Sok mindennap
kapaszkodik keményen,
sok semmi s olykor
a tele pohár – Tovább »

Mottó: nagy volt a sodrása, a vize mérge­zett – erre a folyóra esküdtek az összes is­te­nek; azon a tájon, ame­lyet ez a folyó átszelt, nőtt a világ egyet­len fehér fája: egy is­tennő szent fája volt, a meg­erősza­kolt Leuké nim­fa testéből haj­tott; ott haj­lon­gott-len­ge­de­zett az Emléke­zet tavának a szélén.

Az erőmű gátja mögött ten­ger­nyivé nőtt a méregzöld víz; ahogy ne­kilódult a he­gyek­nek, már-már félő volt, hogy szétfeszíti őket. A tó jobb partján, s on­nan végig a folyó mentén műút fu­tott. A bal ol­da­lon is volt be­tonút, szo­ro­san a kiköve­zett part fölött, de csak amo­lyan zsákut­ca, pár száz méter után meg­sza­kadt, kőkerítésszerű párkány zárta le. Azon túl erdő, mely­nek egy részét el­lep­te a meg­duz­zadt víz: erdő és tó találkozásánál de­re­ku­kig, hegyükig vízben álló, megsárgult, ful­ladt fenyők. A párkányon in­nen, az út mentén egy-két ki­sebb bolt, bódé, ben­zinkút. Tovább »

Legyen egyszer vége annak az üres hitnek, hogy mi lelkes, jó magyarok vagyunk. Tudja meg mindenki, hogy a mi összes érdemünk a múlt, melyhez olyan hűtelenek lettünk… Talán ha elvesztjük a régi becsülést, jobban fogunk vigyázni a becsületre?… Tovább »

Napjainkban, amikor aktuálisan a katalán fejlemények borzolják Európában a kedélyeket, jó visszaemlékezni arra a tanulmányútra, amelyet az osztrák kormány szervezett 2000-ben a Bécsben akkreditált tudósítóknak – Olaszországba… Bárcsak ma is egyre többfelé lehetne ehhez fogható fejlődést tapasztalni földrészünkön a hasonló vitás kérdések megoldásában! A cikk a Népszabadság Világtükör oldalán jelent meg a 20. század utolsó évének őszén…  Tovább »

Édenlő

„ A szív helye a képzelet öle.”
László Noémi

Kigondollak – percről-
Percre, ki, én – magamnak.
Milyen lennél, hogyha! Lennél, Tovább »

El-elkeringek
– fölöslegesként -, nyom sem
marad utánam…

Rongyosok voltunk s foltosok
nem divatból nyomorúságból
nézem az ifjakat hát igen
rongyosak ők is a javából Tovább »

„Sosem tudtam nem átélni a szerepet”

Fütyü… – kollégáitól csak így hallottam emlegetni. Illett is rá. Rengeteg komikus szerepet játszott, kicsalogatva a nézőből az ellenállhatatlan nevetést. Ezt a fajta színészt mindenki szereti. Jópofa, kedves, bő humorú, kicsit könnyelmű embernek tartják, akivel kellemesen eltöltheti az ember az időt – képzeli el az egyszerű néző. Ilyennek hat a színpadról. Tovább »

Egykori kisded nagy kamerát tart műjelenetre.
Kései gyermek. Őszül a táj. Arany venyigés nap
kúszik alá. Elmúlt mikulás, s most mű születik.
Jaj, ne fakó légy, most születő film! Azt az anyád…!

Budapest, 2017. XII. 5

Kacskaringós utak

Ettől az időponttól kezdve csak igen kevés adat jutott birtokomba Ibrányi további pályafutásáról. Csak annyit tudok, hogy volt pápai diáktársai, Petrovics, Jókai és Orlai Petrics több ízben találkoztak vele az ország legkülönbözőbb pontjain, és mindjárt hozzá is tehetem: a legkülönbözőbb helyzetekben. Tovább »

A szlovén főváros fölött magasodó vár magyar vonatkozású nevezetessége, hogy 1849-ben csaknem három hónapig falai között őrizték az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. Gróf Batthyány Lajos (1807-1849), akit a márciusi forradalom hatására nevezett ki a császár kormányfőnek, 1848 őszén – döntően a Jellasics-féle horvát támadás nyomán, október 2-án – lemondott erről a tisztéről. Tovább »

kedvesem, már elszálltak a darvak
szánkról is leszáradt a félmosoly
a cinizmus olajra lépett Tovább »

A betlehemes könyv első és hátsó fedőlapja

Több mint tíz éven át kerekedett fel a csíkszeredai fotós minden karácsony táján, hogy elkísérhesse azt a csobotfalvi hagyományőrző csoportot, mely a karácsonyi ünnepkör részeként nem csak falujukban és környékén mutat be hagyományőrző betlehemi játékot, hanem ellátogattak a moldvai csángómagyarok lakta falvakba is. Tovább »

John Lukacs: A Modern kor véget ér

Életem során mindig könyvek vettek körül. Így van ez most is, 94. életévem végéhez közeledve; a pennsylvaniai Chester megyében lévő házam nyugati szárnyában, a hatalmas könyvtárban 18 ezer kötet van. Így volt ez már a kezdet kezdetén is: egy szanatóriumban születtem Budapesten, ahonnan pár nap múlva „átfordítottak” anyám hálószobájába, egy tágas lakásba, ahol egyebek mellett rengeteg könyv volt… Tovább »

(Kultikus sci-fi regény)

– Fantasztikus város! Mintha egy idegen, hipermodern bolygón sétálnék! – állt el szemem-szám a csodálkozástól. – Miért nem jellemző ez az egész Édenre?
– Láthattad a snittekben, milyen következményekkel jár, ha avatatlan kezekbe kerül a technika. Hogy határoztál? – kérdezte, amint visszatértünk a központba. Tovább »

Bent aranytűz nő –
Világ hideg tükrében
emberlény remeg.

Ibrányi, a kalandor

Voltak közöttük mindenfélék. Jurátusok, parasztok, felszabadult jobbágyok, polgárok és mesteremberek, katonák és papok, színészek és kóborló szegénylegények. Voltak köztük magyarok és székelyek, bácskai szerbek és bánáti svábok, meg bolgárok, meg bécsi diákok, a halálfejes légióból. Még olasz is akadt, a Don Miguel és Zanoni ezredekből. Tovább »

Néha állsz és arra gondolsz,
a nap is megöregszik:
töpörödik percről percre
a mutató kattogó léptére,
akár az ember. Tovább »

Amilyen szeszélyes volt az időjárás, olyan nyugodt volt a héten a politikai élet.
Egy miniszterelnöknek a kiegyezés ügyében tett lépéseit a legvérengzőbb ellenzéki tigris is tudomásul veszi!… Tovább »

Az álom ha majd megvalósul
emlékezéssé visszavedlik
múlt lesz a jövőből idővel
a jelen éppcsak megmelegszik Tovább »