Miután a kupaktanács eldöntötte, hogy a világ folyásával baj van, lekapták az asztalról a terítőt, rá egy rúdra akasztották zászlóként és elindultak Bükkös utcáin.
Ezt skandálták:
„Túl sok Putyin, túl sok Trámp,
A nyavalyát hozzák ránk!” Tovább »
Budapesti Állatkert, 2017
Egy diáktüzér naplója
IX.
Nagyon korán ébresztettek. Az előző nap és este élményei, a tervezgetések, amelyekkel lefeküdtem, s a hadsereg, tüzérség és az ügy, az újra naggyá, széppé vált ügy annyira kifárasztottak, hogy háromszor-négyszer is költögetni kellett. Azt hiszem, valami tapintattal lehettek irántam, hogy egyszer se rúgtak oldalba költögetéskor, pedig már majdnem mindenki rendben állt, amikor végre annyira felébredtem, hogy magamra kaphattam a felsőruhám, s beálltam a sorba. Tovább »
olaj, tábla (Kunsthistorisches Múzeum, Bécs)
Szerkesztő megjegyzése: A közel hatszáz éve készült, hihetetlenül izgalmas és összetett kép csupa fantáziadús kísérlet az emberi szélsőségek – a kapzsiság és az ájtatos megtgartóztatás – látványos rögzítésére. Mintha nem ugyanaz a kéz tömné meg ugyanazt a hasat, amelytől böjt idején szemforgató módon megvonja a jó falatokat. Csata Ernő alábbi verse e gondolatkör vizébe dob követ – a témához kapcsolódó, bármely műfajban írt adalékot, gondolatfutamot szívesen látunk és közlünk a farsang és böjt közötti időszakban. (CsG)
… id. Pieter Brueg(h)el: Farsang és böjt harca
Alig múlt el angyalok
csodaszép zsongása,
csilingelő énekek
mennyei sodrása Tovább »
Fehér Illés műfordításaiból
Nappalunk kettészelt
Zöld alma Tovább »
Budapest, 2017 * Még több fotó a szerző blogján: http://slowvision.blogspot.ro/
A fülkében ketten voltak: az öreg és a tini. Az öreg az elrohanó tájat nézegette, ha meg befele kukkerolt, a tinit nézte. Azt nem zavarta a dolog, rágta a rágógumiját és a fülhallgatójában az ACDC-t hallgatta. Egy idő után az öreg így szólt:
„Fiatalember, egy kicsit beszéljen hangosabban, öreg vagyok és süket.” Tovább »
Csoda történt: az alkotmánybíróság döntésének megfelelően folytatódhat az eljárás a TelDrum által lenyúlt összegek ügyében, így tehát nem kizárt, hogy az államnak sikerülhetne visszaszereznie a csaknem 24 millió eurós kárt, amelyet a szociáldemokraták elnöke, Liviu Dragnea érdekeltségébe tartozó cég okozott az országnak. Pontosabban: az adófizetőknek. Mert azért az államot is mi, az adófizetők finanszírozzuk, magyarán: tartjuk el. Tovább »
Egy idő óta dühöng az erkölcs Hunniában. Csak éppen hogy szégyenpad és kaloda nem áll a városok és falvak piacán. Egyébként azonban mindent megteszünk az erkölcs érdekében. A lapokat megtöltjük szörnyű szenzációkkal, egy kis lincselésre mindig készen vagyunk s a tanügyi bácsik azon töprengenek, hogy milyen erkölcsös szigorúsággal nyomorítsák meg a jövőben még jobban szegény kis nebulóink életét. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.ro/
a megértések kimaradnak
a vallomások elmaradnak
a szeretések megfásulnak
mint a gyökerek kifordulnak Tovább »
DÉDANYÁM RÁNCAI
Dédanyám arcán olyan mélyek a ráncok, a sáncok, mint az eső után szomjazó föld repedései. Bőre, mint a sok évszázados pergamen. Üveges, kék tekintetével messze néz, múltat lát. Anyját, apját, férjét siratja, jó szomszédjait, régi szeretőit emlegeti. Hol vannak már? Csontok ők, vagy csak tenyérnyi por. Tovább »
Hogy ne maradjon Vadmalac adósa, a Koma megjátszotta, hogy az Angyal hozzá tett le néhány, a Vadmalac családnak szánt ajándékot. Kismalac egy zacskó mogyorót, Malacka egy móc fakanalat kapott, Vadmalac viszont…
… szóval annak magyarázata van.. Tovább »
Budapesti Állatkert, 2017
egy irodalmi esten vagyok
unom
facebookon olvasgatok Tovább »
Kopasz fák
mögül vértelen
árnyak imbolyognak Tovább »
mint akin megnyomták a gombot
belém bújt a kisördög
mondanám
de keresztyénként
így nem szólhatok Tovább »
Most kellene befejeznem mindent, a puha, sötétkék, sima vizen, az édes napsugárban. Most, mikor a csoda beteljesedik.” (Forrás: Jászai Mari emlékiratai, MEK)
Földközi tenger, 1930 május
Már napok óta állandóan csak vizet és eget látok magam körül mindenfelé. Ha állok a szélben a hajó orrában, a körül horizontos roppant tükör felett, megrezegnek az orrcimpáim, kitágul a tüdőm, és úgy érzem, hogy vad, csordától elrugaszkodott barom lehettem valamikor, mert egy ismeretlen delej húz, hogy leugorjak a hajó kávájáról, végigfussak a sima tükrön a látóhatár szegélyéig, Tovább »
(apámnak, aki 15 éve elment)
Azóta sok minden változott,
jöttek-mentek a fellegek,
emberek születtek: dédunokáid, Tovább »
Sache Soiculescu nagybátyámnak,
akinek a hangját idézem.
A sok-sok testvérbátyámból:
Sok meghalt,
Sok él még, napszámból.
A sok-sok testvéröcsémből: Tovább »
A kiadó előszavából: „Összesen háromszáz kilenczvenkilencz adoma; mindannyi gyönyörű, illatos, hervadhatlan virág, szivderitö, élezés, nevettető kedélyes tünemény. Az egész valódi kaleidoscop, vagyis képcső, amely a leggyönyörűbb, legváltozatosb képeket tünteti elő. Többnyire honi életünk rajzai; van köztök sok finom, de nem hiányzik a borsos, a paprikás, a csípős sem; valamennyi azonban ízletes.” (Mi igyekeztünk belőlük a kevésbé gügyéket kiválogatni – kérdés, hogy egyáltalán sikerrel-e?) Tovább »
Szemünkben könnyek,
Pedig lekaszáltattuk
A parlagfüvet.
Pusztai Péter rajza
