A következő napon a szófiaiak kedvenc nemzeti parkját, a Vitosa hegységet látogattuk meg. 1934-ben alapították, s nemcsak Bulgária, de az egész Balkán első nemzeti parkja. Eredeti területe kisebb volt, de ma már az egész hegységet felöleli, egy 266 négyzetkilométeres területen. 19 km hosszú, 17 km széles, és mint egy fal ugrik ki hirtelen a Szófiai-medencéből. Tovább »

Hadnagy József: Égen és földön

Rengeteg mindent tettem én,
fehéret, színest, feketét,
és mind élnek, jönnek-mennek…
Ők vagyok én, mindaz, ami voltam;
s vagyok még, mint leltár a fiókban. Tovább »

Csukottak a nagy hotelek s a boltok. Blanc úr emberei is káromkodnak Monte-Carlóban. Ők persze nem magyarul, holott lett volna nekik is módjuk megtanulni a magyar káromkodást. Egy rövid délutánon egy tucat magyart számoltam össze a játékasztalok körül. Monte-Carlóban fehér szezonnak hívják ezt a szezont. Tovább »

Jaj, ismét egy nő!, gondolta bánatosan Vajda Gergely, miután erőt vett magán, s belegondolt, hová fog bekopogni. Igen, Menyhárt Gizella egymaga lakik itt. Egyedülálló asszony, ötvenes, állítólag közel tíz éve annak, hogy elvált, s ideköltözött. Vajda Gergelynek átfutott az agyán, hogy ez a nő azóta egyedül alszik, és a hideg végigfutott a hátán. Tovább »

Pók szerelmét
Ne várd soha,
Hogy ne legyél
Behálózva.

Amikor a madarak énekelni kezdtek, akkor kívánkozott ki Vadmalac a természetbe. Feltett egy sapkát, és kiment Malacka kertjébe meginspektálni a növényeket.
A legtöbb átvészelte a telet, a legjobb állapotban a még ősszel méter magasságúra nőtt petrezselyem volt. ”Kontyba kötve”, vagyis feje alatt átkötve büszkélkedett a friss napsütésben. Tovább »

In memoriam Szilágyi Domokos

Hogy dolgaid a lélek mögül elszeleltek
magányos járőre lettél a Szigetnek
elcsaptál sereget kiadót lapot
a görcsök után a szabad üdvözletet kiálthatod Tovább »

A kis virtuális társalgónkba, amit hárman, a barátnőimmel, a lányokkal tartunk fenn pár éve, napi rendszerességgel mindannyian betérünk egy-egy kis időre, hogy szétnézzünk, ki miről értekezett a másikkal, elmondani mindennapi ügyes-bajos dolgainkat, kisebb-nagyobb örömeinket, kikérni a többiek tanácsát vagy véleményét döntéseinkben, egyszóval évtizedekre visszanyúló barátságunkat ápolni. Tovább »

Beszélgetés Balogh Tamással,
a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagjával

Előzmények: 1. rész

– A régi királyi televízió épülete mögötti Parabola presszóban ültünk le Ascher Tamással. Szimpatikus volt a fiú. Javasoltam, lemennék Kaposvárra, megnéznék egy-két előadást és úgy adok választ. Így is lett, akkor ment a Konyha c. előadásuk, amit Gazdag Gyula és Zsámbéki jegyeztek ketten, az tetszett, nagyon érdekes előadás volt… Előadás után találkoztam Zsámbékival, Babarczyval, Gazdag Gyulával és igent mondtam. Ekkor kezdődött. Ez a parabola tartott idáig. Tovább »

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

áttűnés

barátomtól kaptam egy használt inget
ilyesmivel nem dicsekszik az ember
de ha tükörbe nézek benne
régi sorozatfilm
zsongó háttérzene

Budapest, 2018. II. 4. Tovább »

Válaszol Stegbauer Tibor
Kérdez Gergely Tamás

Olvasom, hogy Románia egyre inkább halad egy bizonyos irányba – mármint ami az egészségügyet illeti. Még Albániát is lekörözték. Kérdem én, miért hagyják ezt azok a huncut albánok?
Azért, mert az albánok intelligensek, s odafigyelnek az emberre. Csak rá kell nézni a bunkerek lőréseire, mind a tenger felé néznek, lefelé, mert köztudottan a tenger szintje alacsonyabb a hegyeknél, így a szolgálatot teljesítő személyzetnek nem áll el a nyaka, s nincs kitéve a spondilózis veszélyének. Tovább »

(Zsidó Ferenc „blokkregényének”* olvasása közben)

Mindig sejtettem, hogy egy meghatározás – legyen az bármilyen –: behatárol.
Azzal, hogy a szerző „blokkregény”-nek nevezte Huszonnégy című legújabb könyvét, a precizitáson túl egyben földönfutóvá alacsonyította alkotását, legalább is annak gyanúját vetítette rá – fölöslegesen és igazságtalanul.
Mert a Huszonnégy: nem blokkregény! Tovább »

Ebédezünk, a tányérból fölemelkedő szem előtt a szoba túlsó fala tövében egy egér siet, elég kényelmesen. Már nem is siet, sétál. Mögötte egy másik, ugyanígy. S ugyancsak fekete az is. Fekete egerek? S itt ebéd közben, ebben a naponta fölmosott szobában? Félrefordítom a fejem, próbálok oldalról is oda nézni, mintegy a jelenség háta mögé. Tovább »

A szeretet verse
nem szólhat emlékről,
sem békitő érvekről, Tovább »

Hát kend tartja magát ilyen nagyra?
Hát ily nagyra magát miért tartja?
Kendből csak az jó, mi föld alatt van;
Virágja, gyümölcse használhatlan. Tovább »

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Aki kíváncsi a továbbiakra, az olvassa el a következő fejezetet is! (Liu O: Öreg Can kóborlásai. Európa, 1985)

ó mennyi társaság
megszámlálni is nehéz
de mindenhonnan iszkolok
gyíkfarkamat megannyi helyen
önvédelemből otthagyom Tovább »

Beszélgetés Balogh Tamással,
a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagjával

Idén januárban került bemutatásra Zalaegerszegen a Caligula helytartója című Székely János darab. Ez adta beszélgetésünk apropóját. Balogh Tamás számos szép szerepet, feladatot oldott meg pályája során, amiből a zalaegerszegi időszakot kísérhettem figyelemmel. Beszélgetésünk viszont főleg arról szólt, hogyan boldogulhatott az ember, aki 1944-ben született Magyarországon, akit én, az Erdélyben született, 1989-ben ismerhettem meg. Tovább »

A gyertya csonkig égett,
És elhalványult fénye,
A csendet megzavarta
Egy pisztoly dörrenése.