pityergős álom

hatéves álmomban
apám ment el jobbra
nem nézett felém Tovább »

Amikor az Európai Unió bürokráciájára utalnak, mifelénk egynémely politikusok a leggyakrabban azt hozzák fel, hogy azok a fránya brüsszeli hivatalnokok inkább az uborka görbületével foglalkoznak, semmint a kisebb-nagyobb nemzeti közösségek alapvető érdekeit helyeznék munkájuk középpontjába. Tovább »

Ide gyere, közel, el egészen
az ajtóig, igen kilincs a neve,
az ám, ez már az előszoba,
felfelé vezetnek a lépcsők
innen a vajon hova? Tovább »

Az idén tavasszal lesz fél évszázada annak, hogy Románia a „megyésítés” nevezetű akcióval hosszú időre – egészen máig – meghatározta területi-adminisztratív berendezkedését. Hargita megyében a több hónapon át tartó procedúra, más vidékektől eltérően, nem ment éppen simán. Csíkszereda, amely a múltban legfeljebb csak Csik-szék vagy Csik rajon központja lehetett, a Hargitának nevezett (egyik) székely megye fővárosa lett. Méghozzá furcsa, helyi csatározások árán. Tovább »

Hadnagy József: Az utolsó kör

Az óév nem siet, ráér:
ez az utolsó kör,
már senki és semmi nem érheti utol. Tovább »

Azt hittem, hogy a szerelem az alkony,
(Napkirály átkos halála,
Lehull véres koronája,) Tovább »

Egy diáktüzér naplója

X.

— Úgy érzem itt magam — mondta Petőfi —, mintha látogatóba jöttem volna. Ahogy a gróf kisétál a mezőre, amikor a cselédeiről szakad az izzadság. Megáll előttük a homokfutójával, aztán biztatgatja: no, ez derék, emberek, csak így dolgozzatok tovább. . . Azzal visszaül a kocsiba, s megy. Mosolyogtunk s hallgattuk. Olyan jóízűen tudott beszélni. Tovább »

Felfénylő mosolyodban
bújócskát játszanak
a tovatűnő felhők. Tovább »

(Ézsaiás 58: 4-6)

A böjt nem akkor igazi, ha magunknak kedveskedünk vele. Bár a mértéktelenség ennek az ellentéte, és utálatos, mégsem leszünk kedvesebbek Isten előtt attól, hogy megvonjuk magunktól az eledelt. Hiszen arra teremtette, hogy hálával együk, dicsérve érte őt, aki teremtette mindazt, amit kezünkbe adott, hogy okosan gazdálkodjunk vele. Tovább »

nem ír lampedusa
diktál lampedusa
már-már megbékél Tovább »

https://www.youtube.com/watch?v=oT2FGdhXEyM&feature=youtu.be

Zene: Csutak István, szöveg: Kinde Annamária

Kinde Annamária: Pár perc az életünk

Pár perc az életünk/ Majd elmondják, ha véget ér;
Nem voltunk rosszabbak/ De jobbak sem a többinél. Tovább »

Azért jó lenni életben benne,
mert aki él,
az mindig bekapcsolódhat
egy beszélgetésbe, Tovább »

Nem szerette az üresjáratokat

Négy esztendeje, 2014. január 5-én hunyt el Kinde Annamária költő, újságíró, akinek költészetéről Demeter Zsuzsa, a Helikon folyóirat szerkesztője írt könyvet Szandra May a hóhullásban címmel. A Kolozsvárott élő irodalomkritikussal Szűcs László beszélgetett. (az ERport.ro nyomán) Tovább »

csak, mert olyan jó vagy
ma ölelsz, nem holnap
meghallgattad szavam
válaszoltál, gyorsan Tovább »

Magyarország, Románia és az USA egyaránt – és mindhárom esetben joggal – hősének tekinti a Gyulán, román nemzetiségű családban született, a magyar szabadságharcban küzdött, majd az Egyesült Államokban katonai és diplomáciai karriert befutott Pomutz Györgyöt (1818–1882). Szoborképét is – kivételként – Gyulán kaptuk lencsevégre, ahol amerikai tábornoki egyenruhában örökítette meg az alkotó, angol névaláírással a talapzaton. Tovább »

mint akinek semmi dolga
ezen a véraláfutásos reggelen
lógatom a lábam Tovább »

lombalagútban a pettyegetett ősz
nyújt a nyárinál meghittebb varázst
és a szabónak mondott szarvasbogár
esetlenül vagdal levélkompótnak
sárga barna rőt kis
táj-pointilizmust

Budapest, 2018. I. 3.

Színes világom
Álom és ébrenlét közt
Egyedül alszom.

Portálunk barátai, Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József jó ideje közlik kettős verseiket nálunk. „Négykezesük” összehangzása és közös élményteremtése ilyen utólagos magyarázatra késztette az egyik szerzőt: Tovább »

Szikratűz
lobog
az estben, Tovább »

„Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.”

Radnóti Miklós harmincöt évesen, 1944 májusában írta Töredék című versét, s az év novemberében megölték. A megrázó költemény azokban az órákban született, amikor világra jöttem. A személyes mozzanat még érzékenyebbé tesz az elaljasulás, a balhitek és a kényszerképzetek elhatalmasodása ellen. Tovább »