Annak, aki nem vette volna még kezébe a könyvet, eligazítóul: a kis regény tizenkét fejezetre oszlik, hosszúságuk szeszélyesen változó, mindig a benne felvázolt élethelyzet és a benne feszülő párbeszédek súlyának függvényében.

az ablakom előtt a kis utcában sokszor összegyűlnek a szomszédok olyan természetesek a mozdulataik

minden bűn, amit meg nem bántál visszaúszkál a csatornán néha azok is, miket megbántál minap arcomra ragadt az ökörnyál undorodva töröltem volna de a víz, ami a bűnt mossa elúszott valahova

78. nap – november 17. Ismét egészségesnek érzem magam, s továbbra is tartom a napi 30 km feletti tempót. Megérkeztem Agriba, amit a törökök Arânek ejtenek. A magyar nyelvben nincs ilyen hang, a románban ellenben van, leginkább az ühöz hasonlít, de annál zártabb, torokból jön, kicsit nyögésszerű. Az otthoniakkal beszélgetve, gyakran az az érzésem, egészen […]

megvetettem hát ezt az ágyat most végre ebből is kihaltam háromnapos szép szállodámat elhagyom szívrepülős iramban

77. nap – november 16. „Aki 30 felett van, sose kerüljön 30 alá” – mondta, jobban mondva írta ma reggel egy barátom viccelődve, a napi, kilométerben kifejezett teljesítményemre célozva. Meg is felelek ennek az irányelvnek, bár három napja hűléssel küszködöm, ami – nagy meglepetésemre – a teljesítőképességemet nem befolyásolja. A jó tanácsokat előre is köszönöm, […]

Bodor Ádám-est a Magyarság házában Két friss benyomás ért, amit fontosnak érzek. Egyik egy fordító, másik egy író részéről. A műveikről írtakról nyilatkoztak. Hogy kit mennyire érdekel. Az író volt a szimpatikusabb. Nem fogok végső konklúziókat levonni ebből, de megállapíthatok valamit. Egyszer én is megírtam, nyilatkoznak az irodalomtörténészek olvasmányélményeikről, hiszen ebből élnek. Utána arról faggatják […]

„Leírtam egy vaknak a napot.” Fernando Rendón Nagyapám azt mondta, Legrosszabb emberi tulajdonság Az irigység. És én azóta Mindig felismerem őket…

67. nap – november 6. Pengő Zoltán jelenti: sikeresen halad tovább Tibetbe tartó gyalogútján. „Tegnap, november 5-én 36 kilométert tettem meg, ráadásul még el sem fáradtam, úgy istenigazából. Azt hiszem, néhanapján menne a 40 km is, de nem akarom túlfeszíteni a húrt, meg aztán egy több ezer kilométeres távnál az a pár kilométeres plusz igazán […]

Közvetlenül az emelkedővel szemben újkeletű építmény magasodott, előtte cserepes virágok: mintegy öt méter magas és talán tíz méter hosszú téglafal, a falon festmény, a szivarozó Mao Ce-tung vörös zászlók erdeje felett. A zászlóerdőből építmények, hegyek emelkedtek ki — abban az időben egyet ismertem közülük: a Tienanment, a Mennyei Béke Kapuját, Kínának az ország címerében is […]

47. nap – október 17. Pengő Zoltán csütörtöki helyzetjelentése (via Maszol.ro): Az elmúlt éjszakát Kirikkale városában töltöttem, isztambuli vendéglátóm, Ahmet barátai voltak a házigazdáim, valamennyien a török-magyar rokonság elkötelezett hívei. Díszvacsorát rendeztek a tiszteletemre, s ajándékot is kaptam, egy dedikált dvd-t egy híres török rendezőnek a Dunáról szóló dokumentumfilmjével, meg egy határidőnaplót. Előbbinek szívből örültem, […]

Minden felcsíptetve a szárítókötélre, a zsinóron ott lóg az élet. Rendes feltámadásra várnak egyetemben: halottak s akik még élnek.

Ólomsúlyú ma a hajnal. Bíbora nem fel az égre, földre hull le, s hogy mi végre?

Séta a haj­na­li park min­ket rejt értünk van­nak füvek fák bok­rok szo­ro­san belém ka­rolsz mégis félünk hogy meglátnak

ha már nincsen lábam add a lábad legyen lábam ha már nincs szemem add a szemed, lássak veled

Hetven éves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben világnézetemet egybefoglalom. Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel nem a szkeptikusok és kételkedők közé sorozom magam, mert a szkeptikusok csak azt mondják: nem bizonyos, hogy minden ugy van, ahogy hisszük, – én […]

28. nap – szeptember 28. Törökországban vagyok. Isztambulba gyorsforgalmi út, illetve autópálya is vezet a határtól, én azonban mellékutak mentén haladok, falvakat, kisvárosokat szelek át. Az eddigi tapasztalataim a törökökkel kapcsolatban roppant pozitívak, az emberek érdeklődőek, aktívan segítőkészek, ha tanácstalannak tűnök, kérés nélkül is odalépnek hozzám, próbálnak útba igazítani.

Szeptember és november között négy székelyföldi helyszínen szervezik meg Hargita megye idei, legátfogóbb képzőművészeti vándorkiállítását, a VII. HARGITAI SZALONT. A résztvevőknek 2019-ben a Periféria témára kellett alkotniuk. A Hargitai Szalonra jelentkezett 38 alkotó részéről összesen ötven alkotást Márton Árpád festőművész, Koszti István Miklós grafikus és Botár László képzőművész zsűrizték. A beválogatott munkákból szeptember 26-án nyílt […]