. Később olvastam az eredeti Villont is, de jobban tetszettek az átköltések. Mint nagy kalap borult reám a kék ég, és hű barátom, csak egy akadt, a köd… Tovább »

A remény
mezítláb jár, nem hord
luxus, magas sarkú cipőt.
Lélegzetet sem vesz. Tovább »

– Tudod, mondta Vadmalacnak a Komája, felszabadultam én is. Úgy értem, kikerültem a szolgaságból. A függőségből.
Vadmalac nem szólt, csak komolyan figyelte a sortársát, barátját.
Aki nem tudta abbahagyni:
– Világosodik a kép, tisztult a fejem. Mígnem teljesen független lettem. Tovább »

A hús
A marhák, sertések és egyéb hasznos háziállatok gyűlésre gyűltek össze. Viharos, szenvedélyes volt a gyűlés. Általában az állatok igen furcsának, sőt fölháborítónak találták, hogy őket úgy hurcolják a vágóhídra, mint az orosz és japán katonákat. De legkeservesebben az esett az állatoknak, s ez a gyűlésen kifejezésre is jutott, hogy az ő húsuk árán néhány ember gazdagodjék. Ezer és ezer ember pedig ne ehessen húst, mert a hús drága. Tovább »

összevonta hát persze hogy összevonta
aztán kivonta aztán összeadta
osztotta szorozta az ebugatta Tovább »