Internet-kávézó / Kilencedik adag

Továbbra is a Káfé barátait faggatjuk kávézási, illetve kávéházi szokásaikról.

Kérdéseink ezek voltak:
Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?

Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd?

Íme a válaszok:

Somorčík Szombath Rozália költő, Nyitrán él.

A legnagyobb bűnnek számított a mi köreinkben annak idején itt Nyitrán a Café Barba menni gimi után.
Boltíves, füstös – már ebben benne volt a züllöttség szelleme – kávézó volt, szinte a legjobb elbúvó helynek számított. Az osztályfőnök, papucsállatka, ez volt a beceneve, biológiát tanított, az osztályfőnöki órán, ami általában valamelyik rendes tanítási óra utolsó harmada volt, nagyon a lelkünkre kötötte: egy gimnazista nem jár kocsmákba, hazamegy és tanul, mert nagy céljai vannak.
A bécsi kávé, a tejszínhab-dunyhájával a tetején, az volt a kedvencem, amit meg lehetett bolondítani egy kis tojáslikőrrel is olykor-olykor, sok, két tetézett kiskanálnyi fehér cukor, és el lehetett üldögélni így egy rövid órácskát, hisz’ majd megy egy következő busz is hazafelé. Otthon aztán csak ennyit hazudni: hetedik óránk volt.
A kávé mellé jól esett egy Sparta cigi, ami olyan erős volt, mint a lórúgás; lyukat ütött a szegény gimnazista lány tüdején, de hősiesen bírta, mert ez beletartozott a tartásba.
A nyitrai Café Bar már nincs meg, az épületet átalakították.
A bécsi kávé után megkóstoltam az erős fekete kávét, ami ártott, rosszul lettem tőle, ahányszor ittam. Kiderült, allergiás vagyok a koffeinre.
De a kávé illatát, azt szeretem.
Nem kávézok, csak itt a káfén, és itt annyi cukorral, amennyit a napi kínálatba beletesz naponta a szerkesztő.


Zsidó Ferenc író, kritikus, az eirodalom szerkesztője.

A (kávéházi) közösséghez való tartozás igénye szerintem elementáris. Én alapvetően magányos farkas vagyok (melyik író nem az?), de nekem is szükségem van az efféle találkozásokra. Ifikoromban Keresztúron az Ezüstfenyő kávézóban gyűltünk össze páran, akiket érdekelt az irodalom (s esetleg rockzene, okkultizmus stb.). Lehet, hogy ötünknek csak két kávéra volt pénze, de akkor is megjelentünk… Kellett a társaság… Később, egyetemista koromban inkább a házibulikra esküdtem, a táncok szünetében, némiképp illumináltan nagyon jól meg lehetett beszélni az olvasmányélményeket… Aztán jött a kolozsvári Bulgakov. Aztán Udvarhelyen Padlás néven irodalmi klubot szerveztem az UFF-nál… Mostanság, negyvenen túl kényszerűségből alkalmazkodom az online találkák rendszeréhez, de azért mindmáig az jelenti az ünnepet, ha összeülhetek az íróbarátokkal egy kocsmaasztal mellett… Ehhez Keresztúrról többnyire ki kell ruccanni, de nem mulasztom el a szárhegyi írótábort, az EMIL-táborokat, a vásárhelyi könyvvásárt, a csíkszeredait… Ezek a találkozások éltetnek irodalmilag…
Én elsősorban prózaíró vagyok, meg kritikus, egyik terület sem az, amelyik különösebben jól tudna profitálni az ihlettuningolásból. A prózaíráshoz józan fej kell, egy regényben benne kell lakni, emlékezni kell a részletekre, nehogy a harmincadik oldalon meghaljon egyik hősöd, s kétszázadikon belecsókoljon a felesége nyakába (persze, olyan irodalmi mű is létezik, amelyikben ez is működik, de az nem az én műfajom). Az más kérdés, hogy írás után (vagy helyett) olykor jól esik – jutalomként is – egy pohár bor. Ritkán kettő. Mondom: ritkán. Kávé? Az nálam cikória, keserűn. Ilyen szempontból fakír vagyok. Mondom: fakír vagyok.


Román Győző újságíró, szerkesztő, újabban költő. Felváltva Bukarestben és Sztánán (Bánffyhunyadtól, vonaton és gépkocsival, tíz percre) lakik. Na, meg járja a nagyvilágot.

Magamról röviden: Abafáján születtem 1943 szeptemberében. A kolozsvári Brassai Sámuel líceumban érettségiztem, majd a Babes–Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karát végeztem. Ekkor mesékkel jelentkeztem a Napsugárban. A főiskola után a bukaresti Előréhez helyeztek ki, többek között Cseke Péterrel és Móra Lászlóval. 1989 decemberében néhányunk (köztük a Káfé-szerkesztő Cseke Gábor) kihozta a Romániai Magyar Szót. 1992-ben beindítottam, néhány kollegával, az Orient Expressz hetilapot, amelynek főszerkesztője voltam. Egész 1997-ig, amikor betegség miatt nyugdíjaztattam magam. Ekkor, tíz évi munkával megszerkesztettem a Magyar-Román nagyszótárt, együtt feleségemmel, Lázár Edittel illetve Reinhart Erzsébettel, majd csak Lázár Edittel a Román-Magyart, ugyancsak tíz évi munkával. Mindez idő alatt, mintegy 25 évig a román parlamentből tudósítottam különböző lapokat. Mintegy öt éve úgy gondoltam, hogy a fiatalkori ténykedésemet újrakezdem, verset írok. Előbb csak magamnak, a Facebookban mutattam meg többeknek, de a kollegák (Molnár Judit, Székely Ervin és többen) biztatására kihoztam egy verses kötetet, Pokoli főpróba címmel. Most készül a második kötet. Időközben a Székely hírmondóban jegyzeteket írok, a Napsugárba pedig meséket.

Általában otthoni kávéfogyasztó vagyok, de azt naponta művelem. Most is itt van a laptop mellett. Szomszédságában egy pohár erdei gyümölcstea. Ha a városban járok, akkor Omarnál megihatok egy jó kávét, amíg a világ menéséről traccsolunk. Bánffyhunyadon a Zöld fában érzem magam jól, ahol beszélgetés közben egy sör is lecsúszik. Otthon azért otthon vagyok igazán. Itt az internetten sok haverrel, ismerőssel beszélhetek, Akár régen a kávéházakban történt. Na meg elolvashatom, megnézhetem mi van a világban.

Nálam a kávé a menő, egy édeskével. De jöhet utána egy pohár pálinka.

Tódor Zsuzsanna fotója: Reggeli

 

Kérdez, szerkeszti: Gergely Tamás


Eddigi „adagok” az internet-kávézóban:

Első adag / Válaszol: Székely Ervin, Ady András, Nászta Katalin, Szuhay-Havas Marianna.
Második / Válaszol: B. Tomos Hajnal, B. Kovács András, Hajdú Mónika, Szabó Géza
Harmadik / Válaszol: Boda Edit, Dabi István
Negyedik / Válaszol: Láng Eszter, Demény Péter, Láng Zsolt, Véghelyi Balázs
Ötödik / Válaszol: Kerekes Tamás, Galambos Tibor, Para Olga, Borcsa János
Hatodik / Válaszol: Domokos Péter, Demeter Mária, Bogdán Tibor
Hetedik / Válaszol: Csutak István, André Zsuzsa, Bölöni Domokos
Nyolcadik / Válaszol: Keszthelyi György, Szilágyi-Varga Zoltán, Damó István

2019. február 3.

Szóljon hozzá!