FÜLÖP GÉZA: SZABADSÁGTÜNDÉR SZÍNEVÁLTOZÁSAI Hát bizony nem így képzeltük el a Szabadságot. Nem gondoltuk, hogy ennyi bánatot, keserűséget hoz ránk, hogy ennyi alantas emberi indulatot hoz fel a lelkekből. Bizony, a még csak napokat, hónapokat számláló legeslegújabbkori történelmünk lapjait csúnya foltok szennyezik. A hit- és reményvesztésnek ezekben a napjaiban olyan embertársammal is találkoztam, aki végső […]

Vannak a tájak svannak az emberek,vannak a nyelvek ésvannak a beszédek;istenem, mind be szépek.S ahogy alakulnak a szavak, a félmondatok, a mondatok, s megtestesül a szöveg, amit az ember költögets elmond, mint egy tündérmesét, egy verses kadenciát, vagy elmormol, mint egy bús imát.

Nem tudsz teljesen kimosakodni. Egy kicsi sár mindig marad rajtad. Az visz a sírba. (nk)2022-06-28 Forrás: szerző FB-oldala

Nagyapátok, mondanám, csak pár hektárnyi földet jussolt, ott takarékoskodott, ahol csak lehetett. Csősz volt a községi szőlőben, rémesen kirregő szerkentyűkkel riogatta az egyre pimaszabb seregélyeket, két kutyája pedig a vadakat, azok viszont tudvalevőleg utálják a szőlőt, ellenben fognak egy-egy kövér nyulat.Szürke apó, így becézte mindenki már ötven éves korától, többnyire az éjszakákat töltötte kinn a […]

Rajzolunk a homokba, mert fittyet hányunk a mulandóság tudatának. Rajzolunk a homokba, ahogy oroszlánkaput emeltünk Mükénében, hogy alig maradt meg belőle valami, ahogy Colosseumot építettünk Rómában, hogy a rézsútoson kicifrázott maradéka is ellentmondjon a mulandóságnak. Építünk és rajzolunk, akár néhány ezer év, akár néhány óra simítja el a föld színéről azokat a szabálytalan vonalakat, amelyek […]

Az egyszerű, de lakályos nappaliban tizenöten szorongtak. Valamennyi jó barát, illetve író, költő és drámaíró. Akkor ez egy irodalmi szalon, ugyebár? Lényegében igen, mai szóhasználattal élve irodalmi kör, klub vagy műhely. Ahogy tetszik, lehet választani. Tagjai munkások, értelmiségiek, fiatalok, öregek, akiket mind egyetlen cél lelkesít: az önmegvalósítás versben és prózában. Merthogy ilyen is van, kérem […]

Vogézek és Jurta között, nem lázad a mindenség,Fodrozza a Rajnát a szél, kibékült több istenség.Kóborolnak az angyalfelhők, sóhajok zenélnek,Templomokkal árnyak takaróznak, többet remélnek.

A Koma mesélt. Kérdezni szokott, de hát az életét neki is el kell mondani valamikor.Valakinek. Vadmalac meg a családja szájtátva hallgatta.A hasonlat: a Koma úgy vélte, hogy az ő élete olyan volt, mint egy lepke röpte egy napos vasárnap délután. Részletesen ecsetelte. A lepke szárnya például világoskék volt fekete szegéllyel, az is inkább azért, hogy […]

Hasonlatos az életem azéhoz,ki egy mezőn kincset találni vélt,s hogy a magáévá tehesse, mindent,amije csak volt, elkótyavetyélt;megutálván, féláron tékozoltamarháját, földjét, házát, a vagyont,hogy a kincses mező tulajdonábanmegsokszorozva láthassa viszont.S mikor a mezőt háromszoros ároneladta neki a mezők ura,hiába ásta reggeltől napestig:meddő méhében nem volt kincs soha.

Ha nevetni többnyire tudunk is, a profi nevettetés tehetsége keveseknek adatik meg. A magyar irodalomban sincs ez másként: Karinthyt joggal istenítjük, és mind a mai napig nemzedékek kedvenc olvasmánya az Így írtok ti. Ha a romániai magyar irodalomban nézünk körül, azt kell látnunk, hogy az utóbbi fél évszázadban viszonylag kevés humorista élt és alkotott tájainkon: […]

Úgy éreztem figyel valaki.Odanéztem.És akkor bukott gyorsan víz alá mellettem a Nap.

gyűjtöm a holdat.gyűjtöm a holdat.a hold az a kevéske,amit összekuporgatsz.gyűjtöm a halált,ami semmibe sem kerül.

A magyar társadalom húsz éve hideg polgárháborúban él. Politikai kasztjai az ezredforduló óta háborúba hívják. Értékei és érdekei háborús értékek és érdekek. A túlélők értékrendje. A győztes kivételezetteké és a vesztes közösségé. „Köztudomású, hogy senki sem kész erkölcsi normákkal születik, mindenki maga építi fel őket útja során, vagy saját tapasztalatai alapján, vagy mások példáján okulva; […]

Jobbkezes lett a Petőfi utca, pedig Petőfi balkezes volt./ jd/ Forrás: szerző FB-oldala

Úgy nézek néha tárgyaimra,bicskámra, mit megevett rozsda,összegyűjtött ásványaimra,emléket őrző mobilomra,mint valaki ezer év múlva,ha majd a mocsárból kimosta.

ARANYGY, VARANGY (Más) Forrás: szerző FB-oldala

hazafias vers arra gondoltamjó lenne ha szép lenne a magyarság lábamost olyan mint a fáradt nőé a reklámbanbirodalmi szerelem simogatjalátszatkenőcsökre áhítozikés úgy egész testilegnemcsak a lábat illetőennagyon szereti a műszentpillákat

b o s s z ú kitártam a lelkem: nézz belenem tetszhetett a látvány – félrenéztélbenéztelek – mint annyi mindent eddigmár nem látlak – szemet cseréltem

Ha mennem kellelballagokha téged mentenirohanok senkit sem kímélvekicsit sem nagyot

Kormosodó sírkőre csurran, szétfolyika viasz, s a kaján talajmenti faggyaldermed. Lombját egy bús bokor a tébolyigfélti. Már hosszabbak a nappalok. Nyargal

Emlékfoszlányok egy (nagy) magyar íróról„Nem lehet boldog ember, aki mindig elégedetlen önmagával, s nem lehet jó író, aki elégedett azzal, amit elért. A logika szerint tehát író boldog ember nem lehet.” (Szále László) Moldova Györgyöt 1975.július végén vagy augusztus elején ismertem meg személyesen, ráadásul, ahogy mondani szokás, „testközelből”: néhai Rigó Béla (1942–2017) kommendálására azokban a […]

Lementem a folyóhoz, mert hallottam,hogy sustorog, karcol, csörömpöl, zajlik.Közelről néztem a táblákat,ahogy vitte a víz a vizet,és ráadásul a jég hátán is az volt,pára alakzatban borult fölé,loncsosan, mint egy testes, bundás őszi állat.