Pár hónappal ezelőtt még „időszerű” volt megidézni Ginsberg szellemét, hiszen az 1968-as világfordulatban az ő Üvöltés-e is jócskán hallatszott, s hallatszik azóta is – jól-rosszul, mikor hogy. Hát akkor lássuk a medvét!

A CNN felmérte azt, hogy egy ország lakói mennyire hisznek el mindent, amit feltálalnak neki. Mennyire ellenőrzik az információkat. Mennyire naívak…

Bodor Aladár: Hortobágy Császárról szól a francia fiának, Ó falát Róma büszkén mutogatja, A mi gőgünk és csodánk a világnak: A Hortobágy és ő szent arculatja.

A múlt héten, május 15-én nyílt meg a hagyományos szabadtémás képzőművészeti tábor Hargita megye „fővárosában”. Az esemény első napjairól Ádám Gyula fotóival folyamatosan „tudósítunk”.

Szép lovam, pejkóm, zabolátlan lélek, parázzsal tartalak, mégis mindig félek,

Gye­rek­ko­runk nya­ra­in nem kínoz­tunk macskát, vagy vágtuk le ku­tyakölyök fülét–, farkát, mert akadt kívána­to­sabb ten­ni­való is. Páran vol­tunk csak jámbor­lelkűek, akik­nek leg­na­gyobb csíny­tevésünk a szar­ka­tojás lopás volt, de az akácost megmászni néhány tojásért, ha­csak nem volt üres a fészek, nem min­dig volt fájda­lom­men­tes.

ismételten becsukatta velünk a nyitott ablakokat is, amikor szépen hullt az eső,

Nemet mondtam az italra, de rám se hederített. Felfirkálta, szerk. ÁHU

Megállítható-e a világ egyik legnagyobb városának rohanása? 27 képzőművész 14 országból megpróbálta, úgy tűnik, sikerrel. Bojti András üvegszobrász New York-ban járt, s részt vett a nemzetközi művészeti műhelymunkában. 2006 októberében, a Triangle Artists Workshop művészei összezárták magukat New York, DUMBO-hoz címzett Brooklyn negyedében. Az egykori ipari negyed most nagy változásokon megy át. A Down Under […]

„Ha az úszás olyan jót tesz az alaknak, mi a helyzet a bálnákkal?” Felfirkálta, szerk. ÁHU

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég…” jutnak eszembe a költői sorok mintha csak költészetben gondolkodnék

megírom, nehogy bennem rekedjen ma reggel megesett rajtam a szíve letettem a tollat

mint csikók rohannak a szavak száguldoznak s nem tudod nincs szíved befogni visszafogni iramukat zabolátlan fickándoznak míg meg nem érted őket

a jégvirág ablakom sarkába karcolta be magát

A szerző egy ideje előszeretettel böngészi a XIX. század sajtóját, különösképpen a híres-nevezetes Vasárnapi Újságot. Az érdekességeket nem csak meg-, de le is jegyzi s nem csak a saját maga mulattatására, mert elküldi barátainak – nekünk is – okulásul, szórakozásul. Bizonyítván, hogy milyen furcsa volt valamikor a világ, s mily keveset is változott azóta!

harminckilenc lettem s még mindig nem érzem magam másnak mint minden harminckilenc éves vagy harmincnyolc hét hat és így tovább pedig tudom hogy kilógok ha csak meglátok egy sort kiírok mindenféle rubrikából kiérzek még a saját érzések alól is de mindezek mellett nem vagyok más csak része ennek a füvekkel kis fákkal náddal benőtt pataknak […]

(*Annak apropójára, hogy Korniss Péter fotográfust az idén Prima Primissima díjra javasolták kiemelkedő életművéért) Korniss Péter kolozsvári származású, magyarországi fotóművész bevallotta: „sok képet készen kaptam” Ő egyebet sem tett, mint elcsente: rögzítette. S ez nem lopás, nem bűn. Ez a legnagyobb fotós erény: rátalál a készre; a valóságosra, az igazra. A napiban élő mindennapira… Végső […]

A fekete télikabátos, kalapos öregember nagyapám. Térdig érő hóban virágot visz nagyanyám sírjára. Falun lakott, a városba ritkán jött fel. Emlékszem, egyszer épp az olvasókönyvemet lapozgattam, amikor megállt a hátam mögött, rámutatott az első oldalon díszelgő kopasz bácsira, és azt mondta: – „Ez tette be nekünk az ajtót!” – Édesanyámnak siettem eldicsekedni az információval, aminek […]