Hát mindig minden tova lesz,
Így táncolnak az évek el,
Tizenhét átül tizennyolcba,
Guzsaly fogy el a fonóba’, Tovább »

jó fél évszázada

még tartományrendszer volt
de már pácolt gyufák
mikor megtiltották Tovább »

Nagy Lászlónak és mindenkinek

Adjon az Isten 
lambadát,
lássam, hogy ringva
hamvad át
ez az évem 
a másik évbe, Tovább »

a világ alszik
ájultan
vagy tán most ébredez Tovább »

Egy diáktüzér naplója

VIII.

A beosztásom igen hamar megtörtént. Féltem pedig egy darabig, hogy majd a tüzérségnél is csak a fejüket vakarják az emberek, aztán elküldenek innen oda, onnan meg máshova… – de már az első percben láttam, hogy nem így lesz, nem úgy, mint az újoncozáskor Vásárhelyt. A tűzmester,, akinek átadtak, kikérdezett szolgálati helyeim felől, aztán odavezetett az egyik ágyúhoz, s abból kezdett vizsgáztatni. Tovább »

Észak / Nord 

A nap ereje
Hátat fordít az éjszakának
Nyugtalanító fényesség Tovább »

Holdfénypólyában –
Visszahúzódik a tűz,
esti hamucsend. Tovább »

A mámornak is törvénye van. Néha magasra csapódva csillog és tombol a mámor. Elragadja, átitatja a legkonokabb józanságot is. Parázsossá teszi sokszor a legtélibb éjszakát. Máskor pedig egyszerre elillan. Semmi nyoma sehol. Tovább »

DÉDAPÁM PÁLYAMUNKÁS

A babilóniai ősvasutasok után négyezer évvel és száz esztendővel ké­sőbb, hogy az első gőzmozdony végigfutott Európán, anyai nagyapám apja a gyimesi vasúthoz szegődött, amelyet még az Osztrák–Magyar Monarchia idején építettek, de amelyet az első nagyháború után mások vettek birtokba, akik még a síneket is háromszínűre festették volna, csak ne látszódjék, hogy lopott holmi. Tovább »

Teli tál

a téli táj.

cirkuszszünetben megjelenik
a dizőz sztaniolruhában
és mintha azt énekelné Tovább »

Néztem a Duna csatornán, hogy ropják a csárdást a férfiak, leányok. Székelyek voltak, fiatalok, erősek, büszkék. A férfiak délcegen forgatták a lányokat, a lányok, mint a fűszál, simultak kezeikbe. Csupa erő, lendület, élet. Teremtő öröm. Ahogy a férfi pörgeti asszonyát, ahogy a tulajdonos játszik tulajdon felével. Ragyog keze között a lány. Kivirul. Rózsa. Szegfű. Bazsalikom. Tovább »

gyertyától a fényességet
bőségtől a szegénységet

kandallótól a didergést
tiltakozásban az igenlést Tovább »

DÉDANYÁM ŐSANYA

Megszületett, de nem tudni, mikor halt meg. Hol volt, hol nem, akárcsak két fia és hat lánya, köztük majdani nagyanyám.
A fiúk még kisgyerekek voltak, amikor elhagyták a Földet: nem kértek az első nagyháborúra készülő bűnös világból. Angyalok lettek. Dédanyám szüléssel harcolt az öldöklés ellen, később a lányai is asszonyok lettek, ők is szültek, ők is így tiltakoztak – immár a második nagyháború ellen. Tovább »

van legalább kettő
bennem legalábbis
alig tudom időnként
kivel kezdjem a napot Tovább »

Egy diáktüzér naplója

VII.

Hajnalban alig indultunk, láttuk, hogy jönnek mindenfelől a katonaszekerek. Jól ösz-szeszedhették a járőrök éjszaka a sok elcsellengett lovast, fogatost, szinte népvándorlásnak látszott, ahogy egyre sűrűsödött a látóhatáron a sok jármű. Negyvenet, ötvenet össze tudtam számolni hirtelen. S most, hogy nem egyedül baktattunk már, Páka is odasuhintott a lovak közé, versenyeztünk a többivel, ki ér be előbb, ki hagyja el a.másikat. Tovább »

reszel mint régen a torkom
tüzel mintha nyelőcsövemet
hegesztené a hideg évszak Tovább »

Ennek a mi tengernyi bajjal küzdő kicsiny országunknak nem a legkisebb fátuma, hogy a hazug szájakra s mindig a szájakra ad legtöbbet. Egy ügyesen csaholó száj már szédítni tud nálunk. Vannak here osztályaink, pártjaink, nagyságaink, kiknek minden jogcímük a szájuk s kik a szájukkal nem csak élni, de ölni is tudnak. Tovább »

Néztük hosszan
az ablakon át,
mint mikor
szél kezdi ki
a cserépen márványló
tiszta havat – Tovább »