Hazaérkezik a nagyobbik lány. Édesanyja nagyon örül, de ez csak futó öröm, mert lánya arca feldúlt, sápadt, váratlanul is érkezett. De nem kezdi rögtön faggatni, épp még terítve az asztal, az előbb volt az ebéd, hamar tiszta tányérokat hoz, és újra tálal is a lányának őszintén örvendezve, hogy újra láthatja. De a drága gyermek csak […]

Beszélj te, ártatlan rózsaszál, mesélj el mindent róla! Mesélj őszintén, igazán, édes kis halványpiros rózsa!

„Visszafogad az ősi rend.” (Pilinszky János) s szállunk a szélben anya és fia

az esti holdfényben felvillan a csodás mosolyod (Sepsiszentgyörgy, 2019..március 9.)

virágillat ma a lelkem megrészegült s kicsit bolond

„castis omnia casta” nem volt egy rossz gondolata az én drága jó anyámnak „a tisztának minden tiszta”

„Véres szívemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak.” (Ady Endre ) fekete notesz fekete golyóstoll

önmagamnak vettem virágot hogy bódítson az illata

szívből szeretni szeretnélek ringatni kicsit ó

„Az Isten van valamiként: Minden Gondolatnak alján.” (Ady Endre ) végtelen perben állok irgalmatlan istenem mégis irgalmat várok ha nincs is rá sok ok sőt

ÉDES ÖCSIKÉM! Útban hazafele a vonaton. Húz haza valami megfogalmazhatatlan , leírhatatlan, halálon túli szeretet, amellyel soha sehol nem bírok elszakadni tőled…

„Ezek a szomorú, vén szemek El nem engednek. Néznek.” (Ady Endre) E vén, hű anyai-szemtől Sohasem menekülhetsz sohasem menekülhetsz halálban is élő vagy te s én vagyok a holtad

„Megadatott a kegyelem: miközben minden áll és hallgat, egyedül az öröklét működik.” (Pilinszky János ) csak hófehér csendre vágyom s amíg elérkezik lelkem addig is táplálom hiszen rég éhezik

te Csillag az enyém fényed végképp kihunyt e napon (Sepsiszentgyörgy, 2019. február 26.)

„Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!” (Balassi Bálint) kiváltságos lettél hamarabb elmentél hamarabb láthatod eltávozott fiunk

„Milyen szép halott leszek Milyen szép halott leszek” (Ady Endre ) óh, gyönyörűen éltél óh gyönyörűen éltél milyen szép halott lettél milyen szép halott lettél

ó halál jégcsappá fagyasztottál felolvadok-e

Hepehupás, vén Szilágyban Hét szilvafa árnyékában várnék várnék ezer évet míg Idő jön a csodákra fiam örökre elaludt hepehupás vén Szilágyban

„Csak az a mély és szent igazság, Amit magába rejt a lélek,” (Ady Endre) mélykék szép fények kihunytak áldott szemeidből

Édes Öcsikém! Együtt a „csonka családom” – nélküled! Nélküled soha semmi nem lehet számomra Egész… Együtt vagyunk, per pillanat, amíg itthon vannak a testvéreid, egy kis boldogság az örökös gyászban, boldogtalanságban. Annyira megszoktam már, veled osztom meg minden gondolatom, ha velük is vagyok, egy belső hang örökké sír utánad…

csalódott szívem adtam neked s hittem te majd gyógyír leszel csupa jóság

Faggatjuk a Káfé barátait, kávézni hova járnak? Kávéházba vagy internet-kávézóba…? Két egyszerű kérdésünk ugyanaz, mint eddig: 1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik”, „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller rothadt almával, Ady borral […]

Új kép az új káfén: az indonéziai Anak Krakatau. Hű, de szép ! Első pillantásra – a látás – a Szépség, ha a következő másodperc – a hallás – nem rántana a valóságba; ez iszonyatos! Hallom a híreket: „Legalább 430 halottja van az indonéziai cunaminak. Az Anak Krakatau vulkán által keltett szökőár Jáva szigetének nyugati, […]

És újra zakatol a vonat, és bennem minden mindennel összér. Tekintetem a tájra réved, és a tájban öröklakó fiam szeme rajtam, meg akarja fejteni a titkomat, ő fejti, én csak írom, ő tudja, ő vezeti a tollam. Megajándékoz sorokkal, amelyekre úgy tekintek, mintha ismeretlen tájon futna velem a vonat, pedig számtalanszor láttam már, mégsem ismerem, […]

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s ifjú arc örök fényesség szívemnek lelkem miattad örök Gyászban él ó, én Fiam, miért nem öl meg…